Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt. " Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. " Márk evangéliuma, 15. fejezet A nagyszombat a szent három nap utolsó napja, ahol az esti szertartás keretei között tüzet és vizet szentelnek a papok. Ekkor zajlik a feltámadási körmenet is, amelyet általában nem a templomban végeznek el, hanem a templom körül, az adott városrészben kisebb-nagyobb körutat megtéve. Ezzel hirdetik a mindennapok emberének, hogy Krisztus feltámadt, így osztozva a vallási gyakorlatot nem tartó emberekkel az ünnep örömében, a krisztusi üzenetben. Ez a szertartás, tekintve a feltámadásról alkotott elképzeléseket, régebben nem alkonyatkor, hanem éjszaka zajlott le: éjfélkor kezdődött, akár a karácsonyi mise.
Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Ezen időszakra is több hiedelem esik. Nagypénteken nem sütnek kenyeret, sőt a tüzet sem gyújtják be, mert a kenyér kővé válik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Többnyire tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Máshol ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz.
A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Sokszínű hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz is. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba. Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán szokás volt a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés népi ájtatossága volt szokás.
Legalább három juhász ment velük, subában, nagy báránybőr sapkában. Nagy láncos botokkal jöttek, karikás ostorral durrogtattak. A játék az ismert szövegekkel folyt. Illett őket valamivel megkínálni, pogácsával, pereccel, a legények pohárka italt is kaphattak. Miklós-nap Mikulás, az országos hagyomány szerint alakult Mártélyon is. A gyerekek fényesre tisztították a cipőjüket, kitették a két ablak közé, és várták, hogy a Mikulás mit rak bele az éjszaka folyamán. Ha a kutyák ugattak, a gyerekek megilletődve csitultak el: "Pszt, most jár a Mikulás, néhogy elijesszétök. " Luca-napon (december 13. ) tányérkába "lucabúzát" tesznek, amely karácsonyra szépen kizöldül. Nem szabad mosni, kenyeret sütni. Tanyán ekkor varrni sem szabad, nehogy a tyúkok fenekét bevarrják, és azok ne tojjanak. A tyúkok fenekét megpiszkálták a kemencefűtéskor használt piszkafával, közben mondogatták: "Tojjatok, kotoljatok. " Minden tanyában sült lucapogácsa. Több helyen az előteret bemeszelték vagy csak bemázolták. Karácsony böjtjét a református tanyavilágban nem ismerték.
A vasalatok mintáit egy ólomlemezből vágja ki a patkolómester, majd óvatosan felszegezi őket. Áttört, csipkés tojás A tojást kifújjuk. Ezután először a mintát viasszal a tojáshéj felületére írjuk, utána pedig speciális eszköz segítségével átkell fúrni a törékeny héjat. Természetes festőanyagok A tojások festésére legtöbbször az előző évben szedett növényeket használták fel. A színezéket a növényekből állították elő. A megírt tojásokat az elkészített festékbe helyezték. A dévai csángók az írott tojásokat festés előtt sárgítóba tették, amelyet a festő rekettye virágából, hagymahéjból vagy vadalmafa héjából készítettek timsó felhasználásával. Az egyszínű piros tojáshoz a szükséges berzsenyfaforgácsot a boltból szerezték be, de a többi színt a vadon termő növényekből nyerték. Piros színt a festő zsoltinából is készítettek. Sárga színt ad a vadalmafa háncsa, a sáfrányos szeklice virága, az eperfalevél és a szőlőlevél főzete. Vörös festőlét nyertek a nyírfalom, a vadalmafa kéreg és a szurokfű főzetéből.
Sok helyütt a másvilágba vezető út jelképének tartott tükröt letakarták. Megállították az órát, úgy tettek, mintha halott lenne a háznál. Ez a nap lehetőséget adott arra is, hogy a temetőbe menjenek az emberek meglátogassák halottaikat, megtisztítsák a sírokat. A népi hagyomány a megtisztulás és megújulás napjának is tekintette nagypénteket. A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel megfürdik, az védett a betegségek ellen. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének. Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről. Jézus halálára emlékezve nagypénteken a tűz minden háznál kialudt, még főzni sem volt szabad, mindenhol szigorú böjtöt tartottak.