Közjogi szempontból érdekes továbbá, hogy az emléktörvény felsorolja azokat az intézményeket, amelyek létrehozásával az első király megalkotta "a nemzet mai [1938-as] alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének első kereteit". Az emléktörvény egy fontos konkrétumot és jogalkotási újdonságot is tartalmazott: augusztus 20-át Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánította. [143] A Horthy-korszakban ugyanakkor nem hiányozhattak a Horthy Miklós kormányzóról szóló – a kanonizálás mellett a kultuszteremtés egyértelmű igényével fellépő – érdemtörvények sem. A kultuszteremtés első közjogi megnyilvánulásaként fogadta el a Nemzetgyűlés a kormányzóválasztás tényét megörökítő 1920. A törvény rövid normaszövegéhez képest meglehetősen terjengős preambuluma azokra a nagy érdemekre hivatkozott, amelyeket Horthy Miklós a világháborúban "a haza védelme" terén, valamint utóbb, 1919-ben a nemzeti hadsereg fővezéreként "a belső rend és biztonság helyreállításában és fenntartásában" szerzett.
A szúfi dervisrendekben minden "tanulónak" (murid) rendelkeznie kellett egy mesterrel vagy szellemi vezetővel. ("Akinek nincs mestere, annak az ördög lesz a vezetője", tartotta egy szúfi mondás. ) A mester ruházta fel a khirkával, vagyis a szúfik durva gyapjúingével tanítványát. A khirka egyszerre volt a szimbóluma annak, hogy valaki a "misztikus utat" járja és a tanítvány és vezetője közt fennálló szoros szellemi kapcsolatnak. 14 Mármint ha nincs emberiség – mert ahogy Feqir Hádzsi korábban megjegyezte, a Paradicsomban nincs prokreáció –, akkor nem létezhetnek a jezidik sem, akik a Páva Angyalt tisztelik. 15 A hét Fő Angyal egyike, a Páva Angyallal is szokták azonosítani. 16 Avagy Habil és Qabil, akárcsak a muzulmán hagyományban. 17 Jahil, az arab kifejezés eredetileg a pogányság, vallási tudatlanság állapotára vonatkozott, amelyben az arab törzsek éltek Mohamed és az iszlám előtt. 18 Mohamed a kurajs törzs tagja volt és a hasim klánhoz tartozott. A jezidi szájhagyomány beépítette saját rendszerébe ezeket a híres neveket.
A történeti tartományi jelképrendszer megjelenítése egyébként megoldható a két címer közötti alkotmányos különbségtétel nélkül is. Erre jó példa Horvátország, amely egyetlen címerrel rendelkezik, de abban a szűk értelemben vett Horvátország címere mellett – kicsinyített formában – megtalálható a történelmi Szlavónia, Dalmácia, Fiume és Isztria címere is. 1. 4. További állami és nemzeti jelképek: jelmondat, pecsét, államfői zászló [14] Noha a címer, a himnusz és a zászló tekinthető a leginkább elterjedt állami jelképnek, és alig akad olyan ország, amely ne rendelkezne ezekkel a szimbólumokkal, ez nem jelenti azt, hogy egyes államok jogalkotói az alkotmányban vagy más jogszabályban ne szabályozhatnának más típusú jelképeket is. [15] Néhány alkotmány és jogrendszer ennek megfelelően további hivatalos állami jelképekről is rendelkezik. Ezek közé tartozik a mozgósító, lelkesítő célzattal rendelkező állami jelmondat (lásd például az 1958. évi francia alkotmányt[19]), az állam címerét megjelenítő állami pecsét (lásd például az 1992. évi szlovák alkotmányt) vagy az állami zászlótól jól elkülöníthető →államfői lobogó (lásd például az 1993. évi cseh alkotmányt) intézménye.