Budapesti Kamaraszínház Ericsson StúdióDosztojevszkij: Bûn és bûnhõdésVígszínház Az elmúlt évad vége felé szinte egy idõben két budapesti színház is mûsorára tûzött egy-egy színpadi Bûn és bûnhõdés-olvasatot. Az egybeesés fokozza az alkotómûhelyek darabválasztásának miértjére rákérdezõ kíváncsiságot. Ha tartalmi indoklást keresünk, kézenfekvõnek tûnhet, hogy többek is idõszerûnek vélik a Dosztojevszkij-mûvel való szembesülést egy olyan korban, amelyben az általános gyakorlat szintjén nem nagyon szokás - a helyzeteken belülrõl legalábbis - feszegetni a kérdést: hol húzódnak az emberi szabadság határai. Amikor kimegy a divatból a lelkiismeret, s a gátlástalanságot siker koronázza, és ostoba célok kétes önérvényesítõ eszközöket szentesítenek a mindennapokban éppúgy, mint az úgynevezett magasabb szinteken. Ez a fajta idõszerûség azonban korántsem korlátozódik egyetlen (sõt: öt, tíz) évadra. Viszont magától értetõdõen számos más, színházon belüli oka is lehet a bemutatóknak. Sopsits Árpád, aki filmjeiben többször foglalkozott már a bûnök és bûnösök világával, saját átiratával jelentkezett, amelyet a Budapesti Kamaraszínház fogadott be; a Vígszínház a csaknem negyed századdal ezelõtti és Ljubimov nevével fémjelzett adaptációt mutatta be újra - hogy a két elõadás szinte egyszerre készült el, a véletlen mûvének tûnik.
Erős képek, Raszkolnyikov tudathasadásának rémisztő víziói uralják a teret. Meg-megnyílik a deszkák hátterében Menczel Róbert ridegen fémes díszletén egy ajtó, és hol csak egy vérfolt, hol a meggyilkolt öregasszony sziluettje, hol valamilyen szürreálisan dermesztő kép villan elő, éles, dobhártyarepesztő hanghatások kíséretében. Nem pusztán a Raszkolnyikovot játszó Kamarás Iván arcán látjuk lelkének kivetüléseit, a mimikát megsokszorozzák a tobzódó képek, az akusztikus "dörrenések". Ezek erős hatások, ahogy hatásos az utca forgatagának, a bámész, gyanakvó népnek "előkavargása" szinte a föld mélyéből, a színfalak mögül, mindenhonnan. Mintha mindenki hallgatózna, mintha körbefonnák, vádolnák Raszkolnyikovot, állandó fenyegető erőként, mint ragadozó madarak, ott köröznének körülötte. Ezek olykor vérfagyasztó jelenetek. Ljubimov, aki 1978-ban rendezte nagy sikerrel a Bűn és bűnhődést a Vígben, ért az ilyen látványos, kifejező jelenetekhez. Ehhez igazította a Karjakinnal közösen írt színpadi változatot.
E felpörgetett, gyors snittekkel kísért történetmesélés nem csupán a felgyorsult tempóhoz és észleléshez szokott nézők miatt indokolt, hanem kiválóan érzékelteti a főhős csapongását a valóság és a lázálmai között. A gyilkosság és vallomástétel között mindössze másfél hét telik el, azonban Raszkolnyikov olyan felfokozott idegállapotba kerül, hogy kitágul ez az idő. Ezt érzékelteti az előadás második felvonásának az a jelenete, amelyben a felpörgetett tempójú játék hirtelen belassul: e ponton kibomlik – a regény többszólamúságára reflektálva – az egyes szereplők, például Szvidrigajlov jelleme és élettörténete. A jelmezek sikeresen ötvözik a regény által ábrázolt korszak szellemiségét az előadás jelen idejűségével: egyszerre korhűk, és követik a kortárs trendeket. Véleményem szerint e kettőség szolgálja minden sikeres adaptáció alapját: a cél megtalálni a mű azon felvetését, mellyel érvényes párbeszédet tud kezdeményezni a ma embere. Egy olyan összetett, társadalomfilozófiai kérdéseken alapuló regényt, mint amilyen a Bűn és bűnhődés, csak úgy érdemes színpadra állítani, ha az adaptáló kiválaszt egy olyan központi témát, melyhez viszonyulva lehetővé válik a karakterek összehasonlítása és elemezhetősége.
