Sose tudna annyi pénzt összegyűjteni, amennyibe az kerül…Így csupaszon meg mégsem hagyhatja a fát! Nagyot sóhajtott és a falnak fordult. Egyszer csak egy nagy, piros ötös állt meg előtte. – Hogy kerülsz ide? – álmélkodott Panni. – Egyenesen a füzetedből – súgta az ötös. – Itt vannak a többiek is – és hátramutatott. Panni nem hitt a szemének. Felsorakozva álltak ott az ötösök. – Azért jöttünk, hogy segítsünk – zengték kórusban. – Hogy tudtok ti nekem segíteni? – Találd ki! – mondta egy pocakos ötös, amelyre Panni rögtön ráismert. Múlt szerdán kapta a számtandolgozatára. Reggelre kelve Panni nem tudta, álmodta-e az ötösök látogatását, vagy csakugyan ott jártak nála. Sietve kapkodta magára a ruháit. Mit is mondott az a kis gömböc? – Anyuka, azt álmodtam az éjjel…- Nem, mégse mondhatja el… Hisz az ötösök azért keresték fel, hogy segítsenek feldíszíteni a fenyőfát. Persze, hogy azért! Panni nagyot ugrott örömében. Az asztalhoz szaladt, kihúzta a fiókot…Mert a fiók legmélyén őrizte a szappanosdobozt, abban pedig az ötösöket.
— Én… mégis… igazit szeretnék…! Eljutott a híre a cinegelányka szomorúságának a többi madárhoz is. Megsajnálták. Összedugták a fejüket. A hangos cserregésre és csörrögésre a szundikáló mókusok is felébredtek. Nagy mérgesen néztek ki az odúból. Ám amikor a madarak nekik is elmondták, miről beszélgetnek, mindjárt megbékéltek. Sőt! — Mi is segítünk! S megkezdődött a nagy, titokzatos, a legtitkosabb erdei készülődés. Cinegepapa a faluba repült szomorú leánykájával. Ott figyelték, hogyan készülődnek az emberek az ünnepre. Közben a többiek sem tétlenkedtek! A mókusok szalagot kötöttek minden mogyoróra és dióra. A verebek apró almácskákat hoztak. A búbospacsirta aranyszínűre festett mákgubókkal érkezett. Cinegemama szalmavirágot szerzett a piacon. Gyönyörű füzért készített belőle. Bagolyapó világító festékkel kente be a fenyőtobozokat. Ezek helyettesítik majd a gyertyákat. A madarak és a mókusok a cinegetanya mellett a legszebb fenyőfát díszítették fel. Lett is öröm, amikor a cinegelányka visszatért.