Közlekedés, August de Serres Tervező: Kivitelező: Gustave Eiffel cége Helye: 1132 Budapest, Teréz krt. 57. Építés éve: 1877 "A város zöme minden összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek némi jelét, s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép tágas, s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén építkezni, másrészt ez az út mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni" - Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1870. A fogalmazás már arra enged következtetni, hogy a Közmunka Tanács a Dunától a Dunáig vezető "Boulevard", egy Kőrút építését tervezte, amelynek irányvonala bizonyos mértékben adott volt és amelyen a vasút felvételi épülete, az Indóház keresztben állt. Ez volt az ütközőpont, a vita tárgya. A Vasúttársaság egyrészt igyekezett megérteni a várost, másrészt a meglévő épület már nem is felelt meg az egyre növekvő követelményeknek.
Ahogyan említettük, a Nyugati pályaudvar nem az eredeti elnevezés, ezt csak évekkel később, 1891-ben kapta a csarnok és környéke, amikor államosították az Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaságot és átvette a Magyar Nyugati Vasút (a Magyar Államvasutak elődje) tehát, a pályaudvar közvetlenül nem az iránya miatt kapta a nevét, de azt is hozzá kell tenni, hogy névadója, a Magyar Nyugati Vasút viszont az ország nyugati részébe szállított, Sopron, Győr és Bécs felé, tehát tulajdonképpen mégiscsak nyugati a Nyugati. Ezzel párhuzamosan, a Magyar Keleti Vasúttársaság Erdély, míg a Déli a Balkán felé üzemeltette és ellenőrizte a vasútvonalakat. A Nyugati Pályaudvar híres vasszerkezete az 1970-es évekig egyre rosszabb és rosszabb állapotba került, ráadásul a nagyarányú mérgező füst kibocsátás miatt, életveszélyessé nyilvánították, és le is akarték bontani, ám végül nem így történt, hanem műemlékvédelem alá helyezték és 1975-ben egy tervpályázat kiírása után, elkezdődött Európa egykori díszének átalakítása.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára (levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_13) Néhány évvel ezelőtt, egy év végi pénzosztásban a kormányzat kétmilliárd forintot különített el a fővárosi két központi, igen katasztrofális állapotban levő pályaudvarának rekonstrukciós terveinek előkészítésére. Egy ideig úgy tűnt, hogy a MÁV komolyan is veszi a feladatot és külső építészirodákat, akár még társadalomkutatókat is bevonna a pályaudvar szerepének újragondolásába, azonban arra ők sem kaptak választ, hogy a tervezési terület meddig terjedne ki – csak az épületre, vagy a vágányképre, netán a vágányhálózatra, városi kapcsolatokra is –, illetve mikor és milyen források állnának rendelkezésre magához az építkezéshez. Az elhalóak tűnő kezdeményezést most a Budapest Fejlesztési Központ élesztené fel, a 2040-ig szóló fejlesztési koncepcióban a Nyugatira és térségére is komplex terveket szeretnének kidolgozni. A Nyugati pályaudvar, amely "amikor felépült a főváros egyik díszeként ünnepeltek, a monarchia legszebb pályaudvarának neveztek" – ahogy Vadas Ferenc fogalmaz a Budapesti Negyed oldalain –, jól bevonható lehetne a pezsgő város szövetébe.
A brit Ove Arup & Partners Internationalnek köszönhető a Sydney-i Operaház, valamint a londoni St. Pancras állomás megújítása. A magyar Plant–Atelier Peterkis építésziroda a brit Gawkins Brown Architects-cel pályázik közösen. A brit iroda munkája a londoni Tottenham Courtnál lévő új Crossrail-állomás. A pályázók közt van az osztrák Albert Wimmer iroda, akik az új bécsi, átmenő főpályaudvaron dolgoztak. A japán KKAA Kengo Kuma & Associates a magyar M-Teampannonnal együtt pályázik. Az M-Teampannon partnereként részt vett a Magyar Zene Háza és a Közlekedési Múzeum új budapesti főépületének tervezésében. A brit John McAslan + Partners tervezte a londoni King's Cross pályaudvar fejlesztését. A szintén brit Foster + Partners tervezte a Mol-tornyot, Londonban pedig a Millennium Bridge-et. A spanyol Cruz y Ortiz Arquitectos a sevillai Santa Justa pályaudvarral került fel a vasúti fejlesztések térképére. Magyar partnerük a Szántó és Mikó iroda, akik többek közt a Rákóczi úti Athenaeum-palotán dolgoztak.