2014. május 23. Korhatár Bevétel 340 701 835 $[1] 234 293 402 Ft[2]KronológiaElőzőX-Men: Az elsők (2011)KövetkezőX-Men: Apokalipszis (2016)További információk weboldal IMDb Wikimédia Commons tartalmaz X-Men: Az eljövendő múlt napjai témájú médiaállományokat. CselekménySzerkesztés Az események a jövőben indulnak, ahol a Bolivar Trask által létrehozott Őrrobotok pusztítják a mutánsokat, illetve mindenki mást is, akinek genetikája alapján egyszer még mutáns utódja lehet. Xavier, Magneto, Ciklon, Blink, Harcos, Kolosszus és Jégember Kitty Pride segítségével visszaküldik Farkas tudatát 1973-ba, ahol meg kell akadályoznia, hogy Mystique megölje Trasket, mivel ez az esemény indította el akkor a mutánsok gyilkolását. Farkasnak meg kell találnia Xavier és Magneto fiatalkori énjét, és meggyőznie őket, hogy segítsenek neki. Xavier és Higanyszál segítségével kiszabadítják a Pentagonban raboskodó Magnetót, és Párizsba utaznak a békekonferenciára, ahol Mystique el akarta követni a gyilkosságot. Magneto ellenük fordult, és Mystique életére tört, mivel Trask a lány DNS-e segítségével tökéletesítette a robotokat.
Sci-Fi Now, 2014. május 7. ) ↑ Lauren Shuler Donner confirms Channing Tatum Gambit casting. Total Films, 2014. május 13. ) ↑ Channing Tatum to Play Gambit in X-Men Spinoff. The Hollywood Reporter, 2014. ) ↑ Pierce, Scott: Simon Kinberg Says He'll Bring An Extinction Level Event to X-Men: Apocalypse. Movie Pilot, 2014. május 24. [2014. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. ) További információkSzerkesztés Hivatalos oldal X-Men: Az eljövendő múlt napjai a (magyarul) X-Men: Az eljövendő múlt napjai az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) X-Men: Az eljövendő múlt napjai az Internet Movie Database-ben (angolul) X-Men: Az eljövendő múlt napjai a Rotten Tomatoeson (angolul) X-Men: Az eljövendő múlt napjai a Box Office Mojón (angolul) Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Az időközben szupersztárrá avanzsáló Jennifer Lawrence Mystique-je pedig a kétségek között őrlődő kulcsfigurája az egész időközi haddelhadnak, szerepe a legkevésbé sem hat kényszeredetten felduzzasztottnak. A legfőbb pozitívum viszont mégis az, hogy Hugh Jackman Loganje ezúttal tényleg nem telepszik rá a filmre, hanem mindössze katalizátora, résztvevője a cselekménynek, nem főszereplője. Ezt a szerepet ugyanis az előző rész Magnetója után most a másik oldal vezéralakja, Charles látja el. Az elsőkben James McAvoy csak kivillantotta az oroszlánkörmeit, hiszen Michael Fassbender Magnetója volt a központban és a forgatókönyv az ő jellemét, motivációit - Xavierrel ellentétben - bőségesen kibontotta. Itt fordul a kocka, hiszen Magneto indítékai már nem szorulnak különösebb bemutatásra (Fassbenderre viszont képtelenség nem figyelni, ha jelen van) és háttérbe szorul, hovatovább az egyik legstatikusabb figura ő maradt (ez a statikusság a stadionokról már nem mondható el), miközben McAvoy-nak igazi jutalomjáték, hogy a remény reményvesztett szimbólumát játszhatja, közös jelenete Patrick Stewarttal pedig a széria egyik legszebb, legérzelmesebb, legintelligensebb jelenete.
