Ezt kisvártatva a zenakar is felismerte, és a Zár az égbolt néhány más változtatással együtt elnyerte klasszikus formáját, talán egyedül a sorpárok végén felsíró vonósok nem kellenének bele. Ezért legjobban a 15 éves koncertturné felvételét szeretem, amiben még nincsenek ezek, mégis inkább a búcsúkoncertről ágyazzuk be a dalt, máskülönben lemaradnánk Kispál András csodálatos gitárszólójáról, amely a zenekar történetének legkatartikusabb pillanatait hozta el. 2. Zsákmányállat Vannak dolgok, amiket nem érdemes megkérdőjelezni. Ahogy nagyjából konszenzus van abban, hogy a világ jobb hely lett az antibiotikum feltalálása után, vagy hogy Adolf Hitler volt a legnagyobb fasiszta diktátor, úgy a két legjobb Kispál-szám mivoltában mi is egyetértünk a Lovasival, illetve vélhetően a rajongótábor túlnyomó többségével is. A második helyre a Zsákmányállat került, amelynek talán egyetlen gyenge pontja az eredeti, Ágy asztal tv lemezre került felvétel, ez a szám ugyanis százszor jobban szólt koncerten, különösen, ha egy kicsit gyorsabb tempóban is játszották, mindenkinek javasoljuk a Happy Borzdayen megjelent verziót.
133. A vadász és a nyuszik Akit mindig is izgatott a kérdés, hogy milyen lenne a Hobo-féle Vadászat bebélyegezett, értelmetlenség és hallgathatatlanság határát egyszerre súroló sufniverziója, az Ül lemezen végre megkaphatta a választ. A vadász és a nyuszik ugyanis tényleg olyan, mintha a Fut a nyúl a mezőn rockos ars poeticájának paródiája lenne, a kispálos alter legmélyebb bugyrából. Ez az agresszív mondókastílus olykor akusztikus kínzással ér fel, de még így is megbújnak a dalban olyan szövegírói bravúrok, mint amikor Lovasi pár odakent tőmondatban megragadja a Bogart-féle cinikus noir hősök valószínűtlen vonzerejét: "Az én szívem tyúkszar, ünnep van, ha érzek, / a lányok ettől sírnak, majd holnap beszélek". 132. Életigenlő szám Felettébb gyanús cím. Naná, majd a kétezres évekbeli Kispáltól lesz jobb kedvünk! Nos, tényleg nem az Életigenlő szám az új Always Look on the Bright Side of Life, a cím mégsem átverés, itt ugyanis valóban egy pozitív érzésről, az önmagunk és a másik előtt is felvállalt szerelemről van szó.
A dal tulajdonképpen végigmehetne egy szál basszusgitárral, Kispál gitárjátéka azért szépen belesimul, de szívesen meghallgatnánk úgy is, hogy a dobos nem lép be sehol. A szöveg igazi műalkotás, különösen mélyre menő látomásokkal, és amikor az ének önmagát visszhangozza, hosszan kitartva a három nagy fekete fabábut, mintha csak egy hatalmas varázsló ítéletét hallgatnánk. 24. Ha az életben Volt idő, amikor a Ha az életben szinte kitakarta az egész Kispál-életművet, és Akropolisz-méretű népszerűséget szerzett a zenekarnak. 2006-ban az Origo reprezentatív szavazásán minden idők harmadik legnépszerűbb dalának találták ezt a számot, és olyanok is bőven voltak, akik a Megasztár második szezonjában ismerték meg, mikor Tóth Gabi, Caramel meg a többiek közösen énekelték el. Az egész ország hallhatta a tévében, hogy mit mondanak a lányok a farkunkra, micsoda bevállalós adás! Hogy tovább sorjázzuk a triviákat: ez az egyetlen Kispál-szám, amely bekerült a Muszty-Dobay páros Gitáriskola-dalgyűjteményébe, ott olvastam kamaszkoromban, hogy Lovasi András athéni nyaralása ihlette a szöveget.
A Radiohead-hatás azonban már a '98-as Holdfényexpresszen is hallható, leginkább talán a Már délután című dalban: a fura, elvágyódó dallam dúdolása, az egész számot belengő fura, énekhangot imitáló analóg szintetizátor-csavargatás, a kiürülés a dal végén, miközben a szintetizátornak szinte csak a zaja marad meg, mintha már csak néhány kóbor áramkör pislákolna a gépezetben. Egy lemezen két lassú keringő, ez már érdekessé teszi az albumot. De míg a Szívrablás közönségkedvenc sanzon, a Már délutánra az aszimmetria, a csonka periodikusság jellemző. Emiatt érezhetjük, hogy elringat, levesz a lábunkról, majd egy láthatatlan zsinóron húz bennünket. A kétszólamú refrén igazi mestermű, a dúdolt dallambetét csak rádob egy lapáttal. Szeretjük azért is, mert nem akar többet, mint elmesélni egy eseménytelen, mégis idilli, betépett délutánt, ahol a látszódó leheletben és az emésztés gyomorhangjaiban mutatkozik meg az élet szépsége, kordokumentumként pedig szerepel benne a kilencvenes évek jellegzetes akváriuma a benne úszkáló halakkal a Duna TV adásszünetéből.