1890-ben alapították a Kisbér-füzitői Egyesült Gyár Rt. burgonyakeményítő-, szörpgyárat. 1896-ban hozta létre Ászáron híres ménesét Schwarzenberg Alajos herceg. Jelentékeny paraszti szőlőkultúrája alapján a történelmi (Ászár-Bársonyosi) borvidékhez tartozik. Társadalmi életének mozgalmasságára utal az 1929-ben alakult Ászári Önkéntes Tűzoltó Testület, majd 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1934-ben a Római Katholikus Ifjúsági Egyesület. Az említetteken túl dokumentumok tanúskodnak az Ászári Katholikus Leánykör működéséről. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. március 27-én értek véget a falu területén. Az Ászári Aranykalász Termelőszövetkezet 1950-ben alakult. 1978-ban csatlakozott hozzá a Kerékteleki Béke Tsz. A Hősök terén 1989 októberében avatták fel a II. világháború áldozatainak emlékművét. Lakossága 1970-ben 1774 fő volt, területe 1869 ha. április l-jétől Kisbér és Hánta közös tanácsú nagyközséghez csatolták. NÉPRAJZ A község földrajzi nevei felidézik a történelmet.
Az akkor Pilis vármegyéhez tartozó középkori falu a maitól kissé délre, az Új-hegy lejtőjén terült el, az ún. Magasok I. régészeti lelőhelyen. Itt 11-12. századi templomot és települést feltételez a kutatás. E helyen - a mai falutól 150 méterre állt még 1732-ben is a későbbi fatornyú templom. Mint az esztergomi szandzsákhoz tartozó település, többnyire lakott a török időkben. 1570-ben a török adószedő Kesztölcön 12 ház adózóit írta össze. 1696-ban a 18 adózó család még mind magyar. 1715-ben 13, 1720-ban 26 jobbágycsalád lakta. Az 1716-tól kezdődő telepítés hatására 1732-ben már vegyes magyar és szlovák anyanyelvű település volt, mivel az esztergomi káptalan 1722-ben szlovákokat telepített ide. 1732-ben említik első oskolamesterét, de iskolát csak 1755-ben kapott. 1786-ban már mint szlovák település szerepelt az összeírásokban. században a járás népesebb községei közé tartozott. Az 1784— 87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi káptalan birtoka. 158 házban 187 család élt, népessége 864 fő volt.