Jaj De Messze Van Ide Bordó — Jaj De Messze Van Ide Boardó
– Váratlanul kiabálni kezdett. Miért csináljátok ezt a fiammal?! Hammerman Béla valósággal rácsúszott a dobra. A gitáros fiú kicsit előbbre jött. Közben mintha mondott volna valamit. Bélának megrándult a válla. Előregörnyedve fölfelé nézett. Az előszoba, a tükrös szekrénnyel. A tükörben a gang elgörbült vonala. Mindenféle újságok meg folyóiratok a ládán. Színházi lapok, filmlapok, irodalmiak és egy Egészségügyi Dolgozó. Kinek járt az Egészségügyi Dolgozó? Hogy került oda? Szabolcs tisztán látta azt a lapot a ládán. Halványzöld lapon fehér betűkkel: Egészségügyi Dolgozó. Ha még Élet és Tudomány! De Egészségügyi Dolgozó! Anya még bele is lapozott. Előregörnyedve ráhajolt a ládára. Mintha az Egészségügyi Dolgozót akarná olvasni, ahogy egyre csak azt kiabálta: – Ezt nem csinálhatjátok a fiammal! Hammerman Béla belevágott a dobba. – Rúgd el a bokáját! Ők meg ráfelelték: – Harapd el a torkát! Ráfelelték: Kezdődött a tánc. Döngött a terem. Por kavargott a levegőben, torokkaparó por. Hajzuhatag sistergett Szabolcs előtt.
Jaj de messze van ide bords de loire
Nem volt semmi rosszallás ebben a hangban, de Vera mamája mégis neki tudott volna ugrani. Aztán, ahogy lesegítette róla a kabátot: – A kalapokat oda, a polcra. Ez valahogy élesen hangzott. Mintha ezt a szikár nőt is oda akarná felcsapni, arra a polcra. Az egy pillanatra hátra is kapta a fejét, de aztán csak a frizuráját igazgatta. Azt ugyan igazíthatod! Vera mamája mögötte állt. Azt a kócot, azzal aztán egykettőre készen leszel. Előrelépett, és akkor ő is megjelent a tükörben. Elfoglalta a tükröt. Talán hogy kilökje onnan azt a másik nőt, hogy kölcsönadjon valamit a hajából. – A férjed? – Nincs itthon – mondta Vera mamája. – Kiküldetésben van. – Elég sokat van kiküldetésben. – Elég sokat. (Mit rángatja a haját, mikor hagyja már abba? És nem tud írni, hogy jön, nem tudja felvenni a telefonkagylót? Egyszerre csak itt van! ) A másik nő végre abbahagyta a fésülködést. Felemelt egy képeslapot a ládáról. Ott volt a láda a fogasok alatt, tele színes fedelű képeslappal, folyóirattal, újsággal.
– Beteg? – A kopasz kis öreg recsegve nevetett. A vendégre nézett, kissé döbbenten. A pultra dobott kabátokra. De azért bevette a kabátokat, számot is adott. A kabátok a fogason, mint két deportált. A fogasok egy kicsit meglódultak, a kabátok hátrébb csúsztak. A ruhatáros rákönyökölt a pultra. Méla szomorúsággal kezdte csavargatni a fülét. Nagyon magára maradt azzal az elsárgult füllel. Visszafelé valaki ráköszönt az apára. Egy magas homlokú, szemüveges fiú. Beékelődött két asztal közé. Egy mozdulatot tett. Mögötte az asztalon meglódultak a sörösüvegek. Különben türelmesen álldogált, mintha itt beszéltek volna meg valamit. – Azt hiszem, most már rendben lesz ez a dolog. Nehéz tészta volt, de azért most már… – Megigazította a szemüvegét, és akárcsak jelentést tenne: – Utánamentünk a papuskának, beszéltünk vele. Apa hümmögött, bólogatott. (Ismerem, persze hogy ismerem ezt a fiút. Vera társaságából. Talán fent is volt nálunk. ) Közben valahogy szeretett volna áttörni az asztalok között. A szemüveges egy hallatlanul könnyed mozdulattal arrébb csúszott.
