Interjú dr. Frech Ágnes bírónővel A büntető törvénykönyv 212/A.
Mit lehet tenni, ha bántanak minket? Amíg az embergyermek pici, addig nem tudja megvédeni magát. Ehhez sok idő és sok önismeret kell, hogy peckesen oda tudjunk állni a bántalmazó elé és azt tudjuk mondani, hogy eddig és ne tovább, mert itt vannak az én határaim. Sok felnőtt sem képes erre, nemhogy egy gyerek! Az első lépés, hogy fel kell ismerni a bántalmazást. Ez pokoli nehéz, mert ha az ember úgy nő fel, hogy folyamatosan korholják, akkor azt fogja hinni, hogy az a normális. Ha én nap mint nap azt hallom, hogy idióta vagyok, selejt, a világ szégyene, akkor ezt beépítem az énképembe és nem is tudok róla, hogy mondjuk évtizedeken keresztül megállás nélkül traumatizálva voltam. Csak azt tudom, hogy nem vagyok szerethető, minden párkapcsolatom ugyanazt a rossz mintát követi és hogy szorongok, szomatizálok, szenvedek, de fogalmam nincs róla, hogy mindez azért, mert mondjuk anyám 35 évig Pufókának hívott, vagy azért, mert az alkoholista apám rendszeresen lekurvázott, ha csinosan öltöztem fel.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1. 30. 923/2015. számú ítélete szerint az apa az egy hónapos gyermek combját tisztába tétel közben olyan erővel szorította meg, hogy a gyermek bal combcsontja középső harmadban ferdén eltört. Mindkét szülő észlelte a sérülést, de a felduzzadt, deformált lábú csecsemőt jelentős késéssel, 4 órával később vitték orvoshoz, a gyermek fájdalmát elnyújtották, a szövődményes gyógyulás esélyét növelték, szülői kötelességüket súlyosan megszegték és ezzel a kiskorú gyermek testi fejlődését veszélyeztették. Lakhatás elhanyagolása, otthontalan életmód Természetesen nem az a bűncselekmény, hogy ha önhibáján kívül a család hajléktalanná válik, hanem az, hogy ha lehetőségük van ugyan más életmódra, de saját döntésük alapján a gyermekeket a hajléktalan létbe magukkal viszik, és ezzel veszélyeztetik, így például a lakhatási segítséget elutasítják. Nem veszélyezteti a szülő a gyermeket, ha lakóhely hiányában a nyári hónapokban a folyóparton sátorban lakik a család, de a gyermekek étkezéséről, tisztálkodásáról megfelelően gondoskodnak.
Az Igazságügyi Minisztériumon belül, szakmai és civil szervezetek bevonásával, egy bizottság jött létre a törvényszöveg megfogalmazására, amelynek során messzemenően figyelembe vették a tárgyban született nemzetközi egyezményeket, így a nőkkel szembeni erőszak és a háztartáson belüli erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Európa Tanácsi egyezmény rendelkezéseit. Mi vezetett a jelenlegi törvényi tényállás kialakításához? A kapcsolati erőszak tényállása az új Btk. részeként 2013. július 1-jétől hatályos. Az önálló tényállás megalkotásának szükségét az vetette fel, hogy a hagyományos büntetőjogi tényállások, így a testi sértés, az élet elleni cselekmények, a személyi szabadság megsértése nem fejezik ki sem a speciális sértetti kört, sem az együttélésből fakadó kiszolgáltatottságot, függő helyzetet, sem pedig a különböző megalázó, bántalmazó magatartások rendszerességét. A családon belüli erőszaknak egy jól felismerhető koreográfiája van. A bántalmazás folyamatában az érzelmi, lelki terror, a fizikai, tettleges bántalmazás és a szexuális erőszak valamelyik formája fordul elő.
"[1] A családon belüli erőszak fogalmával a hétköznapi ember (de gyakran még a tudományos megközelítésű publikáció is) összekapcsolja, hogy annak elkövetője a férfi, elszenvedője, áldozata pedig a nő, illetve a gyermek. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy megkísérlek a témához elfogultság nélkül közelíteni, és nem kizárólag a nő, mint áldozat szemszögéből nézem a kérdést, hanem figyelembe veszem, hogy a sértetti oldalon ugyanúgy szerepelhet a férfi is, sőt, ahogyan a napvilágot látó esetek mutatják, ez egyre gyakrabban fordul elő. Sajnos a témában keletkezett legtöbb tanulmány azt vizsgálja, hogy miért válik egy férfi elkövetővé, csak ritkábban azt, hogy miért lesz áldozat. Sokszor azonban az is kérdésessé válik, hogy a férfi lehet-e bántalmazott fél a kapcsolatban, hiszen az általánosan elfogadott teória szerint, a bántalmazott nők mellé – velük szembe! – állítják a férfit, mint minden bajok forrását. De hogyan is lehetne áldozat az, aki bűnös? Ráadásul, ha egy férfit bántalmaznak, az egy ideig jó eséllyel a két fél titka marad, hiszen a férfi szégyellheti azt, fél, hogy kinevetik, kigúnyolják, vagy nem veszik komolyan.