Giorgio Locatelli Könyv | Giorgio Locatelli - Könyvei / Bookline - 1. Oldal

Itt valóban az ételekről van szó, az olasz gasztronómiáról, egy igazi olasz séf szemén keresztül, aki mindent el akar mondani nekem, minden tudását meg akar osztani velem. Próbálom is este az ágyban olvasni legalább az életrajzi elemeket tartalmazó fejezeteket, de muszáj felkelni a könyvvel, annyira nehéz, hogy nem tudom megtartani. Különben is éjjel 11-kor szakácskönyvet olvasgatni nem szerencsés… Ez a könyv nem is igazán a receptekről szól Alapanyag, alapanyag, alapanyag, majd technológia, technológia, aztán egy kis személyes történet, végül maga a recept. Szó esik az étel kilakulásáról, a hagyományokról is. Mire az alapanyagon, és a technológián átrágtam magam, kezdem úgy érezni, hogy a recept tényleg csak azért van ott, mert egy szakácskönyv bután nézne ki receptek nélkül. Addigra már én is annyira magabiztosnak érzem magam (pedig talán nem kéne), hogy improvizálok a recepttel. A könyv tehát alapmű. Azoknak is, akik nem az olasz konyha szerelmesei. Akik pedig azok, azoknak pláne. Ja, és Giorgio Locatelli eszméletlen jóképű.

Könyv: Giorgio Locatelli: Ízek Szicíliája

Könyv: Giorgio Locatelli: Ízek Szicíliája

Tankönyv haladóknak, kézikönyv séfeknek Olaszországban tanult meg főzni, Párizsban tökéletesítette tudását, londoni éttermében varázsolta ünneppé az étkezést. A világhírű olasz séf számára az evés nem pusztán ételek fogyasztása, hanem rítus, az élet tisztelete. Az Ízek Itáliája több mint receptgyűjtemény. Tankönyv a kedvtelésből szakácskodóknak, mert kézen fogva, az alapoktól kezdve magyarázza el az igazi olasz ételek trükkjeit. Kézikönyv a séfeknek, mert enciklopédikus alapossággal tárgyalja az ételkészítés évszázados fortélyait, az alapanyagok kombinálásának titkát, az ízek, aromák vegyítésének tudományát. Ötleteket ad arra is, hogyan lehet egy hagyományos ételt újjáéleszteni úgy, hogy a legelőkelőbb éttermek étlapján is megállja a helyét. Gasztronómiai útikönyv Itália rajongóinak, mert a tévéműsorokból is ismert sztárszakács bebarangolja országa varázslatos tájait, s közben csodás történeteket mesél a modenai balzsamecetről, a pármai sonkát szárító szél illatáról, a barlangokban érlelt… (tovább)Kedvencelte 1 Most olvassa 1 Várólistára tette 16 Kívánságlistára tette 44Kölcsönkérné 1 Kiemelt értékelésekkinderbueno>!

Az asztaltársam csak sorolta, mit érdemes enni. Pillanatok alatt elvesztem, ráadásul a legtöbb halnak sem ő, sem én nem tudtuk az angol nevét. "Egyet mondj csak, mit ajánlanál, s én azt választom! "A pincér békésen ballagott oda; ez egy ilyen hely, Szicíliában még a zsebesek sem sietnek. Volt időm a számban többször átforgatni a tanácsként kapott étel nevét, mire odaért. Fel sem írta, csak mondott valamit, amit persze nem értettem, majd elment. Székemről pont beláttam a konyha nyitott ajtaján, ahol egy sűrű fekete szemöldökű, de kicsit vöröses hajú szakács dolgozott középtempóban. Megtörölte kezét, s megindult kifelé. "Biztos normann örökség ez a hajszín" – gondoltam magamban, mikor hozzám lépett, és lelkesen mondott valamit, amit persze nem étárta az étterem ajtaját, és pár mondatot kiabált kifele. Másodpercekkel később megértettem mindent: kék műanyag ládákkal kofák rohantak hozzá, hogy bebizonyítsák, az övék a legszebb – a séf nézegette, vizsgálgatta az árut, majd egynek a kopoltyúja alá nyúlt, és behozta.

