Számomra azért volt különösen fontos ez a tárgy, mivel kerek születésnapomra kaptam a legkedvesebb barátaimtól, akik a legkevésbé sem vagyonos emberek. Legalább húszan adták össze az árát. Szóval másnap reggel amikor realizáltam a toll a hiányát kétségbe esve hívtam az éttermet. Ólom lábakon járt az amúgy rohanó idő, de egyszer csak sikerült beszélnem az egyik üzlet vezetővel, aki pár perces várakozás után visszahívott és jelezte, hogy megvan a kis kedvencem. A jókedvem mellett az emberekbe vetett bizalmamat adták vissza. Köszönöm. Ja, és, hogy az emberségből való vizsga mellett az étterem fő profiljáról, az ételekről is ejtsek pár szót, ha hiszik ha nem kifogástalan. Persze nyilván ezt most a hála, az öröm íratja le velem, de attól még igaz. Ilyen omlós, ízletes, tökéletes fűszerezésű, harmonikus ízvilágú étekhez nem lehet mindenhol hozzá jutni. Gyors, figyelmes, mosolygós kiszolgálással megtetézve. Mi kell még? Picit el kell veszíteni azt ami a miénk és a rátálalás annál értékesebb lesz.
Új szolgáltatóra bukkantál? Küldd el nekünk az adatait, csatolj egy fotót, írd meg a véleményed és értekeld! Koncentrálj konkrét, személyes élményeidre. Írd meg, mikor, kivel jártál itt! Ne felejtsd ki, hogy szerinted miben jók, vagy miben javíthanának a szolgáltatáson! Miért ajánlanád ezt a helyet másoknak? Értékelésed
Katona Csaba és Családja részére Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat – közel harminc éves kerületi jelenlétük, közösségi szerepvállalásuk elismeréseként – 158/2019. (IV. 18. ) határozatával Kőbányáért Díj elismerést adományozott.
Hasonlóan erős reakciót nemrég az sem váltott ki, amikor egy igazán vonzó énekest alsógatyára vetkőztettek egy operában – ez is beugrott, hogy most mi is történne Szabó P. Szilveszterrel, ha egy hasonló helyzetbe belejátszaná magát. De nem tette, ennél erősebb hatást már nem lett volna szerencsés kiváltania. Sőt. A lehető leghétköznapibb módon ült egy magasított széken éneklés és beszéd közben is, és nem játszotta meg magát, hanem végig önazonos volt. Egy színészt láttunk beszélni a számára fontos, és nyilvánosság előtt megosztható élményéreiről, gondolatairól, pózok nélkül. Ez a hozzáállás különösen szerencsés, önironikus megjegyzései mutatták, hogy a sikerek ellenére nincs elszállva magától. (Ha 25 év alatt a közönség nem rontotta el, talán már így marad. ) Olyan művészt láthattunk, aki alapvetően rendben van, ráadásul említi feleségét, lányait – érintőlegesen rálátunk, hogy ott van a stabil háttér, amire támaszkodhat. (Utóbbi a hosszútávú siker titka. ) Mai próbakép Szabó P. Szilveszter rajongói oldaláról Azt nem említettem, de azért lényeges: a 270 néző közül legalább 260 nő volt, nála szinte mindenki fiatalabb, és a színész által hozzánk és Szekeres László zongorakísérőhöz intézett – többségében – költőinek szánt kérdéseket sokan megválaszolták, átjött, hogy élvezik a valódi párbeszéd lehetőségét, illetve a színész szellemes riposztjait.
• 2020. augusztus 30. A címben idézett kérdésre nagyon könnyű rávágni a választ: pontosan kétszer ötven perc (egy húszperces szünet beiktatásával). Ennyi ideig tartott ma ugyanis Kőbányán, a KÖSZI egyik tagintézményében (Kő Café, Előd utca 1. ) Szabó P. Szilveszter önálló estje, négy buszmegállóval az Eiffel Műhelycsarnokon is túl, ahol még sosem jártam. Kőbányáról automatikusan a pincerendszer jutott eszembe, illetve a Stúdió K Peer Gyntje – ezek után már ez a délután is be fog villanni, ha a kilencesre felülök, ahogy az a közeli jövőben többször is megtörténhet. A karantén utáni időszakom egyik legjobb spontán ötlete volt Szabó P. Szilveszter megtekintése, ez egy percig nem kérdéses. Mondanom sem kell, hogy a színész rajongótáborának ez KÖTELEZŐEN NÉZENDŐ lehetőség, legközelebb február 7-én. Ez a lényeg, a saját benyomásaim rövid összefoglalása pedig már olvasható is. Szeretek előadásra várni hetekig, de hónapokig már kevésbé. Akik a kőbányi művelődési házba, a KÖSZI-be jöttek ezen a forró délutánon nagyjából februárban vehették meg a május 10-re szóló jegyeket, és kitartóan várhattak egészen a mostani pótidőpontig.
Ugyanígy a képeimen is észrevehető egy geometriai háló, amelyet képzeletünk függőlegesek, vízszintesek, átlók, ismétlődő ívek és párhuzamos vonalak rendszerévé egészít ki. Ez a szigorú geometriai rács vasabroncsként fogja össze a szétrobbanni készülő formákat. A színértékek egymáshoz való viszonyával játszom a figuratív és nonfiguratív ábrázolási mód határán. " Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva kérdeztem Magditól, hogy – eltekintve az egy-két kilógó stílusú képtől – milyen időtávot fog át a kiállítás? – Már csak azért is lehet érdekes a téma, mert ha egy hosszabb periódus alkotásai, akkor igencsak egységesek, s további kérdés, hogyan lehet évek után is egy adott stílusba belelépni, s olyat alkotni, mintha tegnap fejeztem volna be éppen egy másik képet? – Ezek a képek egy hosszabb időszak keresztmetszetét adják. A legfiatalabb kép is 2016-os. – Feltűnő, hogy még a képformátumok is azonosak, négyzetesek, s a keretek is teljesen egységesek. Hogyan lehet több hónap vagy akár év után is visszazökkenni az adott műfajba?