Budai György Felhők Között Ébren Álmodva, Felhők Között Ébren Álmodva - Egy Pilóta Emlékei A Délszláv Háborúról &Bull; Hetedhéthatár

– Az üdvözültek között van az én királyném? – A királyné lelki üdveért tartott szent misék és requiemek után azt kétségtelennek kell mondanom. A király nagyot sóhajtott. Nehéz tehertől szabadult meg a lelke. A hangja mindjárt biztosabb lett, a mint tovább kérdezősködött. – Tehát a megboldogult királyné lát engemet, mikor egyedül vagyok s a képe előtt állok? És hallja azt, a mit ő hozzá beszélek? – Ez meg van adva az idvezülteknek. A király suttogásra fogta a szót. – Hát a két gyermekét látja-e a királyné? – Bizonyára látja őket s őrködik fölöttük. A király szemei felvillantak, sovány arczát valami ravasz mosolygás huzta ránczokba. – De hát hogy ismerheti a fiát a királyné? holott elébb meghalt, mint az a világra jött? (No most megfogta a csillagjóst! ) – Szent Ágoston szerint az égben levők látják nem csak a jelenlevőt, de a jövendőt is. – Az mind a csillagokban van megírva? Hát mondd meg nekem bölcs ember: fog-e emberkort érni az én fiam? – Bizonyára, az egész ország azért imádkozik. – Lesz-e neki olyan ősz haja, mint nekem?

A 76. Ünnepi Könyvhét hivatalos könyvlistája – kultúra.hu
Arany János: Harmadik ének | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
Nyugodt és kék eget, fiúk!
The Project Gutenberg eBook of Fráter György (1. rész) by Mór Jókai
BUDAI : Felhők között ébren álmodva

A 76. Ünnepi Könyvhét hivatalos könyvlistája – kultúra.hu

Az egekre kérném: Azt a rózsát, pirosrózsát Hajh, be szeretném én! "Beteg vagyok érte, Szivdobogást érzek: Ha meghalok, egy virágnak A halottja lészek! " "Jaj, öcsém Kázmér! Azt nem adom százér' - Menj! haragszom... nem szégyelled?... Félek bizony gyász ér. "Sietős az utam Reggeli templomra; Ha beteg vagy hát fekügy' le Bársony pamlagomra. " - Megyen a királyné Megyen a templomba; Szép virágok, deli szűzek Mind követik nyomba. Könyörögne, - nem tud, Nem tud imádkozni: Olvasóját honn feledé: Ki megyen elhozni? "Eredj fiam, Klára! Hamar, édes lyányom! Megtalálod a térdeplőn, Ha nem a diványon" - Keresi a Klára Mégsem akad rája: Királyasszony a templomban Oly nehezen várja. Teljes egy órája: De hiába várja! Vissza se' ment többé Szűz leányok közzé: Inkább menne temetőbe, A halottak közzé. Inkább temetőbe A fekete földbe, Mint ama nagy palotába, Ősz atyja elébe. "Hajh, lányom, lányom! Mi bajodat látom? Jöszte, borulj az ölemre, Mondd el, édes lyányom. " "Jaj, atyám! nem, nem... Jaj, hova kell lennem!

Arany János: Harmadik ének | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár

S erre a nagy óvatosságra egészen elfogadható oka volt a lengyel királynak. Fráter György egy tivornya alkalmával, melyben ő maga részt nem vett, azt mondá a királynak: – Engedd meg, uram, hogy egy lengyel legendát, a melyet most hallottam jártomban-keltemben, elregéljek neked, a lengyel fehér asszonyról. – Azt mondd meg, hogy szép-e? S nem fél-e a csóktól? – Azt mondhatom, hogy szép s más féljen a ő csókjától. Tudva van, hogy lengyelek fehér asszonynak híják az aféle özvegyet, a kinek az uborkafáról esett le az ura s ott törte a nyakát, minthogy az eféle menyecskéknek megkülömböztetés -277- végett fehér kantusban és viganóban kell járni. Történt egyszer, hogy az ifju kameniczi herczeg, Kazimir behivta a fehér asszonyt a házába, a kinek fehér fátyol volt a fején. Azt kérdezte tőle, szép vagy-e te fehér asszony? Arra az leveté a fátyolát. Pirosfehér arcza, tűz szemei, fekete haja, mosolygó ajkai voltak. «Még nem tudom, hogy szép vagy-e? mondá Kazimir, hanem vesd le előttem a testi ruháidat».

