Az én menyasszonyom Pokolgép Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba. Álljon elémbe izzó, forró nyárban: "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam. " Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Refrén: Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: "Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek. " Tisztító, szent tűz, hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom.
Rovatunkban a magyar és a világirodalom legszebb szerelmes versei közül válogatunk, egy-egy varázslatos esküvői fotóval illusztrálva. Esküvői meghívóra is tökéletes idézetek. Ezúttal Ady Endre: Az én menyasszonyom című versét és a Pinewood Weddings fotóját választottuk. Fotó: Pinewood Weddings (weboldal) Ady Endre: Az én menyasszonyom Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam. " Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.