Miről asszociálhattam? Az újságcikkek indították? A tiltakozás a szemétdíj ellen, a pápa karácsonyi üzenete, a privatizációs többletbevételek sorsa, az ÁPV 150 milliós átutalása, a bankok konszolidációs szerződései, az EBRD-dollárok bejövetele? Lehetetlen. Egyikben sem fordult elő az eper szó, még gyümölcsökre való utalás formájában sem. Én kívántam volna meg hirtelen az epret? Keresgélek, 1 az eredmény semmi. Az ilyesmitől megvadul az ember. Hát kié ez az agy? Hogy viselkedik? Régi módszeremhez fordulok, hanyatt fekszem, becsukom a szemem. Várom, mi történik. Aztán egyszercsak eltűnik a szó, és megjelenik helyette, ugyanolyan erőszakosan egy másik. Szamóca. És ez mi? Rokona az epernek, édes, piros, de ezt sem kívántam. Szamóca, szamóca, szamóca, mondogatom, s hirtelen új szavak kapcsolódnak hozzá, így: egy kosár szamóca. Az eredmény felvillanyoz, ezzel már lehet valamit kezdeni, látom a képét, gyönyörű, érett gyümölcsök egy kosárban. Valaki nyújtja valakinek, beteg rabszolga gyengélkedő urának.
Rákóczi György ünnepi sodronyvértezetben, fején sodronyos vassapkával üli meg a lovat. Előkelő vármegyei nemes kivont hegyes tőrrel vágtat a harci ménen, a székely lófő kopjáját előre szegezve támad. Székely puskások féltérdre ereszkedve céloznak, a hajdúvárosi gyalogos közvitéz vállára vette puskáját, derekára kötötte csákányfokosát és szablyáját. A szász "fekete" darabontnak is hátán lóg rövid csövű, kanócos puskája, a presidiarius hadak, a zsoldos őrseregek tisztje páncélba öltözötten, kopjával és pajzzsal készül a csatába. Magyar végvári gyalogos, fűzött bocskorban, a kozák zsoldos íjjal felfegyverkezve, a skót lövész kockás nadrágban, a veres német muskétás lódinggal a derekán szolgál a hadseregben. Ágyúk, tüzérek, ágyúkat szállító szász papok, élelmiszerszállító szász fuvarosok, végvári gyalogos vitézek, majd az erdélyi hadvezetés reprezentáns személyisége, Kemény János generális díszes ruházata és ékszerekkel kirakott fegyverei elevenítik meg előttünk a XVI-XVII. századi Erdély hadseregét, szebbnél szebb színes képeken, melyeket Somogyi Győző festőművész évtizedekig tartó kutatómunka és az alkotó képzelet segítségével varázsolt Az erdélyi fejedelemség hadserege című, a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent könyv lapjaira.
Ennek megfelelően istenképe hol átfedi Kafkáét, hol eltér az övétől – ellentétben egybevágó bűnképzetükkel. Kafka istenfelfogását jól jellemzi Billeter: "Isten van, csak az emberek számára nincs jelen. "* Lehetett láng, de nem lehetett hamva: költőnknek ez a megnyilatkozása rokonítható legszorosabban az előbbi istenképzettel, de elsősorban ugyancsak a Négykézláb másztam tanúsítja, szerzője szemében nincs egyensúlyban a van és a hiány, világa üres űrben tántorgó, Kafkának viszont a kettő egymást kiegészítő rendet jelent. Legújabban Németh G. Béla gondolatébresztő tanulmánya mutatott rá: József Attila említett kései verseiben Isten és a semmi szinte mindig fogalompárt alkot, és Vágó Márta tanúságából kiindulva a semmi képzetének tudatosítását Heideggerre, előzményként pedig Nietzschére vezeti vissza*. Vágó Márta csakugyan föltár egyet-mást József Attila huszadik századi filozófiai tájékozottságáról, így azt, hogy Husserlt s alkalmasint Bergsont olvasta, de Heideggerről közvetve, a Kecskeméti fivérek szóbeli eszmefuttatásából értesült, mint ahogy Jaspersről meg barátnőjét kérdezgette, aki Heidelbergben hallgatója volt.
Már minden késő. Halottnak látja Isten az embert. Pilinszky nem ad közvetlen istenvíziót – legföljebb közvetettet, főként korai verseiben, amelyekben a kozmikus távlatok, a végtelen vizek, az ég, a csillagos éjszaka és a "halálos" magasság utal Istenre, illetve – megint Adyval mondva – ezek éreztetik meg az "isten-szagot". "A foszladó világ felett / te változó és mégis egy, / szelíd, örök vigasz vagy; / elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, / elomlik és kihamvad" – mondja, és bár az előző versszak megszólítottja nem Isten, hanem a tárgyszerűen kezelt éjszaka, azért ezek a szavak az imádságos hangjuk révén félre nem érthetően Istenre vonatkoznak. íme, a megszólítás: "Te győzz le engem, éjszaka! / Sötétben úszó és laza / hullámaidba lépek. " (Te győzz le). Pilinszky istenképzete rejlik ilyen soraiban is: "A tengerpartra kifekszik a tenger, / a világ végén pihen a szerelmem, / mint távoli nap vakít a szivem, / árnyéka vagyunk valamennyien. " (A tengerpartra). A képsor ember és Isten azonosságáról szóló tanításként is felfogható.
Németh Andor emlékiratában olvashatjuk: egy könyvkereskedésben rábukkant Kafka posztumusz regényeire, és kiváltképpen A kastély elbűvölte. "Ugyanígy volt velük Attila is, akinek odaadtam a Schloss-t. Őrá is döntő módon hatott, amint az későbbi versein erősen érezhető… Na mármost, Attila jelentette nekem, hogy az Imago nevű pszichoanalitikus folyóiratban megjelent egy közlemény Kafkáról. Az orvosának megvan ez a szám, menjek fel hozzá, és kérjem el tőle. "* Németh többes számban szól Kafka posztumusz regényeiről, márpedig A per 1925-ben, A kastély 1926-ban önállóan is megjelent, s ha az emlékirat jóvoltából tudjuk, hogy József Attila ezt a két kiadványt ismerte meg, bár Max Brod ötkötetes, gyűjteményes sorozata már a kiadás első évében, 1935-ben ismét tartalmazza a két "nagy" regényt. De a jelzett analitikus Rapaport dr., a költő 1930–31-ben járt hozzá; az Imago-beli tanulmány – Hellmuth Kaiser: Franz Kafkas Inferno. Eine psychoanalytische Deutung seiner Strafphantasie – a folyóirat 1931.