A legjobb a saláta laza talajon történő termesztése, nagy mennyiségű szerves anyaggal és nyomelemekkel, míg a talaj savas reakciójának semlegesnek vagy enyhén lúgosnak kell lennie 6, 0-7, 2 pH között. A savas, sós, nehéz agyagos talaj nem alkalmas saláta termesztésére. Egyébként a saláta igénytelen, azaz. jól növekszik homokon, vályogon, fekete talajon és meszes talajon. Elő kell készíteni az ágyakat a salátához előre, ősszel. Célszerű azokat az ágyakat használni, amelyekre műtrágyát adtak. Ősszel meg kell lazítani őket, és ha szükséges, 1 m2-enként egy vödör sebességgel rothadt trágyát vagy komposztot kell hozzáadni. Mindent hagyunk úgy, ahogy van, a saláta gyökérzete nincs eltemetve, a talajt mindig lazán és nedvesen kell tartani. A saláta termesztésének történeteA saláta egy éves növény, amely már régóta fennáll. A modern kerti saláta őse az iránytű saláta, amely vadonban él Európában, Ázsiában és Amerikában. A saláta jóval korunk előtt termesztett növény lett a Földközi-tengeren. A történészek arról tanúskodnak, hogy eleinte az egyiptomiak háziasították, majd a saláta az ókori Görögországba költözött, ahol mind élelmiszer-, mind gyógyászati célokra használták.
Ezért a hajtatási időszak szerint az alábbi felosztást tesszük: őszi, téli és tavaszi hajtatási, illetve nyári szabadföldi fajták. Fontos követelmény a hazai piacon a fej zártsága és tömöttsége – fotó: Shutterstock A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelű fajtákat helyezik előtérbe – ezek előnye, hogy egy-két napig minőségveszteség nélkül tárolhatók és jobban szállíthatók. Fejnagyság tekintetében nemcsak ősszel, de a tél végi, tavaszi időszakban is az egyre nagyobb fejűeket keresi a piac (250-400 g között). Fontos követelmény a hazai piacon a fej zártsága és tömöttsége – bár ezek a fajták lényegesen érzékenyebbek az élettani betegségekre. Sok országban zárt fejű, de kevésbé szoros átfedésű fajtákat termesztenek. Azok a fajták, melyek alapja jól záródik, a botrítiszes, szklerotíniás betegségeknek jobban ellenállnak. A széles alap az ún. ládatöltő fajták sajátossága, amely fajtákat mind a kereskedők, mind a termelők igen kedvelik.
Erre akkor van különösen szükség, ha ültetés előtt a talaj nagyon alacsony tápanyag-ellátottsága miatt a szükséges műtrágyaadagot (nitrogén és kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni. (Ültetés előtt az egyszerre kijuttatható nitrogén (N) mennyisége 8-10 g/m2; a káliumé (K2O) 20 g/m2. ) Fejtrágyából alkalmanként 5 gramm/m2-nél több nitrogén és 10 gramm/m2-nél több kálium (K2O) hatóanyagnak megfelelő műtrágyát ne adjunk a perzselés veszélye miatt. Ilyen célra könnyen oldódó, gyorsan hasznosítható, magnéziumot és vasat is tartalmazó komplex műtrágyát célszerű választani. Betakarítását akkor kezdjük el, amikor a fejek keménysége kézzel jól kitapintható. Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb. 1 cm magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga, gyakran sérült, beteg és piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak még eltávolítani való levelek, úgy azt egy újabb mozdulattal levágjuk. Túl sekély vágásnál nagy a veszteség.