Gyerekkorunkban a nyár a felfedezések ideje volt. Vége lett az iskolának, és várt a sok új dolog, amelyet kipróbálhattunk. Gyűjtöttük az élményeket, amelyek végül értékes emlékekké váltak. Miért kellene felnőttként abbahagyni? Még mindig sok minden akad, amit nem láttunk vagy nem tapasztaltunk a világból, és nyáron három teljes hónapunk van erre. Menj ejtőernyőzni vagy vízisízni! Kirándulj egy olyan helyre, ahol még soha nem jártál. A lehetőségek végtelenek, és ezek az élmények évek múlva is kincsek lesznek. Kezdj el kertészkedni! Óriási sikerélmény, ha mi magunk növesztjük és nevelgetjük, amit megeszünk. Ültess virágot, zöldséget, gyümölcsöt, de akár gyógy- és fűszernövényeket is termeszthetsz. Mókás dolog kitalálni, mit termesszünk, ami után a kert gyomlálása furcsán megnyugtató és terápiás hatású. Ráadásul a végén felhasználhatod, amit termeltél, akár beltéri dekorációra, ételként vagy ételek fűszerezésére. Menj kirándulni és kempingezni! A szabadban lenni mindig igazi élvezet. Fogd meg a régi sátradat és a hálózsákot, és keress egy jó helyet, akár a semmi közepén.
A millenniumi készülődés időszakában még a mozgófényképszínház kifejezést is alig néhányan ismerték, valószínűleg maga Heltai és "Berta" sem. A filmvetítés, mint innováció a kiegyezést követő gazdasági fellendüléssel együtt érkezett meg Magyarországra, amelyet tetézett a Budapestet lázban tartó millenniumi ünnepségek hangulata. Ilyen körülmények között az "élő fotográfiában" rejlő lehetőségek is kiaknázásra kerülhettek. Már az évezredforduló előtt is történtek kísérletek a vetítésekre, kávéházak igyekeztek növelni vonzerejüket a külföldi sikerek hallatán, de az "első fecskékre" ekkor még szomorú sors, többnyire csőd várt – csak úgy, mint a Somossy Orfeumra –, hiába akartak részesei lenni a mozgókép forradalmának. A filmvetítés nemzetközi úttörői a Lumière testvérek voltak, akik 1895. december 28-án Párizsban, a Boulevard des Capucines 14. szám alatt megnyitották a világ első rendszeresen működő, nyilvános filmvetítő helyét, a Cinématographe Lumière-t. A filmezés forradalmát népszerűsítő plakát Budapest világvárosi státuszát igazolja, hogy alig fél évvel később, 1896. május 10-én került sor az első hivatalos vetítésre (tavasszal már voltak kisebb előadások az Orfeum télikertjében).
- Robert Ferrigno, New York Times Bestselller-szerző, a Monkey Boyz, a Horse Latitudes és a Bérgyilkos-trilógia írója
A történet valahol az Államokban egy isten háta mögötti helyen játszódik egy háznak tűnő gazdaságban, ahol Wawy apja a metlabor góréja és borzalmas körülmények között kell élnie egy kislánynak, szülői szeretet nélkül. Viszont annál több borzalmas dologgal. Már a kora-gyermekkorában olyan traumákat kellett elszenvednie, amik lehetetlenné tették, hogy egyáltalán legyen egy gyereknek gyerekkora. Kellen volt az egyetlen ember, aki törődött vele és az öccse, Donal. A romantikus címkét kivenném, mint a huzat. Nem volt ebben semmi romantikus. 4 hozzászólásTóth_Orsolya_3 P>! 2019. április 10., 16:05 Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog 86% Ahogy telnek az évek, egyre inkább szembesülök azzal a ténnyel, illetve jövök rá, hogy nem mondhatok véleményt arról, hogyan is viselkednék és mit tennék más helyében. Nem tehetem, mert nem velem történt, nem velem történik az a bizonyos dolog. És jogom sincs hozzá, hogy bárki felett ítélkezzek. Ez a történet ismét bebizonyította számomra, hogy nem minden fekete vagy fehér.
