"Röviden: a platóni dialógus Szókratész bensőségesen sajátos módszerének [intimately home-grown method] irodalmi átformálása. "11 Pater egyetértőleg idézi fel távoli elődje, Montaigne álláspontját: Szókratész nem a vita, a diszkus szió, hanem a beszélgetőtárs, a vitapartner kedvéért beszélget és tanít, mivel az emberi értelmet akarja megtisztítani, ez tanítása célja. Míg az értekezés – például Arisztotelész vagy Spinoza etikája – igazsággal indít, axiómával vagy definícióval, "addig a dialektika eszköze, az esszé vagy a dialógus, még csak nem is szükségképpen merül ki egyetlen igazságban; akárcsak az a hosszú társalgás önmagammal, az a dialektikus folyamat, mely talán egész életemben elkísér". 12 A dialógus és az esszé megteremti annak a lehetőségét, hogy új igazságok, új felfedezések előtt nyíljunk meg – szellemi diszpozíciónk alakítója. SzókratészPlatón kedvenc szófordulata is éppen ezzel a véget nem érő kereséssel ma gyarázható: κινδυνεύει, "meglehet". 13 Nincs mit csodálkozni tehát, ha "a Lét vagy a létige filozófusa végső soron fél kimondani azt, hogy »így van«".
A helyes, a valódi "jó" -t Platón a naphasonlatban mutatja be: a szemben megvan a látás képessége, a tárgyakban pedig a láthatóságé, a kettőn kívül szükséges valamilyen közeg, a mi összeköti a kettőt. Ez a közeg a fény, amelynek a forrása a Nap. A lélek rendelkezik a megismerés képességével, az ésszel, a dolgok pedig megismerhetőek, ésszel felfoghatóak. Az összekötő közeg a tudás és az igazság, melynek az oka a Jó. Ahogyan a látható világban a Nap a láthatóságnak, a keletkezésnek és növekedésnek is oka, úgy a Jó nemcsak a megismerhetőségnek az oka, hanem a létnek és a lényegnek is. VII. könyvSzerkesztés A 7. könyv elején olvasható Platón legismertebb hasonlata, a barlanghasonlat melyben a szellem felemelkedését írja le az ideák világa felé. Az emberek barlangban leláncolt lényekhez hasonlítanak, akik a külvilágból nem látnak semmit, a mesterséges tárgyak árnyékát, amelyet egy fényforrás a barlang falára vetít, valóságnak tartják. A barlangban lekötözve ülnek, közöttük és a hátuk mögött levő tűz között egy út vezet el, mely mellett egy fal húzódik.
Platón Államának kerettörténete Platón az Állam első mondataiban nagyon pontosan meghatározza, hol zajlik le az a beszélgetés, amit Sókratés folytatott barátaival: "Lementem tegnap. PLATON ESZMÉNYI ÁLLAMA. Azt a célt, hogy az egyes osztályok természetszerű önzése az állam gondolatát el ne homályosíthassa, Platón szerint csak akkor lehet elérni, ha mindenki fölött... derrida platón patikájában1 A Phaidrosz dialógus elején a pharmakon a kimozdulás varázsszere, könyvbe foglalt beszéd, szöveg, írás, amellyel Phaidrosz kicsalja a városból. Szókratészt... KOMLÓSI CSABA PLATÓN MÍTOSZAI 11. Phaidrosz 246 A-257 A. 12. Phaidrosz 258 E - 2 5 9 D. 13. Phaidrosz 274 C - 275 B. 14. Szümposzion 201 D - 212 A. 15. Szümposzion 189 D - 191 D. 16. Platon-2017-imprimatura, végleges. 1. 1 Az eidetikus memória, a köznyelvben egyenesen fotografikusnak mondva, olyan embert jelöl, aki ezzel a képességgel rendel- kezve képes képeket, hangokat,... Az állam Mint mikor isteni barlang mély zugolyán denevérek röpdösnek... hogy ott időzzék, és ez nagyon is természetes, ha már a mondott hasonlat is ezt sugallja.
