Elmondanám De Nem Lehet Én A Csillagokat Kérdezem

Körömmel, foggal, véres ajkkal marcangoló kéj kell neki, gyönyör, mit meggyilkol a hajnal, A félkörben tizennyolc éves szépségére mindenki éhes. Jobb lesz talán, ha elmegyek – és hátrább húzódom szerényen, mikor datolyamag-szemével keresztülszúrja mellemet. Nem mosolyog. Mereven néz, míg hátamon libabőr fut végig, elzsibbad mind a két kezem, vibráló görcs lüktet herémben és nincs bennem szégyen, szemérem, csak boldogság meg félelem. Felhúzott lábbal fekszem mint a szöcske cellám mélyén. A deszkaágy hasít. Ne hagyd bűnbánó költődet örökre így hervadozni, Hárún ár-Rásíd! Nézd el fajtalanságomat, könyörgök! Olvasmányom a Korán. Úgy fogom nagy áhítattal, ahogy kamaszkölykök bársony hátulját fogtam egykoron. Kiértem a Dzsemá el-Fnára s még láttam, mikor felemelték a földről, s arcát, mit kénsárga festékkel mázolt át a nemlét. A férfi, kit megcsalt, megölte. Ketten fogták a gyilkost, hárman rúgták s tőrét vitték mögötte. Utánuk mind a nép. Magamra hagytak a tükrös vértócsával. Még mozgott. A por nem akarta beinni.

Igazság | Aranyosi Ervin versei
Elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem video

Igazság | Aranyosi Ervin versei

elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem video

DR. KELEMEN PÉTER - %s -Budapest-ban/ben
TALPIG EMBER • 1876 (28. kötet) | Mikszáth összes műve | Kézikönyvtár
Szép Ügyvédi Iroda - Ügyvédek, jogi szolgáltatások - Budapest ▷ Bécsi út 3-5-6, Budapest, Budapest, 1023 - céginformáció | Firmania
Sütőtök | Hamikalauz - üveges bébiételek kisokosa
Elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem video
Míg a jackpot el nem választ teljes film magyarul
1996 évi lv törvény 100
Elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem free

– Hallod-e te, Miska – kérdé Bokros, görcsösen kapaszkodva kísérője karjába –, hol ütött ki… – Ne olyan hangosan, ne kiabálj, szegény Pannim beteg, felköltjük. – Hát még semmit sem tud? Éppen a kend házától ütött ki a tűz, a szénapadláson. – Ne kiabálj úgy! – nyöszörgött a kétségbeesett ember roskadozva, megtört fényű szemét félénken jártatva körül háza tájékán. – Ne féljen már attól, hogy Panni felébred. Elhallgatott már örökre. Éppen az ő sírját ástam délelőtt. Adhatna kelmed egy kis borravalót, mert bizony semmit sem kaptam még eddig. A szerencsétlen ember felordított, mint a vadállat, s őrülten rohant el, holt gyermekét felkeresni. A hold éppen most bújt ki egy felhőrongy mögül s oda világított a kormos, puszta földre, hol vékony szalmán egy asszony térdelt a holttest fölött és imádkozott, vagy tán nem is imádkozott, csak az égre nézett. A férfi csendesen, csúszva közeledett oda, és leborult ő is némán, komoran a holttestre. Egy szót sem szólt sem ő, sem az asszony. Ilyen bánat ellen nincs ír a földön.

És most ez a leány beteg Bokroséknál. Azért aggodalmas az apa arca. Maga sem tudja, miért aggódik olyan nagyon, hiszen a betegség maga nem valami kilábolhatlan; aztán jobban is van, mint tegnap. Ő sokkal nyugtalanabbul hánykódik fekhelyén, mint a beteg leány, kinek halk, szaggatott nyögései iszonyú kínokat okoznak a derék Mihálynak. Szomorú sejtelem látszik összeszorítni szívét. Honnan van ez? Hiszen volt már beteg máskor is a háznál elégszer, de férfias nyugalommal nézte azt Bokros Mihály mindig, mert azt tartja őkelme, hogy az ember is olyan szerkezetű, mint az óra, időközökben elromlik benne egy-egy sróf, egy-egy rugó, s annak bizony helyre kell igazodni egy kis betegség után, vagy megállani örökre. Eh, bolondság! – gondolja magában. – Az bánt, hogy két napra kell elmennem otthonról fuvarba. Két napra menni el ilyenkor, és nem tudni, mi történik otthon, az borzasztó! De mégis el kell mennie. A szegény ember szava kontraktus, ha a szegény embernek még a szava sem érne semmit, mije maradna akkor.

Elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem video

– Hát mi bizony hazafelé tartanánk, törvénybíró uram! – Hazafelé? – mondá Cseres Gábor uram mérgesen. – Hát laktok ti valahol? – Csupa gergei emberek vagyunk egy szálig. – No, hát akkor, édes fiaim, akár vissza is fordulhattok. Azon a helyen, ahol Gerge állt, nem találtok többé falut. Tegnap este leégett földig. És most már azt is megmondhatom kendteknek, hogy mi járatban vagyok. Koldulok, édes fiaim, hogy éhen ne haljunk. Mindenünk odaégett. Én, Cseres Gábor, koldulok… De már ezt, valamint Cseresné asszonyom megindult jajveszéklését, ki azt hajtotta váltig, hogy negyvenhat rőf fehérített vászna veszett oda, nem hallotta egy lélek sem kívülök. Arra a szóra, hogy a falu leégett, szekerükre ugráltak s hajtottak lóhalálban hazafelé. Csak Bokros Mihály maradt ott szekerén elájulva s a gyeplőt kieresztve kezéből. Olyan élettelenül feküdt ott, mint egy halott. A két hű pára megállt egy darabig, mintha a szokatlan helyzeten tünődnék. Azután lassan, cammogó léptekkel megindultak magoktól. A gyeplő végighúzódott a poros országúton.

elmondanom de nem lehet én a csillagokat kérdezem tv

Hát inkább azokra. Azt hiszem... Az nem lehet, hogy csak éljen az ember egyik napról a másikra, se a kamrában semmi, se a takarékban. De mi úgy voltunk. Ott tartottunk. Nem szégyellem. Ott mi, hogy este zsíros kenyeret ettünk vacsorára, mert nem volt más. Nem volt miből! A havi négy és félezerből másra nem jutott! De azért minket panaszkodni, szót váltani, nem hallott senki. Mikor ezt a levelet megkaptuk, a feleségem nem szólt egy szót sem, csak sírt. Ráborult a gyerekre, úgy sírt. Én meg azt mondtam: Ha te tisztességes asszony lettél volna, nem csak mellettem élő szuka, megfogtad volna a fillért, nem jutottunk volna ide!... Nem sokkal az eset után egy este csak feljön Szűcs Zoli. Fiú, a csoportomból. Azt mondja: — Elmennék én holnap, ha szaki bácsi megengedné, szabadságra. Nem nyughatom már a kocsi miatt. Két napja itt van a kiutalás nálam. Aztán, ha úgy gondolják, már jövő vasárnap haza ugorhatunk. Hány kilométerre is lakik a szaki bácsi családja ide? — Az a fiú a felét keresi annak, amit én és nekem rendes falatom sincs, nem hogy kocsira lenne pénzem — gondoltam.

A dűné oldalán ülünk az estben s nézzük, míg lábaink alatt homokszemek tolongnak, esnek, gördülnek, folynak, hullanak. torlódik holnap virradóra. A szél felkapja és elszórja és lesz új dűnék trilliója, Csuklódat tartja két kezem s hüvelykujjam közepén érzem, hogy lüktet, ömlik, árad véred Így száguld a vér az enyémben, és mit szól testednek a testem? Homokórák, ülünk az estben. A hajcsárok s a tevék leáztatják az út porát a tóban és kilépnek. Oda úszunk, hol a fenék iszapját nem verték fel, a bambuszok tövéhez. Mellig a vízben állok, veled szemben. Itt senki sem lát bennünket, szerelmem. Halványzöld csíkok és ezüstös fények köröskörül a tó tükrében. Vállam köré fonod karodat. Ajkad érdes. Szemed lezárul. Nyelved kígyó számban. Így csókolódzunk, míg szédülni kezdek. Maradjunk együtt, oly nagyon kívánom szerelmedet! Most hirtelen elengedsz és nézzük egymást. Sebhely maradt számon. Ez minden. De a vízben, csípőm mellett spermám hintázik, mint a selyemfátyol. Hány napja lettem szerelmes beléd?