Cikkek Az árkádok alatt egy óriási kardhal tekintett rám: mintha élt volna, mintha néha szendén lehunyta volna a szemét. Hívott, hogy menjek oda: hiába volt meleg, a kő vizes volt, a kofák folyamatosan permetezték az árut. Átléptem a tócsákon, s a hal ott várt, lenyűgözően és mozdulatlanul: ahogy a szél mozgatta az árnyékoló ponyva fodrait, úgy változott a fény a féltenyérnyi szemén: ami messziről pislogás volt, közelről a cataniai halpiacot levegőztető tengeri szél játéka. "Tudok itt egy jó éttermet. A legjobb halétterem Olaszországban. Gyertek, együnk valamit" – mondta kísérőm, s úgy vágott át a kiabáló árusok, a standok és a hevesen alkudozó vásárlók között, ahogy csak egy helyi tud, évtizedes rutinnal, kedves félmosollyal nyitva meg a bonyolult spirálrendszerben nyüzsgő piacot. Apró kis ajtó, teljesen egyszerű beltér: ha nem láttam volna a jégen a halakat, a bútorok és a stílus alapján simán rábólintanék, hogy valahol a Rákos-patak mentén vagyunk egy kifőzdében, nem pedig a Földközi-tenger partján.

Kapcsolat | Unizdrav
Giorgio Locatelli - Könyvei / Bookline - 1. oldal
Olasz szakácskönyv, amit az ágyba is viszel magaddal - Dívány
Palócprovence: Akció az Alexandránál: Ízek Itáliája
Izületi gyulladás kezelése házilag
Golddust yorki eladó ingatlan
Könyv: Giorgio Locatelli: Ízek Szicíliája
Giorgio locatelli könyv letöltés
A titokzatos kék vonat online
Horoszkóp 2018 bien o

Elmeséli a könyvében, hogy a különböző pürék elkészítését itt tanulta, mert Olaszországban csak a gyerekek eszik. "A franciák alaplé- és mártáskészítési technikái is sokkal kifinomultabbak, mint az olaszoké, akik leginkább könnyű, csak csontból és zöldségekből készült alapléket használnak" A franciák a csontot és a zöldséget először sütőben megpirítják, majd ezután teszik fel főni és folyamatosan eltávolítják a tetejéről a habot. Vörös – és vadhúsokhoz pedig az alaplét tovább sűrítik és hozzáadnak vörösbort. Ez Olaszországban ismeretlen. Párizsban az alapanyagok minőségére fordították a legnagyobb figyelmet. A Laurent után a Tour d'Argentbe került, de itt nem érezte jól magát. Locatelli hazament Olaszországba, majd újra Londonba költözött, ahol az Olivo nevű olasz éttermet segített megnyitni. A hely hamar befutott, anyagilag is sikereket hozott. Ezután következett a Red Pepper, ahol először sütötték a pizzát Londonban fatüzelésű kemencében. Feltétként friss bivalymozzarellát kínáltak, sonkát, rukolát és bazsalikomot.

Giorgio Locatelli különlegessége abban rejlik, hogy ráérzett a tökéletes arányra, ahol a sok szakmaiságot pont annyi emberi mozzanattal lágyítja meg, hogy regényként is érdemes olvasni, igaz, itt nem szerelmi szálak meg maffiatörténetek fonódnak össze, hanem előételek, levesek, halak, húsok és édességek alkotják a sztori gerincé, belefutunk olyan alapanyagokba, amik nem emelünk csak úgy le a helyi ABC-k polcairól, nem tartja a teszkó meg a lidli sem, de ez nem baj – az elvetemültebb dolgok is beszerezhetők kis utánjárással Magyarországon. Azzal, hogy energiát és időt teszünk az előkészületbe, a végeredményként megélt utazás a tányérok körül ugyanolyan ünneppé válhat, mint húsz-harminc éve egy vágyott külföldi kirándulás. Az utóbbi időkben sajnos nem csak helyváltoztatás lett hétköznapi, hanem a főzés meg az evés is. A könyv nekem ezt anomáliát billenti egy kicsit helyre. A mediterrán konyha professzionális műhelytitkai mellett még egy nagyon fontos dolgot taníthat nekünk Szicília és Locatelli: nem kell feleslegesen sok összetevővel dolgoznunk, nem kell túlcsicsázni semmit, mert az ételek ízében többet számít az alapanyag minősége és a hozzáadott szeretet hőfoka.