– válaszolt Marlboro Man, közben átkulcsolta a derekamat. Annyira jó illata volt, hogy mélyen beszívtam. – Ráadásul ezen osztozhatunk is. Ez furcsa, gondoltam. Minden kósza ötlet, ami az eszembe ötlött fényes karkötőről, csillogó nyakláncról és más csecsebecséről, hirtelen szertefoszlott. Hogyan tudnánk osztozni egy gyémánt karkötőn? Talán vett egy olyan nyakláncpárt, ahol a két részből összeilleszthető medál felét különkülön hordjuk, gondoltam, habár ez nem volt túl valószínű, ám Marlboro Man garantálta a meglepetéseket. Még mindig a pajta felé haladtunk. Talán egy bútor, például egy kanapé a közös házunkba, amin együtt dolgozunk. Ó, hát nem lenne csodás ajándék?! Egy kanapé? Fogadjunk, hogy marhabőrrel lesz bevonva, gondoltam, vagy valamilyen régi westernbrokáttal. Mindig is szerettem azokat az anyagokat a régi John Waynefilmekben. A lábai pedig talán ökörszarvból vannak! Ennek bútornak kell lennie! Lehet, hogy egy új ágy. Az ágy, ahol a világ csodája megtörténik, ahol a gyerekeink – egy vagy hat – megfogannak, ahol a préri lángra lobban a vágytól és a szenvedélytől, ahol… Vagy lehet, hogy egy kiskutya.
Minden veszedelem, kockázat, félelem és a környezet beavatkozása nélkül. Ahol Marlboro Man a saját szabályaink szerint élt. És most lecsapott ez a hülye, megfékezhetetlen tűz, és mindent tönkretett. Nem sietett felém, nem ölelt át, nem súgott szerelmes szavakat a fülembe. Ott álltam egyedül Marlboro Man felhajtóján, teljes tudatában a kiborulásom förtelmességének. És az egyetlen hang, amelyet azon a reggelen hallottam, a háta mögött bezáródott ajtó halk kattanása volt. 17. fejezet KÍNPADRA KÜLDVE Csak álltam a feljárón, és nem tudtam, fussak-e utána vagy inkább menjek el. Az utóbbi volt az egyszerűbb. Sosem voltam még ennyire kimerült. Minden pislogással tűszúrások ezreit éreztem a szememben. Könnyen elképzelhető, hogyan érezhette magát Marlboro Man szeme, hiszen ő közel öt órán át bámulta a préritüzet. Egy tehén bőgését hallottam a távolban. Mit üzent nekem? Hüüüülye vagy! Menj utána! Nem tudtam, mi a helyes döntés, mert még sosem hozott ilyen helyzetbe. Mindig ő tette meg a kezdő lépést, mindig közbelépett, hogy megmentse a pillanatot.