Ha kérdésed lenne a termékkel, vagy a szállítással kapcsolatban, inkább menj biztosra, és egyeztess előzetesen telefonon az eladóval. Kérjük, hogy a beszélgetés során kerüld a Vaterán kívüli kapcsolatfelvételi lehetőségek kérését, vagy megadását. Add meg a telefonszámodat, majd kattints az "Ingyenes hívás indítása" gombra. Hozzájárulok, hogy a Vatera a telefonszámomat a hívás létrehozása céljából a szolgáltató felé továbbítsa és a hívást rögzítse. Bővebb információért látogass el az adatkezelési tájékoztató oldalra. Az "ingyenes hívás indítása" gomb megnyomása után csörögni fog a telefonod, és ha felvetted, bekapcsoljuk a hívásba az eladót is. A hívás számodra teljesen díjtalan.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés a színpadi változatot készítette Michal Dočekal és Iva Klestilova magyar szöveg: Térey János dalszövegíró: Vecsei Miklós rendező | MICHAL DOČEKAL Dosztojevszkij az emberi lélek mélységének legnagyobb ábrázolója. Világhírű krimije egy brutális gyilkosság és az azt követő nyomozás története. Van-e olyan helyzet, amikor megengedhető, sőt szükségszerű az emberölés? A kérdés nem csak Raszkolnyikovot foglalkoztatja, hanem számunkra is fontos, hiszen világszerte háborúk dúlnak és tombol a terrorizmus. Michal Dočekal, a Cseh Nemzeti Színház igazgatója, és Iva Klestilová dramaturg a Vígszínház számára készítette el a mű új színpadi változatát. A magyar szöveg a nagyszerű író, Térey János munkája. Az előadással a 100 éve született kitűnő orosz rendezőre, Jurij Petrovics Ljubimovra emlékezünk. bemutató | 2016. október 15. Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. (forrás:színház) Raszkolnyikov Orosz Ákos Porfirij Stohl András Katyerina Ivanovna Börcsök Enikő Marmeladov Hajduk Károly Anya Hegyi Barbara Szonya Bach Kata Dunya Bata Éva Szvidrigajlov Lengyel Tamás Razumihin Wunderlich József Luzsin Telekes Péter Mikolka Vecsei Miklós Továbbá Gilicze Márta Ember Márk e. h. Rendező: MICHAL DOČEKAL Fotók: Gergely Bea Author: Gergely Beatrix Budapesten született újságíró.
Raszkolnyikov korunk embere, a hitelek menekülő fiatal férfi, aki a pénz átláthatatlan útvesztőjében vergődik. Szeretne kiszakadni a környezetéből, hogy a felsőbbrendű emberről alkotott elméletét érvényesítse, amiért a gyilkosságtól sem riad vissza. A realitástól egyre távolodó tehetség álmok és víziók hatása alatt darabjaira zúzza az őt körülvevő világot.. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - Forte Társulat/SzkénéA Forte Társulat és a Szkéné Színház közös előadásaA regényt fordította Görög Imre és G. Beke Margit. A színpadi változatot írta Garai Judit és Horváth Csaba. "Raszkolnyikov korunk embere, a hitelek menekülő fiatal férfi, aki a pénz átláthatatlan útvesztőjében vergődik. A realitástól egyre távolodó tehetség álmok és víziók hatása alatt darabjaira zúzza az őt körülvevő világot, majd megpróbál újat építeni maga köré. Dosztojevszkij az emberi lélek végtelen mélységeibe ereszkedik. Az előadás ezt a belső világot szándékozik ábrázolni, a szereplők lélektani folyamatait és állapotait próbálja formába önteni a test és a szöveg képiségén keresztül. "