Orbán nem hisz a piaci versenyben Bod Péter Ákos szerint az uniós támogatások és a magyar költségvetési pénzek jelentős része ment el nagyszabású beruházásokra, presztízsrendezvényekre, ahol a kisebb cégek alig rúghattak labdába. "Úgy látom, a miniszterelnök és a vezető kör nem hisz a versenyben, a piacban. Inkább abban látják a növekedés titkát, hogy be kell hozni néhány nagy céget, és ezzel, ahogy Matolcsy György jegybankelnök szokta mondani, berúgjuk a gazdaság motorját" – mondta. A közgazdász szerint amíg a gazdaságpolitika irányítói mindig valami új, nagy projektben látják a sikert, addig nincs is esély a hazai kis- és közepes vállalatok helyzetbe hozására. "Pedig vannak jó észt, lett példák, és a közeli Lengyelországban is sikeres kkv-k nőttek ki, az elmúlt húsz év alatt szinte az összes szektorban komoly hozzáadott értéket hoztak létre, és kezdenek kilépni a regionális piacra" – mondta. A 2010 után megérkező uniós pénzekkel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy "az irdatlan sok pénzből új országot lehetett volna építeni".
Márpedig ha a vállalati profitok növekednek, akkor ehhez előbb utóbb a részvények ára is igazodik, azaz emelkedni fognak. A hosszútávú részvény árfolyam emelkedés egyik fontos feltétele a vállalati profitok, így az egy részvényre jutó nyereség növekedése. Ezek pedig a GDP változással jól előre jelezhetők. A GDP jelzi a gazdasági válságokat, recessziót (csak késve) A recesszió kifejezés tulajdonképpen egy olyan gazdasági állapotot jelent, amikor a cégek profitja csökken. Nem egyetlen cégé, hanem teljes iparágak, szektorok profitja csökken. Ez pedig a GDP csökkenését is jelenti, így általában ha két negyedében egymást követően csökken egy ország GDP-je, akkor recesszióról beszélünk. Befektetők, kereskedők számíthatnak rá, hogy ha a recesszió témát felkapja a média, akkor ez bizony hatással lehet a piaci szereplőkre. Ez az ún. önbeteljesítő jóslat hatás, amit nem szabad elhanyagolni a tőzsdei kereskedés során. A fentiek után felmerülhet a kérdés, hogy mely országok GDP adatát érdemes követni.
Magyarországon a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP dinamikusan növekedett az elmúlt években. Ennek köszönhetően hazánk 2018-ban visszaelőzte Lengyelországot és Szlovákiát a fejlettségi rangsorban, összességében pedig az EU 20. legfejlettebb tagállama volt 2019-ben. Hasonlóan a legtöbb statisztikai mutatóhoz, az egy főre jutó GDP értékeiben is lehetnek utólagos revíziók. Kézenfekvő módon ez fakadhat a GDP vagy a népességszám visszamenőleges módosításaiból, ugyanakkor a vásárlóerő-paritás számításának változása is okozhat revíziót. Az Eurostat 2021 folyamán is felülvizsgálta az egy főre jutó GDP adatbázisát. A revízió elsősorban az elmúlt három év adatait érintette, és döntően a vásárlóerő-paritás újrabecslése okozta. Ez azt jelenti, hogy a folyóáras, euróban számított értékek nem módosultak, ugyanakkor az EU tagállamainak vásárlóerő-paritáson számított fejlettsége mégis változott (Málta, Finnország, Svédország és Belgium esetében volt a GDP-t érintő revízió is. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal 2021 áprilisában vizsgálta felül a 2018-2020 közötti GDP-adatokat, ám a revízió fejlettségi szintre gyakorolt hatása kerekítési hibán belül maradt. )
Az észtek mögött a kilencvenes években viszont már erősebb mozgások voltak. A két másik balti állam, Lettország és Litvánia is megerősödött, feljöttek a nyolcadik-kilencedik helyre. Az ezredfordulón a lengyelek már a magyar fejlettség 97 százalékán álltak, azaz egy évtized alatt egyharmados lemaradást hoztak be majdnem rajtunk. Közben a románok a 13. -ról a 11. helyre ugrottak előre. Régiós "bronzérem" a fejlettségben 2002-ben Magyarország hatalmasat ugrott a regionális sorrendben: a harmadikok voltunk abban az esztendőben, amikor az első Orbán-kormány megbukott, és megalakult a Medgyessy-kormány. 2002-re radikálisan átalakult a régió fejlettségi sorrendje: a szlovén mutató még mindig kimagasló volt (11 777 dollár/fő), de a csehek kezdtek felzárkózni (8061-nél tartottak). Magyarország 6655-ös mutatója azt jelentette, hogy a szlovének előnye mérséklődött, de még így is nagyjából a magyar mutató kétszeresét érték el, miközben mi lehagytuk a horvátokat és a szlovákokat. Az észtek csendesen jöttek fel (6. hely), így a hetes élboly a szlovén, cseh, magyar dobogósok után Szlovákiából, illetve Horvátországból, Észtországból és Lengyelországból állt.
A versenytársaink közül nálunk a legalacsonyabbak a fizetések, még a családtámogatási rendszer sem hozott áttörést. "Sokszor téma a hazai közéletben, hogy mikor érjük utol Ausztriát. A jelenlegi trend szerint soha, de ez nemcsak Magyarországot érinti, hanem a régiós államokat is" – mondta. Az elemző szerint ehhez drasztikus változásra lenne szükség, például a termelésalapúról az innovációra alapozó növekedésre kellene átállni, ami nem történt meg. "A hetvenes évek óta ugyanazt csináljuk, az exportból élünk. Mindegy, hogy melyik tömbnek vagyunk a tagja, mindegy, hogy merre nyitunk, Keletre vagy Nyugatra, ugyanaz a struktúra, hasonló a gazdasági stratégia. Igyekszünk minél több működő tőkét bevonzani és az exportot növelni" – tette hozzá Virovácz, aki szerint ebben semmi újdonság nincs. Uniós pénzeső, elmaradó reformok Az elemző szerint ugyanez igaz a versenytársainkra is, senki sem tudott érdemben kitörni, sehol sem zajlott le olyan forradalmi változás, amely drasztikusan eltérítette volna a növekedési pályát.