Ezt az elméletet később az amerikai gyarmatosítók fogják alkalmazni, amikor megfogalmazzák az Egyesült Államok szövetségi alkotmányát. Ez azonban továbbra is csak egyszerű elv volt, nem pedig az államhatalom valódi elválasztásának jogi elmélete. Abbie Sieyès, ahogy alkotmányos szövegeket készített a francia forradalom alatt ( 1791-es és 1793-as alkotmányok), és utána a 19. század második felének közjogi szakemberei, például Léon Duguit vagy Adhémar Esmein fejlesztettek ki ilyeneket egy elmélet. Montesquieu felvétele és alakváltozása révén szétválasztja a három végrehajtó, törvényhozói és igazságszolgáltatási hatalmat, megakadályozva, hogy az egyik befolyásolja a másikat. Két jellemző fedi egymást ezekben a doktrínákban: a hatalmak specializációja: minden hatalomnak monopóliuma van; a hatalmak függetlensége: mind kinevezési módjuk, mind működésük szempontjából. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy: három hatalom van, a törvényhozás, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás. Ezeket a hatásköröket egy állam szerve monopolizálja, vagyis: a képviselő-testület (ek) meghozza a törvényeket (törvényhozást), az államfő és / vagy a kormányfő és a kormány törvényeket hajt végre (végrehajtó), a joghatóságok törvényeket alkalmaznak a (bírósági) viták rendezésére.
És egyik ellen sem tett semmit. Pedig nemhogy joga, de egyenesen kötelessége lett volna ezen zavarokkal szemben fellépni. A köztársasági elnök pártpolitikán felül álló politikai szerepe leépült és már egyáltalán nem tudja magát össznemzeti szerepben láttatni. Ez a demokratikus jogállamiság szempontjából erős autoritás-deficitet hoz létre. Mert ha a nemzet egységének alkotmányos képviselője is pártpolitikailag értelmeződik, akkor nem tudja kielégíteni azt az autoritásigényt, ezáltal pontosan az a cél nem teljesül, amit az alkotmány neki szán. Ami 2010 óta Magyarországon történt, arról szólt, hogy azokat a jogállami garanciákat, amelyek '89-ben bekerültek az alkotmányba, gyakorlatilag leépítették és kiiktatták. Pedig annak idején jelentős részben éppen Orbán Viktornak meg a Fidesznek köszönhetően alakult úgy, hogy egy hatalommegosztásos rendszer alakult ki, garantált alapjogokkal. Ezt most ugyanők szabályosan szétverték. És ehhez Áder János aktívan asszisztált. Az alkotmányos rendszerből már minden féket és ellensúlyt kiiktattak, a miniszterelnök hatalmát lényegében semmi nem korlátozza.
de a törvényhozási ág éppen ellenkezőleg, lehet közömbösen egykamrás vagy kétkamrás, sőt háromkamrás is, tehát nem feltétlenül szerves specializáció létezik rá; funkcionális specializáció (csak egy funkció): minden hatalomnak egyetlen, szigorúan elkülönülő funkciója van: a végrehajtó hatalom egyedül hajtja végre a törvényeket; egyedül a törvényhozó hatalom hozza a törvényt. de a hatalmak nincsenek teljesen szétválasztva annak köszönhetően, hogy léteznek olyan eszközök, amelyek viszonozzák a hatalmakat, és amelyek lehetővé teszik azok megállítását, úgynevezett fékek és ellensúlyok. Ezek különösen: az elnök vétójoga a parlament által elfogadott törvényekkel szemben; a kamarák megtagadása az elnök politikájához szükséges bizonylatok megszavazásáról (a pénzügyi hatalom történelmileg az első a törvényhozás hatalmában). Törékeny és ezért ritka étrend Törékeny étrend Az elnöki rezsim tehát az erőviszonyok rendszere: egyetlen hatalom sem uralhatja tartósan a másikat, mert ellensúlyként viselkednek és lelassulnak.
Hiszen nézzük csak meg, milyen szavakkal fordultak hozzá Izrael vénei! "Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. " (1Sámuel 5. Abarbanel szerint ez nem esett jól Sámuelnek, valami ilyesmit gondolhatott: én már nem vagyok jó, király kell nektek? Végezetül, az ötödik magyarázat a legérdekesebb. Erről beszél a leghosszabban Abarbanel, Arisztotelészre hivatkozva. A királyság szükséges intézmény – szól az érvelés – de kétféle király létezik. Az egyik elfogadja, hogy létezik egy fölötte álló törvény, és az ő feladata, hogy a népet e törvény útján vezesse. A másik teljhatalmat vindikál magának, és nem csupán a törvény követésére bírja rá a népét, hanem azt ő maga is írja. Ez a modell azonban a hatalmi ágak szétválasztását tekintve fölöttébb aggályosnak tűnik. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ezen magyarázat szerint Sámuel nehezményezte, hogy a zsidók túl sokat akartak egyszerre: királyt, aki vezeti őket, egyszersmind uralkodót, aki bíráskodik is fölöttük. A legitimáció kérdései Megkockáztatom, a fentiek alapján a legfontosabbnak ebben a pillanatban a legitimáció kérdése tűnik.
A dualista parlamenti rezsim ekkor teret enged a monista parlamenti rezsimnek, mert az első szinte változatlanul az államfő elmozdításához vezet a kormányfő javára. Ez annak a két mechanizmusnak köszönhető, amelyet egy sérthetetlen és szent király és a nép képviseletének társítására használnak: a kormány apránként megszerzi a királytól független intézményi létet, aki már nem kényszerítheti rá az akaratát; elvileg aki felelős, annak hatalma van; az ellenjegyzés mechanizmusa azonban átruházza a király felelősségét a miniszterekre. Ezért a miniszterek kapják meg a döntéshozatali képességet.
Megkülönböztette: a törvényeket létrehozó törvényhozó hatalom; a végrehajtó hatalom, amely felügyeli a törvények végrehajtását; a szövetségi vagy konföderációs hatalom (a fordításoktól függően), amely nemzetközi kapcsolatokat folytat, különösen a háborút, a szerződések megkötését, a diplomáciai kapcsolatok létrehozását (ez a francia alkotmányban vagy az alkotmányos monarchiákban az államfő fenntartott területe). Ezt az erőt "természetesnek" írja le. A XII. Fejezet "Az állam törvényhozó, végrehajtó és konföderatív hatalmával" foglalkozva megjegyzi, hogy "a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom gyakran elválik egymástól", és az elsőt a második fölé helyezi. A következő fejezetet azzal kezdi, hogy "amikor a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom különböző kezekben van, mint minden mérsékelt monarchiában és minden mérsékelt kormányban... ". A hatalmak osztályozása Locke szerint Erő Jogalkotási Hozza létre a törvényeket Végrehajtó Biztosítja a törvények végrehajtását Szövetségi vagy konföderációs Vezesse a nemzetközi kapcsolatokat Vélemények Érdekes szempont a végrehajtó hatalom dichotómiája egyrészt egy olyan kormányzati hatalom (az úgynevezett végrehajtó hatalom) között, amely végrehajtja a törvényeket, és amelynek nincs tulajdonsága a külképviselet és a háború területén, másrészt a kormányfő hatalma között.