2018 Január Mozifilmek, Január | 2018 | Remake Filmek
Vígjáték és animációs film volt a legnépszerűbb a hétvégén Észak-Amerikában – írta a iparági becslésekre hivatkozva. A Universal stúdió Esti iskola című komédiájára 28 millió dollárért (7, 8 milliárd forint) váltottak jegyet, a Warner Bros. Apróláb című családi animációs filmje 23 millió dollárt hozott. A két frissen bemutatott film együttes bevételének köszönhető minden idők második legjobb szeptembere. A rekorder szeptember a tavalyi volt, az a Warner Az című thrillere számlájára volt írható. A Kevin Hart és Tiffany Haddish főszereplésével, 29 millió dollárból készült Esti iskola nyitott a legerősebben a vígjátékok közül az idé Black és Cate Blanchet családi fantasyje, A végzet órája a harmadik helyet szerezte meg a jegyárbevételi sikerlistán, miután a második hétvégén 12, 4 millió dollárt hozott, amivel már 44, 7 milliós az észak-amerikai bevé Egy kis szívesség, a Lionsgate misztikus thrillere a negyedik helyet szerezte meg 6, 5 millió dollárral, ezzel együtt már 42, 9 millió dollár értékben váltottak rá jegyet az észak-amerikai mozinézők.
- Animációs mozifilm és vígjáték volt a legnépszerűbb hétvégén – CRT
- Először a Filmhéten láthatjuk az albinó tinilány drámáját - Hír - filmhu
Animációs mozifilm és vígjáték volt a legnépszerűbb hétvégén – CRT
- Snapchat képek visszaállítása program
- 9 film, amiért érdemes moziba menni idén januárban
- Először a Filmhéten láthatjuk az albinó tinilány drámáját - Hír - filmhu
- 2018 január mozifilmek magyarul
- Futópad vagy elliptikus tréner
- 49 legjobb film igaz történetek alapján - a való élet ihlette filmek - Élet
Mindhárom kulturális technológia másként definiálja a mozgóképet mint tárgyat (előadás, játékfilm mint zárt alkotás, interaktív interfészen keresztül hozzáférhető videofájl), és máshol lokalizálja a kreatív és narratív ágencia helyét (előadás, narráció, szimuláció). Minthogy a mozgókép története még egyáltalán nem zárult le, a mozinézőség történeti, letűnőben lévő paradigmáinak értékelése feltehetően új szempontokkal bővül a mozgóképhez való új típusú viszonyok megjelenésével. Az már most világosnak látszik, hogy a filmtudománynak túl kell lépnie a film (azaz a fikciós zárt alkotás) határain ahhoz, hogy a mozgóképekhez való viszonyban és a nézőségben bekövetkező történeti változásokról – köztük az interaktív és szimulációs viszonyon alapuló digitális mozgókép lehetőségeiről – számot tudjon adni. Jegyzetek [1] Lásd ehhez Babits és a korai (magyar) mozi című tanulmányt. Apertúra, 2016. tél. URL: ↩ [2] A korabeli újságokban több hirdetést is találunk (1909, 1911), melyek sátormozikat kínálnak eladásra.
2. 2 Klasszikus mozi: a történet fiktív itt és mostja Amit a 70-es évek filmelmélete [38] a mozinézőség klasszikus paradigmájaként kidolgozott, az csupán csak az egyik történeti módja annak, ahogyan az emberek a moziban az idők során filmet néztek. Ebben a paradigmában elveszik a filmnézés kollektív élménye, egyszeri itt és most jellege. Az alkotás esztétikai autonómiája, határai viszont megszilárdulnak, ugyanakkor a "klasszikus film" [39] egy sajátos elbeszélési modalitás kialakításával teret ad az individuális nézői érzékletek, vágyak, félelmek és a vásznon megjelenő képi minőségek és események közti szimbolikus tranzakciónak. A klasszikus elbeszélés (vagy másként klasszikus hollywoodi narráció) megjelenése és elterjedése egyik fontos eleme az új nézői minőségnek, de más intézményi és bemutatási változások is hozzájárultak a kialakulásához. Az 1910-es évek elején megjelent egy új terméktípus, az egész estés játékfilm és még abban az évtizedben fokozatosan elkezdte kiszorítani a varieté típusú műsorszerkezetet.
Először a Filmhéten láthatjuk az albinó tinilány drámáját - Hír - filmhu
A filmnézés így el is válhatott a fizikai nézőközönség jelenlététől, és könnyen kisajátíthatóvá vált a televízió által, melynek a nézőközönsége (akárcsak egy újság olvasóközönsége) fizikailag szétszórt és mediatizált. Az újmédiás platformokra költözött mozgóképi használatok azt ígérik, hogy a hálózatosság jegyében újra összeszedik a szétszóródott közönséget és maguk a felhasználók kontrollálhatják a közösségépítés egyes fázisait, miközben általuk ellenőrizhetetlen módon sorolják be őket, szabják testre a nézői szokásaikat és árusítják ki az adataikat. Azok a módok azonban, ahogyan az apparátusok, textuális és mediális formák összeszedik (megszervezik) és szétszórják a közönségüket, a nézés másik genealógiájához tartoznak. A mozinézés első feltűnő különbsége a színházi nézéshez képest az előadás és a nézés közti szakadék, eltolódás, amire Metz úgy hivatkozott, mint a színész és a néző "elvétett találkája" (amikor a színész jelen van, a néző nincs, és fordítva). [15] A technikai rögzítés (a fotográfia) vezette be a bemutatás/befogadás jelenének ezt a megosztottságát, ami a nézői funkció másik genealógiájához, a képek nézéséhez kapcsolódó használatok történetéhez kapcsolódik.
Az egyes modellekre jellemző gyakorlatok között történetileg jelentős átfedések, folytonosságok vannak. Az alábbi táblázat megelőlegezi és összefoglalja a három modell elméleti és történeti leírását.
A Lumière-féle kinematográf a technikailag rögzített mozgóképet fizikailag jelen lévő nézőközönség [11] előtt mutatta be, s a továbbiakban ez lett a mozgóképek kiállításának, bemutatásának évtizedeken át tartó, sikeres modellje. A mozi a nézőközönséget a (különféle hagyományok alapján meglehetősen differenciált) színháztól örökölte: a "mozgófényképszínház" elnevezés a magyarban még az 1950-es években is népszerű volt. A színházi nézőközönség történeti kialakulása a rítus és a színház közös performatív működéséből érthető meg, mivel a színház történetileg a rituális cselekvés örököse. [12] A törzsi társadalmakban a rítus során olyan ismétlődő cselekvéseket vittek színre, melyekkel folyamatosan aktualizálták a mítoszokat, és végrehajtották a kollektív reprezentációk cseréjét. A rítusban való részvétel a társadalom minden tagja számára kötelező érvényű volt, és az abban eljátszott szimbolikus szerepek megegyeztek a hierarchikusan tagolt társadalmi szerepekkel, tehát a résztvevők a mai értelemben véve nem játszottak szerepet.