Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb – ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált? Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
[2][3][7][14]1517. október 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. [15] A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát is. Philipp Melanchthon írása szerint Luther ugyanez nap, 1517. október 31-én a wittenbergi Schlosskirche (vártemplom) kapujára ki is szögezte a 95 tételét. (Ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal. )[1][7] Ezt később egyesek kétségbe is vonták, azaz hogy Luther a levéllel egy napon ki is szegezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára, mivel a köznép nagy része nem tudott olvasni. [16] De a közismert történetet Luther titkárának feljegyzése is megerősíteni látszik. [17]A tételek kiszegezésének napját tekintik a reformáció kezdetének és ünneplik minden év október 31-én, a reformáció napjaként. [2]A 95 tételt latinról hamarosan németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt, s két hét alatt ismertté vált Németországban, [1][7] majd rövidesen egész Európában.
A bűnbánati egyház-jogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változtatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát. A haldoklók halálukkal mindenért megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.
[22] ZwingliSzerkesztés Kezdetben a német és svájci reformátorok vállvetve harcoltak. De súlyos nézeteltérés támadt köztük az úrvacsorai valóságos jelenlét kérdésében. Eleinte közös egyetértéssel utasították el az átlényegülés római tanát, és tartották fenn továbbra is Krisztus testének és vérének valóságos úrvacsorai jelenlété megfogalmazó tanítást. 1524-ben azonban Cornelius Hoen holland teológus érvei meggyőzték a svájciakat, hogy a kenyér és a bor csupán jelképezi Krisztus testét és vérét. Magát Luthert korábban már kísértette ez a gondolat, de az Újszövetség világos szavai: "Ez az én testem.. ", nem engedték ebbe az irányba elmozdulni. Így Luther és Zwingli elkezdett egymás ellen írni. 1529-ben Fülöp hesseni választófejedelem meggyőzte a két felet, hogy találkozzanak Marburgban és oldják fel ellentéteiket. Álláspontjukból azonban nemigen engedtek, és a protestantizmus végleg két, lutheránus és református táborra szakadt. [22] Utolsó éveiSzerkesztés "Wir sind Bettlers. Hoc est verum. "
Miért kezdett Luther Márton kételkedni az egyházban? Miután Luther Márton belépett a kolostorba, kezdett kételkedni abban, hogy az egyház üdvösséget kínálhat neki. Rómában, a katolikus egyház központjában tett látogatása során korrupciót és a spiritualitás hiányát tapasztalta. Luther rájött, hogy sok dolog, amit az Egyházról hitt, nem igaz. Ki volt Luther Márton? 95 Tézisek és a reformáció | Világtörténelem (1517) 38 kapcsolódó kérdés található Luther Márton ki akart lépni a katolikus egyházból? Ehelyett Luther úgy gondolta, hogy az üdvösség egyetlen forrása a Jézus Krisztusba vetett hit. 1521-ben a katolikus egyház hivatalosan kiközösítette Luthert. Mivel tanításai ellentétesek voltak a katolikus egyház tanításaival, bujkálnia kellett, különben büntetés vár rá. Luther Márton házas volt? Luther Márton megnyugvást talált, amikor feleségül vett egy Katharine von Bora nevű volt apácát, akinek segített megszökni a kolostorából egy üres halhordóban, és Wittenbergben keresett menedéket. Katharine von Bora 1499-ben született egy elszegényedett nemes lányaként.