Egy amerikai nő az Instagramon mutatta meg, mi történik a testtel egy ilyen drasztikus súlycsökkenés után. A kérdés csak az, hogyan tudja ezzel együtt elfogadni, szeretni a testét? Jessica Weber, a fiatal illinoisi nő előtte-utána képei nem egy "csodamódszert" próbálnak népszerűsíteni. Itt nincs szó "forradalmian új eljárásról, amivel 2 hét alatt, minden megerőltetés nélkül" le lehet dobni egy mázsát. Az ő képei azért lettek népszerűek, mert nem csak a fogyás pozitív oldalát próbálják az ember arcába tolni, megmutatják azt is, hogy néz ki mindez a valóságban. "Ez most az életem! Ez a valóság! Ha megszabadulsz 82 kilótól, az bizony megviseli a bőrt! " – mondja Jessica. És ez szemlátomást így is van. Az Instagramra kirakott kép már több mint 25 ezer lájknál jár, rengetegen köszönik meg Jessicának az őszinteségét, és a bátorságát, hogy egyáltalán ki merte tenni a képet. Jessica azt mondja, a képpel az volt a célja, hogy megmutassa, min ment keresztül a teste, de azt is, mennyire fontos, hogy elfogadjuk a testünket, akkor is, ha még nem értünk célba.
Wawy szenved, próbál jó gyerek lenni, később öt évesen szó szerint az anyjává válik az öccsének, a kis Donalnak, akiről neki kell gondoskodnia az őrült anyja, és a drogbáró apja mellett. Évekkel később Wawy nyolc éves, egy gyerek testbe zárt "felnőtt anya", komoly gondolkodásmóddal, de mély sebekkel. Kellen a sztori elején a húszas évei elején jár, Wawyra mint egy angyalra tekint. Úgy dönt, ott segíti a lányt, ahol tudja, és az öccse mellett Wawy számára Kellen lesz az egyetlen ember, aki hozzáérhet, akivel egyáltalán beszél, mert az anyja a beszédet is tiltja neki. Ahogy telnek az évek Wawy és Kellen érzései is átalakulnak, egyre inkább kívánni kezdik egymást, és amikor Wawy betölti a tizenhármat, már be is nyúl a férfi nadrágjába, de aztán minden tönkremegy az életükben… Nem szoktam ilyen részletes történetleírást adni, a fenti sorok kb. a könyv harmadát fedik le, kábé annyit, mint a fülszöveg. (De szerintem nem spoilereztem, legalábbis, igyekeztem). Mindez az infó viszont kell ahhoz, hogy teljesen átjöjjön: ez nem egy pedofil könyv.
Az anyaság csodálatos dolog, egy gyermekkel az ember olyan mindent felülmúlóan jó érzéseket kap, amelyeket addig elképzelni sem tudott. Az anyák előtt persze állnak komoly kihívások, sokszor érezhetik magukat fáradtnak, de természetesen mindezért bőven kárpótol a gyermek puszta léte, amely varázslatosan boldoggá teszi az életet, ámen. Azok a nők, akiknek a saját tapasztalata nagyjából egyezik a fentiekkel, az elmúlt évtizedekben végtelen mennyiségű megerősítéssel találkozhattak filmektől kezdve blogposztokon át motivációs Facebook-bejegyzésekig. Azokhoz viszont, akiknek valamilyen okból másként élik meg az anyaságot, még mindig alig szól valaki. Anyának lenni és ettől rosszul érezni magunkat, pláne úgy, hogy nem lehet az egészet tablettákkal kezelni – ez a téma még mindig tabu. Olivia Colman Fotó: Netflix Voltak persze filmek már erről is, a legerősebb, leghíresebb és egyúttal legszélsőségesebb a Beszélnünk kell Kevinről volt: Lionel Shriver regénye és a belőle készült film azt mutatta meg, a brutalitásig elvíve a témát, mi van, ha nem születik meg a szeretet anya és gyereke között sem a szülőszobában, sem később, semmilyen próbálkozás ellenére sem.