Szent Chrysostomus mentséget nyujt az öngyilkosnak abban az esetben, ha az tettét őrültségi rohamban követte el, a midőn nem tudta, mit cselekszik, s bűne az incselkedő sátánra hárul. Ez esetben, ha nem is a teljes egyházi pompát javasolja, de elengedi a meggyalázó temetést, sőt megengedi a csendes misét az elhunytért, sőt annak templomi sirboltban eltakarítását. Végül pedig Szent Hieronymus egyenesen erénynek hirdeti az olyan öngyilkosságot, melyet valaki hazájának, -134- vagy a keresztyén egyháznak javára és üdvére követett el. Ily esetben az önmagát megáldozó tette martyriumnak veendő, s annak a teljes egyházi pompa és beszentelés megadandó. Fráter György egyenkint szedte elő csuhája oldalzsebéből az apró vaskos könyveket, s ráfordítva az idézett lapokra, odarakta azokat a birák elé. A szerzetes tudákossága fölöttébb meglepte a tribunál tagjait, Tomiczky sárga lett a düh és irigykedés miatt; ilyen replikát nem várt a lenézett baráttól. Az idézett patresek pedig egészen ismeretlenek voltak előtte.

Nyugodt és kék eget, fiúk!

– De hát hogy maradsz itt magadban egyedül, ebben a puszta várban? – Hát hiszen, tudod mit, édes fiam? Nem vagyok még olyan igen vén. Még akadhat szerencsém. … Fráter György még abban az órában elutazott, senkitől bucsut nem véve. -174- XV. FEJEZET. «HANYATLÓ SZÉP HAZÁM. » Fráter György szívéből az utolsó gyöngéd érzelem is ki volt irtva. A nő, mint eszménykép, mint királyné, mint anya, mint testvér: – fényvesztett meteor valamennyi; a csillag, ha lehull a földre, fekete kődarab. Azokkal a titkokkal, a mik lelkét megterhelék, lehet még szeretni az asszonyi-állatot, de nem az Mindent lerázott magáról, a mi embert emberhez köt, csak az egész nagy élő óriást látta maga előtt, a nemzetet; azt jegyezte el magának, azt akarta meghódítani s vele együtt egy uj ivadékot nemzeni, a mely jobb legyen a mostaninál. Ez a fenkölt nagyravágyás úgy felemelte a mindennapi világ színe fölé, hogy az egész országot végig látta a magasból. Szomoru képet látott. A bomlásnak, a feloszlásnak a jelenségei mindenütt.

The Project Gutenberg eBook of Fráter György (1. rész) by Mór Jókai

Hej, micsoda szörnyü óriás madár ez! Roppant szárnyaival csak a földön jár ez, Kiteríti néha, mint valami héja, Mérföldet kanyargat egyszeri karéja, Majd meg' összecsapja, mint a könnyü fecske, Ugy búvik előre hosszu, vékony teste: Kanyarodik, szélt vesz, ritkul, összeforrad - Mintha egy élőtest voln' az egész sor had. Mintha egy élőtest: földön csuszó sárkány... Mintha bárányfeIleg, szines szép szivárvány; Lendül a sok zászló maga-fogta szélben, Majd egymás után, majd ezer is egy szélben. Sárga lován Lajos maga ugy cikázik, Mint midőn a gyermek tükörfénnyel játszik, Futkos a had előtt, mint egy futó csillag, Ragyogó sisakján hosszan úszó tollak. De, izzó nap után, mikor a lég enyhül, A vitéz is fárad, meg a ló is renyhül, Vissza, sátraikhoz, vidám lakomára Széled a poros nép, a lihegő pára. Füst-bokrétát tesz föl valamennyi sátor, Majd egy-egy tüzfény is megjelenni bátor; - Kuncsorgó juhász nép, támogatva botját, Messzünnen irígyli ezek állapotját. Így az egész tábor indulásra készen Együtt vala Pestnél, a rákosi részen; Csak Toldi hiányzik, csak ő marad vissza, Édes szerelemnek kóstolóját issza; Béke van szivében, most először, béke; Felejti ha-óta Rozgonyi vendége, Az egész hó egy nap és e nap egy óra... Nincs is az időnek ottan mutatója!