Mindemellett a filmet két évvel megelőző Bosszúállók nem csak a mozipénztárakat, hanem a képregényfilmes zsánert is alaposan megrázta és nagyon úgy tűnt, hogy Singer már csak egóból is rá akar kontrázni az MCU első és addigi legnagyobb kiteljesedésére az új és a régi szereplőgárdával a fedélzeten és egy kétórás fanservice-t kíván csinálni. Erre pedig rájátszott, hogy a bemutató előtt nem sokkal kiderült, Anna Paquin Vadócát kivágták a mozis változatból, amit csak tovább árnyékolt, hogy Singert éppen zaklatási vádakkal illették, amit (akkor még) megúszott annyival, hogy a sajtónyilvánosságtól távol maradt a promóció idejére. Ehhez képest Az eljövendő múlt napjai tökéletes kiteljesedése az addigi szériának és igazi bravúr, nem csupán a zsáner keretein belül! Mert nézzük meg mi minden zsáner- és stíluselemet aggathatunk rá! Előzmény, folytatás, előzmény folytatása, (nyilvánvaló) reboot a szérián belül, poszt-apokaliptikus sci-fi, retro heist mozi, időutazós kalandfilm, all star gála, szórakoztató fan-service és működőképes dráma.
Film /X-Men: Days of Future Past/ amerikai fantasztikus akciófilm, 131 perc, 2014 Értékelés: 299 szavazatból A mutánsok köztünk élnek. Ez így volt a múltban is, és így lesz a jövőben is. Legfeljebb nem ebben a sorrendben. Az alternatív jövőt, a mutánsok és emberek közti háború újabb fejezetét bemutató filmben az X-Men-mozik mindkét generációja játszik: a több, egymást keresztező idősíkon bonyolódó történetben Xaiver professzor tanítványainak nemcsak az emberekkel és az emberekben örök ellenséget látó mutánsokkal kell megküzdeniük - immár robotokat is bevetnek ellenük. A sok mutánsnak és a sok harcnak egyetlen célja van: meg kell akadályozni egy a jövőben készülő katasztrófát. De erre csak egyféleképpen van lehetőség: meg kell változtatni a múltat. Bemutató dátuma: 2014. május 22. (Forgalmazó: InterCom) Kövess minket Facebookon! Stáblista: 2020. július 13. : Megúszta Hugh Jackman feneke Nem cenzúrázta a családbarát streamelős szolgáltató, a Disney+ az X-Men – Az... 2017. január 26. : Jön az X-Men sorozat, Brian Synger rendezi a pilotot A Fox a tévében is ráerősít a szuperhősökre, hátha végre meg tudja szorongatni... 2016. november 10. : Jön az X-Men 7, Jennifer Lawrence és Bryan Singer nélkül?
És ezek mindegyikében kiválóra vizsgázik, ami ha nem csoda, akkor nem tudom mi! Persze nem lehet elvitatni az eredeti szkriptért felelős Vaughn és Goldman érdemeit, akiknek a hatása tisztán érezhető a forgatókönyvön, a szövegek könnyedségén, ugyanakkor Singer és a szkriptet végső formájába öntő Simon Kinberg jó érzékkel szelektáltak az ötletek között (viszlát Deadpool! ), vagy hoztak be új karaktereket. Például így került a filmbe Vaughn eredeti ötlete, Buldózer helyett Higanyszál (Evan Peters imádnivalóan pimasz a szerepben és ezzel lopja is a showt), akinek magánszáma hasfalszaggatóan frenetikus és kreatív egyszerre. De a Terminátort idéző felütés a teherautóról talicskázott ember és mutáns holttestekkel nem csak a James Cameronnal való konzultációk utóhatásait tükrözik, hanem hogy Singer még mindig túl lát ezeknek a figuráknak a szuperképességein és találó egysorosain. Márpedig ez a széria mindig is elsősorban a karaktereiről, a köztük feszülő érdekellentétekről, nézeteltérésekről szólt, ahogy egymással, a világgal, vagy éppen önmagukkal viaskodnak.