★★★★☆Felhasználói pontszám: 5. 8/10 (0253 hozzászólás alapján)Julien a totális megaláztatás elől megmenti Sophie-t, a lengyel bevándorló kislányt. Ekkor, nyolcévesen indul a két gyerek barátsága. Kitalálnak egy játékot, melynek be nem vallott célja, hogy együtt lehessenek. Különböző feladatokat határoznak meg egymás számára, amelyeket teljesíteni kell. "Meg mered tenni vagy nem? Meg, hát persze. " És mindent megtesznek. Gyakran a legkegyetlenebb dolgokat is. Ledöntenek minden tabut, átlépnek minden szabályt, megtagadnak minden konvenciót, nevetnek és fájdalmat okoznak még egymásnak is. Aztán később ez a játék lesz a legszebb és legfontosabb dolog Sophie és Julien életében. Egyre veszélyesebbé válik, egyre intenzívebbé, mint valami szenvedély.
Marion Cotillard és Guillaume Canet 20. Hollywood ide vagy oda, szerintünk még mindig akkor a legizgalmasabb, amikor otthon dolgozik: emlékezetes volt a 2010-es Apró, kis hazugságok-ban (kritikánk), amelyben párja, Guillaume Canet rendezte, akivel 2011-ben egy Marcel nevű fiuk is született, tavaly pedig Jacques Audiard Rozsda és csont-jában taglózta le a cannes-i közönséget, ez DVD-n végre hozzánk is eljutott.
Továbbá: a filmtörténet egyik leggroteszkebb, mégis legszebb lezárását láthatjuk benne. Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára
című könnyednek ígérkező kis komédia. Borítókép: Szeress, ha mersz! /
Főoldal Filmek Mozibemutatók Tévéműsor Filmelőzetesek Színészek és stáb Szülinaposok Díjak Film kvíz Hírlevél Keresés (Jeux d'enfants, 2003) Tartalom:Főhőseink egész életüket arra teszik fel, hogy elmondják egymásnak: "Szeretlek". 24 év alatt teljesedik ki szerelmük, és mindez egy játék miatt avagy egy játéknak köszönhetően. Sophie és Julien kidolgozták a játékszabályokat, megtörve minden tabut, áthágva minden tiltást, kijátszva a hatóságokat, nem kímélve magukat. Mindez ártatlan játékkal kezdődött: elfeledtetni anyu súlyos betegségét, azután az osztály csúfolódását. Később ez a játék válik a két gyermek életében a legszebb dologgá. Így múlnak az évek, egyre mélyebben belegabalyodva, egyre szenvedélyesebben, míg legvégül a játék hevében azt mondják egymásnak: "Jobban szeretlek, mint az életemet". Képek a filmből: Stáblista:Szereplők: Guillaume Canet (Julien), Marion Cotillard (Sophie), Thibault Verhaeghe (8 éves Julien), Josephine Lebas Joly (8 éves Sophie), Emmanuelle Gronvold (Julien anyja), Gerard Watkins (Julien apja), Gilles Lellouche (Serguei), Julia Faure (Sophie nővére), Laetizia Venezia (Christelle) Rendezte: Yann SamuellKapcsolódó filmek:» A part (ebben is játszik Guillaume Canet)» Szövetségesek (szereplője szintén Marion Cotillard)» Gombháború (Yann Samuell rendezése ez is)
Az egész persze lényegében a közöttük lévő örök szerelemről szól, ami ellenállhatatlan erővel tör elő újra és újra, még a külön töltött évek, párkapcsolatok és házasságok közepette is. 3. Betty Blue A totálisan kiszámíthatatlan és ellenállhatatlanul erotikus, 37, 2 fokon égő Betty és a kezdő író, Zorg szerelmi kapcsolata többek között egy felgyújtott motelt és női parókában elkövetett rablásokat eredményez, és miután az istennek se sikerül elérni a férfi nagy művének kiadatását, Betty egyre rosszabb állapotba kerül, mentálisan és testileg egyaránt. A szerelem ebben a filmben nemcsak őrült, de őrületbe is vezet. 4. Egy őrült szerelem balladája Nemrég került a mozikba ez a vadul szürreális spanyol agymenés, melyben két bohóc verseng a szerelmével ugyanazért a nőért - a cirkusz ellenállhatatlanul csábos kötéltáncosáért. A rivalizálás később már erőszakba és gyilkosságba is torkollik, a grandiózus fináléban pedig már két szörnyeteg küzd a szíve hölgyéért, aki egykor mindkettejüket akarta, de eddigre leginkább már egyiküket sem.
Sophie és Julien ugyanis huszonnégy éven át szeretik egymást, attól a naptól kezdve, hogy kisiskolásként összetalálkoznak és már az első perctől kezdve furcsa véd- és dacszövetséget alkotnak. Ettől fogva szembeszállnak mindenkivel, még saját szüleikkel is, ha szét akarják választani őket, vagy el akarják rontani a játékukat. Csakhogy a játék egy idő után nem csak bimbózó szerelmük kifejezésére, hanem egymás túllicitálására is szolgál, és miközben egyre nyilvánvalóbb, mit éreznek egymás iránt, annál távolabb kerülnek egymástól. Mert az egyszerű viccek – káromkodás óra alatt, az alsónemű kívül hordása stb. – szép lassan komollyá válnak, és egy idő után már arról szólnak, hogy ki milyen messze mer elmenni a másik gyötrésében. Ez a kettősség egyszerre ad mélységet a filmnek és egy picit el is bagatelizálja azt. A két remek fiatal színész, Guillaume Canet és Marion Cotillard ugyan jól próbálják oldani ezt az ellentétet, de sajnos a gyerekszínészek már kevésbé hitelesek. Bár a rendező papírokkal tudja igazolni, hogy már jóval az Amélie előtt kezdett dolgozni a forgatókönyvön, a hasonlóságok túl egyértelműek, különösen ami a két film alaphelyzetét és képi világát illeti.