Nem tudhatod mondta végül. Még nem meséltem neki el, hogy felhívtam Senkit; csak útban lenne, mert megpróbálna megvédeni. Szerinted mennyi esélye van annak, hogy egy ilyen kicsi városban három sorozatgyilkos is feltűnjön egymás után? kérdeztem, miközben követtem a nappaliba. És mi az ördögért tűnne fel a Takarító, akinek eddig minden gyilkossága Georgiában történt, hirtelen az észak-dakotai Claytonban két hónappal az utolsó démon eltűnése után? Mert ez egy átkozott város kötötte az ebet a karóhoz. Azt hittem, nem hiszel a természetfeletti hülyeségekben. Nem úgy értem, hogy szó szerint átkozott fordult felém. Hanem hogy Jaj, azt sem tudom, hogy értem. Ezek démonok, John! Vagy valami hasonló rémek. Nem tudom, meddig maradhatunk még itt. Nem mehetünk el vágtam rá egy kicsit túl gyorsan. Anya egy percig csak bámult rám, aztán mérgesen bökött felém. Ó, nem! Nem, nem, nem, nem, nem. Nem fogod ezt a démont is úgy hajkurászni, mint Bili Crowley-t! Nem fogod a szuperhőst játszani, és kockáztatni az életed, mint valami eszement!
Az arcomat tanulmányozta, máshogy nézett rám, mint előtte. Most inkább aggódott miattam, nem csak egyszerűen törődött velem. Miért kérdezed ezt? Nem gondolja, hogy talán ez is egy fontos kérdés? Ha a démonok valóban léteznek, és tényleg képesek megtámadni embereket, meg ilyesmi, ahogyan a Biblia is írja, akkor az nagyon is lényeges. Újra elmosolyodott, és a padokra mutatott. 28 Hadd kérdezzek valamit kezdte, miközben helyet foglalt. Én is leültem, szemközt vele, a folyosó túloldalán. Te nem az én gyülekezetembe jársz, igaz? Igaz. Jársz a város valamelyik másik templomába? Nem igazán. Alig egy maréknyi versszak szól a démonokról felelte, de több tízezer Istenről. Ha Isten tényleg létezik, és tényleg képes segíteni az embereken, meg ilyesmi, ahogy a Biblia is írja, akkor az nem sokkal lényegesebb, mint a démonok? Felvontam a szemöldököm. Ezért nem szeretnek az emberek papokkal beszélgetni. Ez fájt! nevetett fel. Említi a Biblia, hogyan néznek ki a démonok? kérdeztem. Szóval tényleg csak a démonokról akarsz beszélgetni bólogatott.
Kezdtem komolyan megkedvelni? Nem tudom, ez egyáltalán lehetséges-e. Megállapították, hogy szociopata vagyok, ez egy pszichológiai rendellenesség, és többek között azzal is jár, hogy nincs bennem empátia. Így nem tudtam egy hullámhosszra kerülni Brooke-kal, vagy legalábbis nem igazán. Hogy élveztem-e a társaságát? Igen. Hogy álmodtam-e vele esténként? Megint csak igen. De az álmokban nem volt köszönet, ahogyan az én társaságomban sem. Akkor meg aztán végképp, amikor elkezdett kerülni engem. Nem szakítottunk, mert nem is jártunk, de átvitt értelemben ez mégiscsak olyan volt, mint egy szakítás, vagy, hogy is nevezzem. Nehéz lett volna félreérteni: megijesztesz, úgyhogy nem akarlak látni többé. Azt hiszem, megértem őt. Végül is késsel támadtam neki, és ezt nem lehet könnyű megemészteni, még akkor sem, ha jó okom volt rá. Ha úgy mented meg egy lány életét, hogy közben majdnem megölöd, lehet, hogy még odavet egy köszönömöt, de utána biztos, hogy gyorsan elhagy. Ettől függetlenül még mindig lelassítottam, amikor elmentem a házuk előtt, néha meg is álltam mint például ma, miközben azon tűnődtem, vajon mit csinálhat éppen.
holtan találták Mosolyogva téptem fel az ajtót. Valaki meghalt. Senki végre megölt valakit. Hatvanhárom napot vártam, és végre elkezdődött. Az első nap. 13 2 A démon egy pappal végzett. Benne volt a hírekben egy lelkipásztort találtak holtan az Isten Trónja nevű presbiteriánus templom gyepén. Becsuktam az ajtót, és a kanapéhoz léptem, leültem anya mellé, miközben némán néztük a híreket. Túl szép volt, hogy igaz legyen. A riporter éppen Meier seriffel beszélt, ő pedig leírta a tett helyszínét: a lelkipásztort arccal lefelé találták kiterülve, és két rúd állt ki a hátából egy felmosó, amelynek letörték a fejét, és egy zászlórúd, amiről leszaggatták a zászlót. Minkét oldalon a bordái között, a lapockája alatt szúrták meg. Előredőltem, hogy jobban lássam a képernyőt: nem tudtam leplezni az érdeklődésemet. Mit szólsz ehhez? kérdezte anya. Azt hittem, ezen már túl vagyunk. Ismerem ezt a gyilkost feleltem lágyan. A felismerés lassan ért utol, de határozottan közeledett. Micsoda? Ez egy igazi gyilkos.