BUDAI : Felhők között ébren álmodva

A király Tolnáról izengetett a vezéreinek, a primásnak, a kalocsai érseknek, a soproniaknak, s várta a hirt, feleletet nem kapott sehonnan. Egy nappal ez utolsó harcz előtt megszökött a várból Móré Mihály, a Héderváry által kinevezett várparancsnok. Rabló volt, lator volt teljes világi életében, megtetézte a bünei garmadáját a pribékséggel, hazaárulással. Átszökött a törökhöz s felfedezte az ostromlók előtt a várvédők elhagyatott voltát, hogy nincs már sem puskaporuk, sem eleségük. A visszavert ostrom után odasettenkedék Móré Mihály az elrekesztett várkapuhoz s odahivatta Oláh Balázst, az albánt. Az is meg volt sebesülve, valaminthogy az utolsó küzdelemben az életben maradt hetvenkét magyar közül egy sem maradt sebzetlenül. Szent Jehova Isten atyám! Micsoda hetvenkét magyar volt ez! Ezeket kellett volna megtartani irmagnak az egész nemzet ujjáalkotására! Ötvenkilencz napig verték a százezernyi ellenséget, vérüket pazarolták, s még mindig volt elég vérük a hazáért feláldozni való! Micsoda nagy ellenmondások ezek!

Unnepikonyvhet.hu » Könyvheti jegyzék 2020
Könyv: Felhők között ébren álmodva (Budai György)
Nyugodt és kék eget, fiúk!

No ha elalszik a tüze, csak szóljon nekem: adok kölcsön. No ez már épen szokatlan beszéd volt György előtt. A dalmatáknál megköveznék azt a leányt, a ki így beszélne a legényhez. Azzal a leányasszony igazságot tett a két kopogtató között: Zápolyát az egyik kezével kitolta a két ajtó közül, -48- Györgyöt pedig bevonta az ajtón a másikkal. S azzal bezárta az ajtót kulcscsal. S akkor is egész fenhangon fecsegett. Még ott csak az előszoba volt, tulajdonképen a fraj lakása. Itt elébb megállítá Györgyöt. – Hát hogy hívják kendet, galambom? – Martinuzzi Utyessenovich… – Jaj, ne azt a hosszút mondja, hanem a rövidet. – György. – Ah! Ez szép név! Ez az én bálványom! Gyuri, Gyuricza, Gyuszika! Melyiket szereti kend legjobban? – Én csak azt szeretem, hogy «György». – Jaj akkor én nekem mindig «Gyöngyöm»-re fog menni a szám. – Hát hol van az a kandalló? Ezzel a kérdéssel gondolta György, hogy véget fog vetni a fecsegésnek. – Az itt van a herczegnő szobájában; odamegyünk. – Hát nekem szabad oda belépnem – «ilyenkor»?

E közben odaérkezett Boriskának a férje is, a ki pártul fogván a feleségét, elvezeté a halottas tornáczba, Anna asszony ellenben kinn maradt az ámbituson s a fiát visszatartá. – No tudom, telepletykázta a füledet ez a beste lélek én ellenem. Egy órával később értetek fel a várba, mint az ura. Tudom, hogy bekötötte szépen a koszorúmat előtted! Elmondta, milyen rossz, kegyetlen anyja voltam. Hogy idejekorán férjhez adtam. Még alig nőtt ki a gyermekczipőkből. Az urára is panaszkodott, tudom, hogy részeges, makutyi, himpellér, hogy én választottam ki a számára. Erővel tuszkoltam el a háztól. De azt nem -164- mondta el, úgy-e, hogy kénytelen voltam őt férjhez adni, mert olyan macskatermészete volt, hogy valami szégyent ne hozzon a házhoz; nem bírtam őrizni; örültem rajta, hogy akadt egy ember, a kivel tisztességesen beköthettem a fejét. Hiszen derék nemes ember! Jó familiából való. Aztán mikor kicsipte magát, egészen helyrelegény volt; azóta verte meg a ripacs. Ha részeges lett belőle, annak is az asszony az oka, mert buvában iszik a jámbor, annyi bánatot szerez neki ez a gonosz teremtés.