Bú Bú Bú Boci Szomorú

Rossz gazdasszony! A ludak meg a disznók körül halkan rámondják: - Az az az, az az az! A ludak a szőlőben Mikor egyszer a ludak a szőlőbe mentek, egy sánta közülük az ároktól nem tudott bejutni. Fel-alá járkál az árok mentén, s azt kiabálja: - Kata te, Kata te, hol mentetek be? De jön ám a csősz, s megostorozza a ludakat. Akkor a sánta szárnyra kel, s azt kiabálja a többihez: - Tudtam, hogy így jártok! A háziállatok beszéde Kimegy a gazda az udvarra, s rögtön körülveszik a háziállatai. - Mi kéne, na mi kéne? - kérdi tőlük. A macska a lábához dörgölődik. - Máááj! Máááj! A kutya a farkát csóválja s ugat: - Csont, csont, csont! - Egyet még ásít is. - Huuuús! A réce a vizesvályú mellől hápogja: - Hát-hát-kása! Hát-hát-kása! A galamb a dúcból burukkolja: - Ku-ú-kurica! Ku-ú-kurica! A ló kiröhög az istállóból: - He-he-he-here! He-he-he-here! A tehén is kihümmög: - Mmm-málé! Mmm-málé! A disznó kiröfög az ólból: - Dara, dara, dara! Ety-pety, libabegy, rád esik a huszonegy! Réce, ruca, vadliba, jöjjenek a lagziba!

Gyerekversek Archives » Virágot egy mosolyért
Hogy is van ez az állatos dalocska, vagy mondóka?

Gyerekversek Archives » Virágot egy mosolyért

Lackfi János átdolgozása Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny című versére. (az eredeti vers emlékeztetőül így kezdődik, innen mindenki tudja:"Háp! Háp! Háp! Jönnek a kacsák! Hű, de éhes, hű, de szomjasez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közta Kukurikú! ")

Azzal az emberke eltűnt. Tökfilkó nekiállt; beékelte az öreg fát, s kidöntötte. Hát egy lúd ült a övében színaranyból volt a tolla. Kiszedte a ludat a gyökerek közül, és magával vitte. Betért egy fogadóba, ott akart meghálni: A fogadósnak volt három lánya, kíváncsian nézték a ludat, miféle csodamadár ez. Szívesen téptek volna egy-két aranytollat a szárnyából. "Majd csak adódik rá alkalom; hogy kirántsak egyet" – gondolta a legnagyobbik, s amikor Tökfilkó kiment a szobából, odakapott a lúd szárnyához, de ujja-keze azon nyomban hozzáragadt. Jött nemsokára a középső lány, annak sem volt más szándéka, mint hogy egy aranytollat kerítsen magának, de ahogy véletlenül a nénjéhez ért, hozzáragadt a keze. Jött végül a harmadik lány is, s az se másért. – Ne gyere ide – kiáltotta a másik kettő –, az ég áldjon meg, ide ne gyere! De az nem értette, miért ne mehetne oda. – Ha ti ott vagytok, én is ott lehetek – mondta, azzal megfogta a nénje karját, s odébb akarta húzni, hogy ő is odaférjen az aranylúdhoz; azt hitte javában kopasztják már, s a végén neki nem marad semmi a tollából.

#58 Hali! Halász Judittól keresek egy dalt. egy részletre emlékszem csak. "Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, arcodról a sötét varázslatot. " hát valami ilyesmi de ez sem valaki megtudná mondani a dal címét és, hogy melyik albumon van megköszönném. Sok szeretettel Lenolajnak és mindenkinek aki szereti: Bródy János: Mit tehetnék érted - énekel Halász Judit Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér nem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem. Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem Hogy holnap is még veled leszek, sajnos, nem ígérhetem. Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

Hűbériség és jobbágyság jellemzői
L oreal infallible alapozó
LIBA - Versek, mesék
Divatos női nadrágok olcsón
Anyám a lányokat szereti online poker
ERDÉLYI KÉPEK ERDÉLY TÖRTÉNETE TÖRTÉNELME ERDÉLYI KÖRUT SZÁLLÁSOK HARGITAI FŰRDŐ.: SZÉKELYFÖLDI SZÁLLÁS.térkép,europa térkép,erdély,története,
Csattogós Lepke - Állat kereső

zizi: erdö szélén háziko, házikoban ládiko, ládikoban kistálca, listálcán van 5szem pogácsa. arra járt az egérke, mind megette ebédre. a fiam ezt Manoci12: Szabó Lőrinc: Falusi hangversenyHáp háp, háp, jönnek a kacsák, hű, de éhes, hű, de szomjasez a társaság! Bú, bú, bú, boci szomorú, de hogy feszíttyúkjai közt a kukurikú. Röf, röf, röf, Orra sárba döf, SonkalábánKucu-nénifürödni döcög. Bú, röf, háp, sípok, trombiták. Víg zenévelígy köszönt edíszes társaság. Adrienn: Etty, petty, libapetty, terád jut a huszonegy. :) MCsAndi: Csukás István: Az őszi szélŐszi szél rázza a fákat, lefújja a lük fújja a sapkádat, repül, többé meg nem leled! Fuss utána, de hiába, gyenge kezed el nem kapja, Világgá ment az a sapka! Van egy ilyen: Őszi éjjel izzik a galagonya.... Ki ismeri?

Hogy is van ez az állatos dalocska, vagy mondóka?

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hej, de éhes, hej, de szomjas ez a társaság! Bú, bú, bú, boci szomorú, de hogy feszít tyúkjai közt a kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: sonkalábán Kucu néni fürödni döcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Csacsi rábőg, hogy iá! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: keltsen édes hangversennyel ez a társaság!

A Népmese napja – szeptember 30, Benedek Elek: A só A Népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon... Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hű, de éhes, hű, de szomjasez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közta Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf:sonka-lábán Kucu nénifürödni döcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgáLiba... Csorba Piroska: Mesélj rólam Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél...

No Virág, már nõ az árnyék, a nap útját megszaladja a szemembe rég becsúszott nagyapám öreg kalapja... Biza térdig ér a harmat, jön az este, megdiderget hazaindul már a rétrõl a tehén s a cseppnyi gyermek. 3 BENEDEK ELEK A TEHÉN ÉS A JUH Réges-régen, a szarvasmarhák akármilyen legyes idõ volt, szép csendesen egy helyben legelésztek, sohasem bogároztak*. Annál nyugtalanabbak voltak a juhok. Ha csak egy bogárka szállott feléjük, ahányan 4 * A bogarak csípése miatt szétszaladtak voltak, annyifelé szaladtak. Izzadhatott belé a szegény juhász, amíg összeterelte õket. Hanem mikor Krisztus urunk a földön járt, egészen megváltozott a dolog. Rekkenõ nagy meleg volt, s Krisztus urunk egészen eltikkadt a szomjúságtól. Egy gulyás a bokor tövében heverészett, körülötte meg ott legeltek a szarvasmarhák. Köszönti a gulyást illendõképpen, s kér tõle isten nevében egy kicsi tejet, hogy enyhítse a szomjúságát. Várj mondta a gulyás, hadd pihenjek! Hát csak pihenj mondotta Krisztus, s azzal továbbment. De még egy hajításnyira sem ment, uccu!