Hát mi ez, ha nem szerelem? :D Érdekes volt látni, hogy ki-ki milyennek láttam kívülről a kapcsolatukat, de a sok szemszög miatt, nem tudtam igazán közel kerülni sem a lányhoz, sem a férfihoz. Sokszor nagyon nyers és lehangoló volt a könyv stílusa. Szerintem nem árt néha feszegetni a határokat. Nem tudom azt mondani rá, hogy szerettem, inkább úgy fogalmaznék, hogy az elevenembe vágott és kár lett volna kihagyni! 2 hozzászólásMrs_Curran_Lennart P>! 2021. december 8., 21:15 Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog 86% Kicsit másra számítittam, de elég sokkoló volt a történet. Ilyen anyát, mint ez a Val az ellenségemnek sem kívánnék. Szerencsétlen kislánynak már öt évesen mindenféle próblémái voltak érintéssel meg evéssel kapcsolatban. Nem csodálom, hogy odavolt Kellanért, mert huszonéves létére többet törődött vele, mint a szülei. A fiúnak kellett volna, hogy több esze legyen és ellenálljon egy 13 éves kislány csábításának. Egy bizonyos pontos azt gondoltam, hogy ebből már hepiend nem lesz, de Wawy nagyon kitartó volt.
De nemcsak magabiztosságról van itt szó, hanem bizalomról is: a rendező elhitte, hogy ha valaki, akkor a jelenkor egyik legizgalmasabb színésznője, Olivia Colman majd képes lesz a vászonra vinni a regény leírásait, néma monológjait pusztán az arcával, a játékával. És ebben is igaza volt. A forgatókönyvet is jegyző Gyllenhaal csak pár lényegtelen változást eszközölt a sztoriban: az Olaszországban nyaraló olaszokról szóló regény főszereplői nála Görögországban nyaraló amerikaiak és angolok lettek. Minden más követi a regényt – kivéve a legvégét, de erről később –: a 48 éves Leda egyedül nyaral a tengerparton, és egy népes családot figyel a strandon, főleg egy gyönyörű, fiatal anyukát és bájos kislányát, akik nagy összhangban játszanak együtt, hármasban a kislány imádott játékbabájával. De amikor a játékbaba eltűnik, a felszínen látható idill kegyetlenül megtörik, Leda pedig egyre közelebb kerül a másik családhoz, és az anyuka problémáiban meglátja a saját múltjának árnyait. Hogy mennyire nehéz volt számára az anyaság, hogy mennyire belefáradt annak idején az egészbe, hogy mennyire fullasztó volt számára a családi otthon, és hogy mennyire felszabadító volt ezzel szemben mások szabadságát vagy a saját szabadságának lehetőségét látnia.
2019. május 4., 11:30 Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog 86% Nem semmi egy könyv, az biztos! Sokkal több van benne, mint hogy elsőre elítélje az ember. Sokszor nehéz szívvel olvastam a könyvet, főleg Wavy élete miatt, hogy micsoda embertelen szülőkkel áldotta meg a sors. Ha itt valaki elítélendő, az egyáltalán nem Kellen, hanem Liam és Val. Egy életre megnyomorították a gyereküket, amit csak hosszú idő elteltével lesz képes leküzdeni. Nagyon sokszor összefacsarodott Wavy-ért és Donal-ért a szívem. Azt hittem a történet sokkal megbotránkoztatóbb lesz. Felkészültem, hogy lehet esetleg egyáltalán nem is fog tetszeni, de nem így lett. Nagyon érdekes könyv, engem teljesen a markában tartott, elejétől a végéig. Személy szerint én nem sütném rá se a pedofil, se a romantikus jelzőt. Ez inkább olyan "amit az élet adott, abból kihoztuk a legtöbbet és legjobbat" szituáció számomra. Voltak részek, amikor kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de volt amikor megnevettetett, vagy épp aranyosnak tartottam a történteket.