Tegyél fel egy kérdést és a felhasználók megválaszolják.
Ha olvastad a kritikámat a könyvről, tudod, hogy mi a véleményem. Ha nem, kattints ide és checkold! A könyv lényegében rettentően rossz üzeneteket hordoz. A kapcsolaton belüli verbális erőszak, a másik fél megalázásának elfogadását hirdeti. Ennek ellenére a filmből ez szerencsére hiányzik. Végre az a célja, ami egy ilyen történetnek kellene, hogy legyen: könnyed szórakozás, romantikus köntösbe burkolva. Biztos vagyok benne, hogy Anna Todd-nak ugyan ez volt a célja a könyv írása közben, azonban valahol félrecsúszott a történet. Nem vitás, hogy a könyv egy sokkal összetettebb, mélyen szántóbb történetet mesél el, hozzá képest a film csak a kiragadott fő jelenetek egymás után pakolása, de legyünk őszinték: Ebben a sztoriban pontosan ennyi van. A forgatókönyv írók tökéletesen eltalálták, hogy mivel tudják a könyv hibáit kijavítani vagy ellensúlyozni. Mire gondolok pontosan? Például: Tessa és Noah kapcsolata. Tessa a könyvben könyörtelenül gázolt át Noah-n, ami egyáltalán nem jellemző a kedves, törődő természetére.
A Miután összecsaptunkkal pontosan ez a gond. Csupán unalomig ismert klisék halmaza, semmi eredetiség, vagy meglepő fordulat. A film története közvetlenül az első rész után folytatódik, de ha valaki netán nem látta – hozzám hasonlóan –, annak sem kell aggódnia, így is könnyen érthető, követhető a történet, és egyszerűen kikövetkeztethető, miről is szólhatott az előzmény. (Arról, hogyan szeret egymásba a két főhős. A végén pedig egy félreértés miatt szakítanak. ) A két főhőst, Hardin Scottot (Hero Fiennes Tiffin) és Tessa Youngot (Josephine Langford), a film elején éppen a szakításuk után láthatjuk. Hardin alkoholba folytja bánatát, és próbálja elérni Tessát, hogy bocsásson meg neki. Tessa azonban hallani sem akar Hardinról, éppen megkapja álmai gyakornoki munkáját egy kiadóvállalatnál, ahol csodálatos módon mindjárt az új üdvöske is lesz nagyszerű és kivételes képességeinek köszönhetően. Ráadásul rögtön felkelti jóképű új munkatársa, Trevor (Dylan Sprouse) figyelmét, aki igazi álompasi, de Tessát mégsem érdekli, mert a szíve még mindig Hardiné, bármilyen csúnyán is bánt vele.
Ezért egy alkoholmámoros este nem bírja tovább, felhívja Hardint, és innentől újra kezdődik a közöttük lévő érzelmi hullámvasút… Kibékülnek, összevesznek, kibékülnek 105 percen keresztül. Amellett, hogy a film végig egy kliséhalmaz, nincs igazi történetvezetés, nem jutunk el A pontból B-be, cselekményív helyett hasonló jelenetek állandó ismételgetését kapjuk, ami leginkább egy beakadt lemezre hasonlít. De talán még ez sem lenne olyan vészesen nagy baj, hiszen sokan szeretnek az érzelmes, szeretlek – nem szeretlek típusú jelenetek végnélküli során könnyezni, ha ezek valóban érzelmeket tudnak átadni, és képesek megérinteni a nézőt. Sajnos a Miután összecsaptunkban ez sem valósul meg, mivel ehhez profi színészi játék kellene, és az itt nincs. A főhős rosszfiút alakító Hero Fiennes-Tiffin játéka kimerül a csúnyán nézésben, Josephine Langford ábrándosan pillog, a többiek pedig vagy ripacskodnak, vagy unottabban mondják fel a szövegüket, mint valamilyen kötelező iskolai ünnepség peches szereplői.