Egy központi nemzeti kultúrintézményben nem veszhet el ennyiszer a remekművek tartalma külföldi rendező–celebek formai tabudöntögetésének a jóvoltából. Túl sok nagy és egyre csak aktuális írói gondolat vész el – helyette rendezői mutatványokat kapunk. Természetesen ilyen is kell. Na de ennyi?! A korábbi Nemzetikkel meg a jelenlegivel is ugyanez a bajom. – Kétségkívül igaz, hogy ez a kormány adott pénz a Magyar Televízió teljes átalakítására is. Mi a véleménye a végeredményről? – Hadd ne minősítsem… Én büszkén emlékszem vissza a magyar televíziózás hőskorára, amikor nívós tévéjátékok, igényes sorozatok, zenés-színházi produkciók készültek. Ugyanis mi annak idején abból indultunk ki, hogy ebben az országban sok millió ember kizárólag a tévé révén jut hozzá a kultúrához: koncertekhez, versekhez, filmekhez, színdarabokhoz – ezért arra törekedtünk, hogy mindezeket kínáljuk. Napjainkban ennek szinte nyoma sincs. Ha nagy ritkán mégis készül egy-egy nívós dokumentumfilm vagy portréműsor, azt biztosan eldugva, késő éjszaka adják.
– Akkor mi a mai televíziózás küldetése? – Nemcsak napjaink televíziózásának, hanem a kapitalista társadalomnak is az egyik legnagyobb rákfenéje, hogy az embereket szellemileg gettókba tömörítik. Az egyik gettóban olcsó, igénytelen népszórakoztatás, egyszersmind népbutítás folyik, míg a másikban hangadó értelmiségieknek csak a lila kell. Vagy a proli-, vagy az elitetetés zajlik, és a kettő egyre távolodik egymástól. A mai televíziózás értékrendje roppant távol áll az enyémtől. – Mi az ön ideája? – Van, aki feladja, és van, aki tagadja, de én tudom, mert művelem: igenis létezik olyan kultúra a nagy tömegek számára, amely igényes, művészi és mégis érthető, hogy úgy mondjam, emberi fogyasztásra alkalmas. Amíg bírom erővel, ennek szellemében dolgozom. NévjegySZINETÁR MIKLÓS 1932-ben született Budapesten. Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. Több mint ötven éven áttanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 2004 óta emeritus professzor.
Örkény szürreális, sok esetben abszurd és finom iróniával szellemesen megrajzolt világa görbe tükröt tart az olvasó, sőt az egész társadalom elé. Máig érvényes meglátásai révén önmagunk és az általunk teremtett világ ellentmondásaira ismerhetünk rá. A táncszínházi mű az örkényi látásmódot jeleníti meg és teszi láthatóvá. Egerházi Attila koreográfiája alatt a felhangzó szövegek maguk válnak zenévé, a táncosok ezekre táncolnak. A darabban – Sarádi Zsolt színművész tolmácsolásában – Örkény írásai mellett elhangzik L. Simon László Paprikakoszorú című repetitív költeménye, amit Örkénynek Az élet értelme című egypercese ihletett. Felhasznált irodalom Örkény István Egyperces novelláiból:- Homo sapiens- Változatok- Csupa közhely- Sír- Az élet értelme- A költészet hatalma (részlet)- László: Paprika koszorúEltűnőbenA költői hangvételű táncmű az emberi kapcsolatok törékenységéről, sérülékenységéről szól.
Csakúgy, mint az Örkény-balett esetében, a koreográfiában az irodalmi szöveg kap erőteljes hangsúlyt, s ezt egészítik ki a zenei betétek. A premier 2022. október 27-én, csütörtökön 19 órakor Budapesten, a Nemzeti Színházban lesz, ezt követően az előadást október 31-én, hétfőn 19 órakor Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban láthatja a közönsévábbi információ itt. Nyitókép: a Székesfehérvári Balett Színház Percről percre című előadása. Fotó: Molnár Péter Kapcsolódó cikkekEgy irodalmi nemzedék a rendszerváltozás forgatagában – Az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetése kultpol augusztus 26. 2022 első Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetését Egy irodalmi nemzedék a rendszerváltozás forgatagában címmel rendezte meg az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A 2022. augusztus 24-i rendezvényen Kukorelly Endre, Petőcz András, Zalán Tibor és Turczi István Babérkoszorú-díjas költők, írók beszéltek a témáról a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a József Attila-díjas író és a Tokaji Írótábor elnöke, L. Simon László moderálása mellett.
A kortárs író és költő L. Simon László korábbi könyvének az alkotó által megszerkesztett részleteire készített koreográfiát Egerházi Attila. A koreográfia az író által kifejezésre juttatott megfoghatatlan, olykor szinte kimondhatatlan gondolatokat és érzéseket ragadja meg és teszi láthatóvá, miközben a szövegben rejlő kódolt üzenet a lélek számára letapogatható módon jelenik meg és táncköltészetként kel életre. Csak úgy, mint az Örkény-balett esetében, a koreográfiában az irodalmi szöveg kap erőteljes hangsúlyt, s ezt egészítik ki a zenei betétek. Felhasznált irodalom:Válogatás László A háromlábú lovat etető lány című kötetéből.
Összefoglaló A görnyedt hátú, de a világra mindig tágra nyílt, hatalmas kék szemekkel bámuló Lily (Loren Horsley) a Húsburkoló nevezetű gyorsétteremben dolgozik, ahol ő az egyetlen, aki nem szeretné elveszíteni munkáját, még annak ellenére sem, hogy az összes kollégája kigúnyolja és utálja. A lány ugyanis csak így találkozhat mindig az abszolút geek Jarroddal (Jemaine Clement Slágermájerek), aki mindennap, pontosan ugyanabban az időben itt fogyasztja el kedvenc menüjét. Miután egy jelmezes buliban a sasnak öltözött Jarrod és a cáparuhás Lily összejönnek, a lány úgy dönt, elkíséri új pasiját annak Isten háta mögötti szülővárosába (ahová a busz is csak hetente jár), ahol Jarrod meg akar verekedni gyerekkori nemezisével, aki suliban rendszeresen megalázta és elpáholta Taika Waititi (Slágermájerek, Fűre lépni tilos! ) Sundance fesztiválon is bemutatott filmje kellő humorral és érzékenységgel ábrázolja két javíthatatlan geek szerelmét.. Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott - F/10539/J
Az eseményre az 50. Tokaji Írótáboron került sor.
A Two Cars, One Night ugyan nem nyerte el az Oscar-díjat - Waititi így is megmaradt a gála nézőinek emlékezetében, amiért alvást színlelt a jelöltek felsorolásakor -, de nagy hatással volt a rendező további pályafutására. Egyrészt az Oscar-jelölés miatt az új-zélandi filmalap megbízott benne annyira, hogy megadják a támogatást az első játékfilmjére, másrészt maga a rövidfilm szolgált a rendező Boy című második nagyjátékfilmjének alapjaként. Waititi szereti a gyerekhősöket, de azokat a felnőtt férfi karaktereket is nagyítóval kell keresni filmjeiben, akik nem emlékeztetnek minket nagyra nőtt gyerekekre. Ezen karakter tökéletes megtestesülése a Jemaine Clement által alakított Jarrod, első nagyjátékfilmjének főszereplője. Bár a 2007-es Sas kontra cápa hivatalosan romantikus-vígjáték, bizonyos szempontból inkább Jarrod megkésett felnövekvéstörténete, aki egy teljesen felesleges misszióval próbál bosszút állni középiskolai zaklatóján, miközben nem vesz tudomást a belé fülig szerelmes barátnőjéről.