Kalandvágyból elmentem. Kint voltam Bécsben, nagyon jól beszéltem németül és elég jól angolul is, már a repülőjegyem is megvolt az USA-ba a rokonaimhoz. 1956 novemberében történ ez. Bécsben hallottam először igazi rock and rollt, egy moziban. Bill Haley, Elvis Presley[80], ezeket az élményeimet meséltem el aztán az itthoni barátaimnak, Oroszlán Gyuriéknak. Rozsonits Tamás: Egyedül vágtál bele? Lovas Róbert: Ketten, egy barátommal. Akkor zajlott a forradalom, akkor ez nem jelentett problémát: vonatra szálltál Hegyeshalomig, aztán átsétáltál a határon. Esett a hó, senki egy szót sem szólt, akkor nem őrizték a határt, hanem decemberben már újból. Ebből született a dal szövege, harmadik díjat nyert, de nem az igazi, valami hiányzik belőle. Rozsonits Tamás: Inspirál téged, ha tudod, hogy kinek írsz? Hogyan születnek meg benned a dallamok? Lovas Róbert: Nehéz erre válaszolni. A dalok egy része úgy készül, hogy készen kapsz egy jó szöveget. Jó példa erre a Pókháló van már az ablakon, az teljesen készen volt.
Segít a családi muníció. - Egy hebrencs kislány. A legtöbb embernek talán ez jutott eszébe, amikor először látta Csobot Adélt énekelni. Pedig a gyermeki ösztönösség mellett kemény kitartás és maximalizmus jellemzi, boldogan várja az anyaságot, a világot jelentő deszkákról pedig soha nem szeretne lemondani. Pontosan érkezik a megbeszélt időpontra. Kislányos alkat, fülig érő száj, úgy tűnik, egyfolytában a fellegekben repked – ám hamar kiderül, nagyon is a földön jár. Az örök mosoly "hozott anyag", édesapja volt ilyen. – Kilencévesen veszítettük el, elképesztően hiányzik. Sok emlék él bennem róla, imádtuk egymást – mesél Adél a nem is oly régi gyerekkorról, amelyet egy nagy, szerető családban töltött. Erdély szívében, a Kolozsvár melletti Aranyosgyéresen született, nagyszülei ma is ott élnek. Idősek már, unokájuk nemrég látogatta meg őket pár órára – csupán ennyi idő jutott Adélnak, de arra éppen elég, hogy jól megölelgesse őket és belekóstoljon nagymamája főztjébe. Kislányként imádta ezt a szabad, természet közeli, nyugodt közeget, pedig akkor már 300 kilométerrel arrébb, a határ melletti Nagykárolyban élt szüleivel és bátyjával.