Életem egyik legfontosabb istenközeli élménye volt. Mi rendszeresen jártunk vissza, aztán összebarátkoztunk a testvérekkel, pár évvel ezelőtt pedig, amikor az ünnepi hetet tartották, minket is meghívtak műhelyfoglalkozásokat tartani. Mi vagyunk az első ilyen jellegű műhelyfoglalkozás Taizé történetében. Sok szűrőn át kellett menni, sok beszélgetés előzte meg, de ez az életünkben kiemelt pillanat volt, hogy mi ott, Mucha Oszkár kollégámmal, két műhelyfoglalkozást tartottunk. Mi az, amit a munkád kapcsán Taizéből merítesz? A közösség. A közösség engem nagyon érdekel. Az előadást létrehozó közösség, az arra az estére összegyűlt nézők alkotta közösséggel való találkozás, vagy hogy például hogyan kellene megszervezni a társulatot, milyen az érett munkakapcsolat. csendes csoportban mindig van egy testvér, akit lehet kérni beszélgetésre, én András testvért, a magyar testvért kértem, nagyon jó kapcsolatba kerültünk, és mindig kérdeztem, hogy hogyan működik a közösség. Ideadta Roger testvér szabályzatát.
És aztán kiderült, cigizni megy. Megtetszett nekünk az a kép, hogy egy falusi iskola udvarán van egy fa vécé, amin lyukak vannak, és amikor Eszter cigit szívott, mint a sárkány, úgy füstölt a helyiség. Szójátékot gyártottunk ebből az elosonásból, például mosogatórongy helyett osongatórongy, és mivel még nem volt neve a diákszínházunknak, a tábor végén azt mondtuk, legyünk Osonó. Amikor ezelőtt tíz évvel független színházzá váltunk, akkor én társulatvezetőként azt éreztem, meg kellene szabadulni ettől a névtől, hogy ne a diákszínjátszó csapatot lássák bennünk. Elkezdtünk neveket keresni, és nem találtunk jobbat. Közben jöttek a turnék is, szóval utolértük a nevünket, gyakorlatilag most azt mondom, ez a legjobb név, ami lehet, mert mi településről településre osonunk. Azt látom, tapasztalom és remélem, hogy ez így is van: beleosonunk az emberek lelkébe, szívébe. Kicsit ellentmondásosnak tűnik az, hogy egy évben nyolc hónapot turnéztok, meg az, hogy fontos neked a csend. Hol találod meg ebben az életformában a csendet, a személyes csendedet?
A magzat még nem tud tapsolni vagy hangot visszaénekelni. A hangrendszerek elsajátítása a születés után, a fülünk fizikai adottságainak szabályait követve, az akusztikus felhangrendszer meghódításának lépcsőfokait járja végig, a hang visszaénekléstől az első hangrendszerek: a pentatónia és diatónia elsajátításán át a népszene és a klasszikus zenei korszakok megismeréséig, elsajátításáig. Mit jelent tehát a zene által magzatnak közvetített térélmény? A zenei mozgások (nyitás, zárás, a periódusok, a kisebb zenei ívek hossza és iránya), az együtt hangzó, alá- és fölérendelt szólamok és a hangszerelés vertikalitása (vékony és vastag, áttetsző és dübörgő hangzás, ritmikus lüktetés), a hangelnevezésekből is kiolvasható tapintásérzetek, (éles hang, hegyes hang, csúszós hang stb. ) a méhen kívüli világ elsajátítását, a térben való eligazodást, a külvilág akusztikus megtapasztalását szolgálják. A zene, hangzó információként, a zajokhoz képest a hangzó világ elemeinek sűrítésére, különleges művészi hatásokra épít.