Fotó: Szerkesztőség - We Love Budapest VR-szemüveggel a pokolban, szüfrazsettek és neves magyar szobrászok aktfelvételeken és hadikórház a Képző festményei között. A Magyar Képzőművészeti Egyetem a hatalmas fotógyűjteményének újabb szeletét állította ki, a tárlat a fotográfiák használóit és szerzőit, és a fényképezés korai korszakát, az 1860-tól az első világháborúig terjedő fél évszázad gondolkodásmódját, hangulatát, és képi világát mutatja be. A korabeli modellek, műtermek, technikák újraértelmezésével a Doktori iskola hallgatói is csavartak egyet a dolgon, 21. századi köntösbe bújtatták a két évszázaddal ezelőtti anyagokat. A két évvel ezelőtti Fotó/modell tárlat folytatásaként a mostani kiállítás az Andrássy útiMagyar Képzőművészeti Egyetemen a művészek válla mögött átlesve olyan kérdésekre keresi a válasz, hogy kik, mire és hogyan használták a 12 000 gyűjteményben fellelhető fényképeket. A fókusz a fotók készítőin és felhasználóin van, bemutatva, hogyan vált a fotózás a művészeket segítő segédeszközből dokumentációs médiummá, majd művészeti formává.
Lehetséges. A minap például elgondolkodtam, hogy én tulajdonképpen már nagymama lehetnék, pedig időnként kamaszlánynak érzem magam. Valószínűleg amire az ember nem figyel, az nem is létezik, legalábbis szeretném ezt hinni. Egyszer 40 fokos lázzal ébredtem, de este már a tornateremben voltam. Ez azért sikerült, mert egyszerűen nem voltam hajlandó foglalkozni a betegséggel. Ha valami elkapott, a gondolati figyelmemet elfordítottam onnan. Ezt a férfiak egyébként sokkal jobban csinálják, mint a nők. A tudat ereje még kiaknázatlan, felderítetlen, és az én életem valahogy úgy rendeződött be, hogy nagyon jó tereppé vált arra, hogy ezzel kísérletezzek és felhasználjam az innen származó energiát. Erre akkor is figyelnék, ha öt gyerekem lenne és velük lennék elfoglalva reggeltől estig. Szerettél volna öt gyereket? Alapvetően igen. De kilencszer vetéltem el. Viszont a sors azért kompenzál, hiszen biztos, hogy a külsőmet nem tudtam volna megőrizni a szülések után. Így is nagyon sok gyerek vesz körül, és ez rettenetesen boldoggá tesz.