Amennyiben a kárügyintézést a szervizre bíztuk, akkor nekünk már nincs szükség arra, hogy beépítsük ezeket a lépéseket, hiszen az autójavító mindezt alapvetően hasonlóan kezeli a gépjármű kárrendezés során.
A károsult igényét választása szerint a károkozóval vagy a károkozó felelősségbiztosítójával szemben közvetlenül is érvényesítheti.
Felelősségbiztosítás alapján történő kárrendezés esetén a biztosító kizárólag azokat az igényeket téríti meg, melyek bejelentésre, illetve alátámasztásra kerültek szemben például a vagyonbiztosításokkal, ahol a biztosítási szerződésben rögzítésre kerül a kifizetendő biztosítási összeg. Ilyen kártérítési igények lehetnek közlekedési balesettel okozott kár esetén: a balesetben sérült ruházat, ékszerek, kórházba vásárolt ruházat, gyógyszerköltség, ápolás, gondozás díja, elmaradt haszonként a jövedelem kiesés és a nem vagyoni kártérítés. A kártérítés általános szabályai alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A gépjárművel okozott károk kapcsán a Ptk. speciális szabályokat állapít meg. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat – ide tartozik a gépjárművezetés is -, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
Előbbi szaktanácsadói tevékenység ugyanis szükségszerűen igényli a biztosítási kárrendezési eljárásokban leképeződő általános kártérítési (polgári) jogi ismeretek mellett a biztosításspecifikus szabályozási (jogszabályi és szerződéses) környezet, valamint a vonatkozó bírósági ítélke- zési gyakorlat ismeretét is. A gyakorlatban a kárrendezési eljárás során a biztosított által meg- bízott személyek szerepének azonosítása nem egységes. Előfordul, hogy a biztosító a jogszabályban nem definiált, de a biztosítottnak a kárrendezés során kizárólag adminisztratív támogatást nyújtó harmadik személy tevékenységét – nem következetesen – a biztosítási szaktanácsadóéval azonosítja. Ennek során a kárigény bejelentését ügyféláltaliként nyilvántartásba veszi, de a közreműködőként eljáró harmadik személy biztosítási szaktanácsadói regisztrációjának hiányában elutasítja annak részvételét a kárrendezési eljárásban. Megtörténik az is, hogy egy, az ügyfélnek – annak megbízásából – a kárrendezés során biztosítási szakértelmet igénylő kérdésekben megnyilvánuló harmadik személy tevékenységével szemben a biztosítónál mégsem azonosítanak biztosítási szaktanácsadói szerepet.