- Jaj de messze van ide bordó die
- Bachl Rezsicsökkentés – Rezsicsökkentés hőszigeteléssel
- Jaj de messze van ide bord de mer
- Jaj de messze van ide bordó o
- → Eszperantó vizsga - 07. Eszperantó szituációk
- Jaj de messze van ide bordo
- Optic World Üzletek Budaörs | Telefonszámok & Nyitvatartás
- == DIA Mű ==
- Jaj de messze van ide bordó en
- Jaj de messze van ide bordó te
- Kosztolányi Dezső: FAUST Részletek | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
1. Ordít a ménes, béget a nyáj, Felkel a nap, ébred a táj. Itt van az asszony, hol a szőlő? A szüreti bálon jó a sok nő. Dobd ide a szőrös kucsmát, Üdvözlöm a zsíros macskát. Mondd a Lajosnak, hagyja a kocsmát, Szüretelünk, hát hozza a kannát! 2. Rakd meg a puttonyt kisangyalom, Gumicsizmád jól áll nagyon. Bort ide! Bort ide! - üvölt a babám, Sikoltoznak a malacok a tanyán. Itt van a böllér, ugrik a kádba, Gusztustalanul néz ki a lába. Egy-kettő, rázzad a tőkét, Arcomba helyezem a lőrét. R. ||: Hű, de messze van ide Bordeaux! Csapra verem, teli van a hordó. Sarokba rugdosom a babámat, Pörgetem, forgatom a kutyámat. :|| 3. Mondd a Lajosnak, nyissa a kocsmát, Szüreteltünk, hát visszük a tartályt. Temérdek borivó terül el szerényen, Pityókás legények vedelnek keményen. Átjön a szomszéd Varró Gyula, Issza a mustot, kirepül a foga. Regényes arcú rendőr rappel, Lopótökkel a mellényzsebben. R., R. Hallgass bele play stop Update Required To play the media you will need to either update your browser to a recent version or update your Flash plugin.
Még egyszer visszanézett, aztán eltűnt. A felesége olyan mozdulatot tett, mintha ki akarná kísérni, de aztán megállt az ajtóban. Vera köröket vont a telefon körül az ujjával. Egyre kisebb köröket. Az asszony elfordult az ajtótól. Belebámult a szobába. – Egyszer még el akartunk utazni Károlyvárosba, csak aztán… El van kenődve. Csudára el van kenődve, de nem anyu miatt. Azt mondta, megszokta az ilyesmit. Mármint, hogy ha valaki tetszik neki, az fütyül rá. De ha nem fütyül rá, az még rosszabb. Ezt sem nagyon értem. Néha mond ilyeneket, de különben egész rendes mókus. Már nem is tudom, mióta lakik itt nálunk, abban a kis szobában. Megünnepeltük az első estét. A lakásavatást, ahogy ő mondta. Anyu készítette el a szendvicseket, én is segítettem. – Na öregem – mondta apu –, azt hiszem, egész jól megleszünk. Szóval te tévés vagy? Akkor vágott először olyan hasfájós képet. Mosolygott, de az nem volt éppen vidám mosoly. Makogott valamit, hogy van egy kis műsora. – De miért, Gyurika? – nézett rá anyu.
– Ahhoz nem kell a Feri. Vitányitól mindig lehet koncertjegyet kapni. – Vitányitól? – Szóval, ahhoz nem kell a Feri. Apa töltött, Dada elé tette a poharat. Az elmosolyodott, a fejét rázta. Az aprósüteményből vett, meg a pogácsából. Majd úgy elmélázva. – Vera mamája egyszer tojásos kolbászt csinált. – Talán tojásos sonkát. – Tojásos kolbászt. – Révülten mosolygott. – Megbocsásson, de ez itt volt? Úgy értem, hogy nálunk fogyasztotta el? – Elfogyasztottam. Lehet mondani. Az apa a fiú poharából is felhajtotta a konyakot. "Mikor volt nálunk tojásos kolbász? És mikor volt itt ez a fiú? " – Közel hajolt hozzá, aztán váratlanul: – Nem akart lemenni a Ferihez. – Nem akart lemenni? – Talán már említettem, hogy összekaptak. Egy bizonyos probléma merült fel köztük. A fiú meghátrált valami elől, és hát Vera, hogy úgy mondjam, ezt nem tudja megbocsátani. A fiú eltűnt, hetekre eltűnt, aztán most egyszerre innen a Palackból üzent. De Vera nem akart lemenni. – Akkor miért ment le? – Az édesanyja, a Vera mamája.
