Ha valaki sakkozott az aluljáróban, leültem vele egy partira, lehúztam a takarót egy hajléktalanról, aki ezért majdnem agyonvert a saját üvegemmel, Szilárd ugyanis rájött, hogy engem folyamatosan itatni kell, és hozta nekem a borokat, de volt, amikor lebuktunk, mert márkás bort vett mindig. Aztán összetalálkoztunk haverokkal, mondtam, üssél meg, az megütött, erre kijött a tulaj, akinek a helye előtt verekedtünk, de megismert, mert törzsvendégek voltunk, mit csináltok, kérdezte, hát forgatunk, miért nem szóltatok, azért, mert minden spontán történt ebben a klipben. Egy nap reggeltől estig forgattunk, Nimród egy hétig vágta, és nemhogy ingyen dolgozott, de a kollégáitól szívességeket kért, hogy nekünk szívességet tehessen. Ő is imádta a közös munkát. interjú: Soós Tamásfotók: Valami Hektor
1999-ben jelent meg az Ékszerelmére, a Quimby és a hazai alternatív könnyűzene egyik legjobb lemeze, amit a november-decemberi jubileumi turnén teljes egészében eljátszik a zenekar. De miként lett tökéletes a lemez? Vajon miért szereti valaki a német rapet? És hogyan tanult meg Livius kotonból kucsmát fújni? Múltidéző Quimby-interjú, sztorizós dalkommentárral. Ez a cikk a Recorder magazin 77. számában megjelent írás bővített változata. Sokak szerint ez a legjobb lemezetek. Egyetértetek? Mindenki: Igen. Miért? Mi klappolt ott ennyire? Gerdesits Ferenc "Faszi": Más volt a koncepció. A korábbi lemezek spontán születtek, itt viszont kitaláltuk, hogy előre dolgozunk. Az volt a rögeszmém, hogy szóljon a dob dögösen, faszán, korszerűen. Nekem, aki annyira korszerű vagyok általában… Egyesével szedegettem le a dobhangokat Led Zeppelinről, Cozy Powellről, Al Stewartról, Herbie Hancockról. Ez pepecs munka: hallgatni kell a lemezt, hol marad egyedül a dob, kivágni, majd behúzni a számítógépbe, és a helyére illeszteni.
Füvön. Faszi: Ez így van. És az volt az érdekes, hogy nem lassultunk be. A megfelelő mennyiségű alkoholtól és fűtől bepörögtünk. Ha valaki hibázott is, senki nem vette észre. Hogyan emlékeztek az Ékszerelmére-turnéra? Livius: Én sehogy. Faszi: Nagyon jó hangulatú turné volt, egy dunaújvárosi zenekarral, a Galapagosszal játszottunk. Azelőtt lépett ki a szaxofonosunk, Molnár Tamás, aki pár évvel korábban eltörte a nyakcsigolyáját egy jamaikai nyaraláson, és utána egyre rosszabbul játszott, végül elment a kedve az egésztől. Mindig csak improvizálni akart. Az Ékszerelmére lemezen sokszor le is kevertük, a billentyű játszotta a szólamait. Az ő helyére jött Mits Marci, aki nem sokkal később azzal a felkiáltással távozott, hogy nem akar a Kékfényben szerepelni. Máig nem tudjuk, mit értett ez alatt. Nem garázdálkodtunk, apróságokat, sört, kolbászt loptunk maximum. Azt is poénból. Szilárd: Ő is 18 évesen került a zenekarba, mint én, de neki sok volt, ahogy akkoriban élveztük az életet. A jubileumi turnéra mit mentetek át ebből az élvezetből?
A weboldalon a drámakötettel és a folkoperával kapcsolatos minden anyag megtalálható, sőt a Zenék elnevezésű menüpontnál a teljes hanganyagot is meghallgathatják az érdeklődők. Molnár Levente énekel a sajtótájékoztatón Az Aranyhajú hármasok című darab – és az annak zenei anyagául szolgáló crossover folkopera – olyan, egymással nem feltétlenül határos, de mégis határossá tehető zenei területek fúziójával dolgozik, mint a népzene, a középkori zene, a világzene, a musical, a rockopera és az opera. Ennek megfelelően lehet együtt hallani a folkopera zenei kanonizációjának szándékával készített, a sajtótájékoztatón is lejátszott, Az aranyhaj nagyon jó című videóklipben is a népzenészek, a musicalszínészek, a rockénekesek és az operaénekesek másképpen különleges, de itt teljességgel együvé tartó, egy zenei célt beteljesítő hangját, ami a maga nemében páratlan zenei kollaborációt hoz létre. Forrás: Fotók: Eöri Szabó Zsolt