2 Sarbu Aladár: Walter Pater és az angol modernizmus = Bényei Tamás, Bollobás Enikő, D. Rácz István (szerk. ): A mondat becsülete: Írások a hetvenéves Abádi Nagy Zoltán tiszteletére. Debrecen, 2010, Debrecen Egyetemi Kiadó, 136–149, itt 142. 110 HITEL műhely nyomatának kívánta szentelni. Ezért Wolfgang Iser meglátását tartom helyénvalónak, aki Paterről szóló könyvében a mű tudományos felkészültségét aláásó értelmezésekkel szemben arra törekedett, hogy "a pateri szándékot tegye láthatóvá Platón sajátságos kezelésében". 3 A nem mellékesen szépirodalmi műveket is író Pater kritikai és elméleti munkásságát mindinkább érdeklődéssel figyeli az utókor. Míg tanítványai és követői közül sokan megtagadták (miközben tartósan adósai maradtak), 4 addig mások nagy lelkesedéssel fogadták teoretikus teljesítményét, elmélyült anyagismeretét, homogén (vagy legalábbis annak tűnő) szellemiségét, sőt kifinomult írás- és stílusművészetét, forma- és stílustudatosságát. (Pater szövegalkotási elveinek, mondatépítési módszertanának értékes sommázata Style című, 1888-as tanulmánya. )
Ez különösen az Állam harmadik és tizedik könyvében figyelhető meg. E könyvek fő érdekessége, hogy bennük Platón saját szavait olvashatjuk arról a témáról, amelyben készséggel szoktak behódolni tekintélyének. Nézetei közvetlenül a metrumra és annak különféle versbeli formáira vonatkoznak, melyek a stílus vagy kifejezésmód (λέξιϛ) általános alkalmazásának elemei a szépirodalomban – ellentétben a tartalommal (λόγοι) –, és amelyekkel, mint egykoron, a tökéletes állam polgárainak nevelése kezdődni fog. Ám kifejezetten Platón sugallatára mindenféle művészeti formára alkalmazhatjuk azon gondolatait, amelyeket elsősorban a metrumról és a versről fejt ki: általában a zenére (μουσική), mindazon dolgokra, amelyeket a múzsák a görög mitológiában uraltak, és minden olyan alkotásra, amelyben a forma ugyanannyit vagy többet számít, mint a tartalom. Feltéve tehát, hogy itt legalább körvonalaiban és irányában Platónnak az esztétikai tulajdonságok erkölcsi hatásáról vallott felfogását találjuk, kíséreljük meg tisztán meghatározni ezen irány, a művészeti platonizmus centrális vonalait, amint azok Platónnál valóban megtalálhatók.
Ebből következően a vezető is leginkább az alattvalói javát keresi: "Eszerint ő, Thraszümakhosz, senki emberfia semmiféle uralomban, amennyiben igazi vezér, nem keresi-rendeli a maga javát, hanem az alattvalói javát, akiket mesterségével szolgál. És bármit tesz vagy beszél, arra nézve tesz vagy beszél: mi szolgál alattvalója javára. "[2]Thraszümakhosz válasza az, hogy a juhász sem a birkái javát keresi, hanem a húsuk és a gyapjuk miatt gondozza őket, ugyanígy járnak el az államok vezetői az alattvalókkal. A mindennapi életben is azt mutatja a tapasztalat, hogy az igazságtalan nagyobb hasznot húz mindenből, mint az igazságos. Szókratész válasza az, hogy az igazán jó uralkodó nem anyagi javak sem a becsvágy kedvéért uralkodik, hanem azért, mert nincs nálánál megfelelőbb ember, akire ezt áthárítaná. Az igazi uralkodó kényszerűségből uralkodik: "Azt hiszem, ha az állam csupa jó emberekből állna, az mind azért tusázna egymással, hogy ne uralkodjék. "[3]A következő részben Szókratész kimutatja, hogy igazságosság nélkül még egy csupa rablókból álló állam sem működne: az igazságtalanság széthúzást, gyűlöletet, ellenségeskedést szül.
TARTALOM. Első könyv. Bevezetés. A Bendisz-ünnep. Kephalosz az öregségről és a pénzről. Az igazságosság meghatározásának első kísérlete. Platón - Az állam - kapcsolódó dokumentumok Barlanghasonlat. Életünk olyan, mint a barlanglakóké. A nevelésnek a lélek szemét a jó ideája felé kell irányítania. A filozófusokat kényszeríteni kell az... Gondoskodó állam, aktiváló állam, befektető állam2. A foglalkoztatáspolitika és a jóléti modellváltás néhány összefüggése. DOI: 10. 18030/ István Stipta: Die vertikale Gewaltentrennung.... Kajtár István: Egyetemes állam- és jogtörténet I. Budapest-Pécs: Dialóg Campus,. Pénzügyi és gazdasági ismeretek (az állam szerepe a gaz da ságban, a pénzpiac működése, vállalkozások. I. Az állAm és funkcIóI. Értelmezze Platón Naphasonlatát, rámutatva a metaforában megjelenő filozófiai problémákra! (Platón: Állam 508c-509d). MIKÉNT A NAP MEGVILÁGÍTJA A LÁTHATÓ... PLATON. DRAINAGE MEMBRANE. Rugged, dimpled high density polyethylene membrane used as drainage membrane for foundations and as a vapor barrier for floors.