A folyóirat céltudatos szerkesztése, komoly hangja, irodalmi színvonala és gazdag képanyaga méltán magára vonta az olvasók figyelmét; a hasábjain közölt versek, novellák, tanulmányok és ismeretterjesztő cikkek közvetlen bepillantást engedtek a zsidóság lelki világába és művészi törekvéseibe; munkatársai megelevenítették a mult emlékezetes eseményeit, behatóan foglalkoztak a jelen kérdéseivel, sikeresen egyengették a zsidó jövő útját. Az érdeklődés középpontjában az asszimiláció problémája és a Palesztina-kérdés állott. Patai József szerkesztő ismételten fölhívta a figyelmet arra, hogy a zsidó polgárok emancipációja és a zsidó vallás recepciója sehol sem oldotta meg a zsidókérdést, csak lappangóbbá tette a gyűlöletet és megalkuvóbbá az antiszemitizmust. Hiába igyekezett a zsidóság visszavonulni vagy áthasonulni egyes országokban, sem az elszigetelő gettó, sem a felolvasztó asszimiláció nem segített rajta. "A gyűlölet árjai kimosták, mint az ürgét, legmélyebb rejtekeiből és végigsodorták a világ csúfjára és hahotájára.
És világossá tette, hogy ő mindent meg fog tenni, hogy ez az ország sose csatlakozzon a NATO-hoz" - idézte fel az orosz elnök szavait Orbán, aki azt is látta Putyinon, hogy elszánt. "Nem mondta, hogy háború lesz, nem mondta, hogy támadni fog, de láttam, hogy baj van"- emlékezett vissza a magyar kormányfő. Orbán azt mondta, hogy ezután el is ment a NATO-központba Brüsszelbe és jelentette a főtitkárnak, hogy baj van, "mert az idő nem a mi oldalunkon van" és bármi megtörténhet. A háború kitöréséről azt mondta, hogy amikor ez megtörtént február 24-én, akkor csak annyit mondott, hogy "az történt, amire számítottunk".
Hétfőtől csak az online változat marad. A tulajdonosi döntés értelmében a Magyar Hírlap Kiadói Kft. jövő hétfőtől határozatlan időre felfüggeszti a Magyar Hírlap nyomtatott kiadásainak megjelentetését. A Magyar Hírlap Kiadói Kft. csütörtökön közölte az MTI-vel, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezet, a háborús infláció a kiadót is nehéz helyzetbe hozta. Az újság online megjelenése marad, folyamatos lesz a oldalon. Közölték, a kiadó fő tevékenysége erre a platformra helyeződik át. Az olvasóink által kedvelt szerzők és rovatok továbbra is elérhetőek lesznek, a Magyar Hírlap-élmény tehát megmarad. A Magyar Hírlap Kiadói Kft. megköszöni az újság olvasóinak, hogy ilyen hosszú időn át kitartottak a Magyar Hírlap mellett Az előfizetőket postai úton értesíti a kiadó a további, alternatív lehetőségekről, írták. Széles Gábor (a képen) hat éve adta el az Echo Televíziót Mészáros Lőrinc egyik cégének, de akkor a Magyar Hírlapot megtartotta és saját újságjának nyilatkozta azt, hogy büszke a lapra.
A magyarság szellemi életerejét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az utódállamokban is feltűnően virágzott a sajtója. A Romániához csatolt magyarországi területeken még 1935-ben is a legváltozatosabb iránnyal és tartalommal jelentek meg a magyarnyelvű hírlapok és folyóiratok. Kolozsvárt 55, Temesvárt 50, Aradon 25, Nagyváradon 22, Szatmáron 22, Marosvásárhelyt 15, Brassóban 14, Bukarestben 12 volt az időszaki sajtótermékek száma. Amerikában ugyanebben az évben hatvannál több magyarnyelvű napilapot és hetilapot adtak ki. Az ottani magyarság erejének megnövekedésére vall az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyetemein és főiskoláin 1935-ben közel hatvan magyar anyanyelvű tanár működött. (Irodalomtörténeti tanszéke volt Reményi Józsefnek a clevelandi, Takaró Gézának a columbiai egyetemen. )
Kritikai rovatukat a saját embereik számára tartották fönn, a velük nem egy vágányon haladó írókat tervszerűen mellőzték ha pedig olykor mégis kénytelenek voltak tudomást venni létezésükről, figyelmüket lenéző gúnnyal fűszerezték. Ha volt valamikor kiáltóan igazságtalan klikk-uralom és könyörtelenül céltudatos irodalompolitika Magyarországon, az a Nyugat rendszere volt. A folyóirat szűkkeblű pártdiktatúráját a kiváló tehetségek gazdag munkássága enyhítette. Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond mellett az új írói nemzedék számos értékes és addig ismeretlen nevű tagja sorakozott föl a folyóirat lapjain. A konzervatív olvasóközönség különösen azért idegenkedett Ignotuséktól, mert a nyugatosok világnézetét a kereszténységre és a magyarságra egyformán veszélyesnek látta, irodalompolitikájukban társadalomfelforgató törekvéseket észlelt, a folyóirat filoszemita rajongásán megütközött, az erotikus témák folytonos feszegetését megvetette, a stílus és nyelv újszerű különösségeit a magyarság megrontásának fogta föl.
Aki gyávaságból, hiúságból vagy a falat kenyérért ki akar térni, térjen ki. De akik a legrégibb kultúrájú és legszentebb etikájú népnek hű fiai akarnak maradni, azokat nem szabad a felekezetiséggel elriasztani. Mert a zsidókérdésben, a zsidóságban és a zsidógyűlöletben a felekezetiségnek van a legkisebb szerepe. Egy őszintébb helyzet teremtése csak enyhítené és feloldaná a folytonos feszültséget. " (1919. ) A folyóirat szerkesztősége joggal írhatta a tizenkettedik évfolyam elején: "A Mult És Jövő elmélyítette a zsidó érzést, és tartalmat adott a zsidó öntudatnak. A zsidó kultúra nemes fegyverrel küzdött egyrészt az üres önáltatás és zűrzavaros jelszavak ellen, másrészt az önlebecsülés mindennél mérgezőbb nyilai ellen. A cinikus és ateista zsidó ifjúság, ez az ősi talajából kitépett és gyökértelenül tévelygő-támolygó tömeg, sok keserű átkot zúdított a zsidóság fejére az utolsó esztendők alatt. A Mult És Jövő hivatása, hogy visszaplántálja az elszakadt lelkeket a zsidó mult humusába, hogy megerősítse a tévelygőket a zsidó szellem szeretetével, hogy megacélozza a gyöngéket a zsidó jövő hitével és reményével. "
E négy világnyelven megjelenő lap szerkesztői nem az olvasó érzelmeihez, hanem egyedül csak értelméhez folyamodnak. Az állítások közül, amelyekkel az olvasó lapunkban találkozni fog, csak azokat fogadja el, amelyeknek igazságáról meggyőződést szerzett. Nekünk nem az olvasó jószívűségére, hanem meggyőződésére van szükségünk. " MIKLÓS ANDOR (szül. 1880. január 21; megh. december 2), hírlapíró, az Est-lapok tulajdonosa, az Athenaeum részvénytársaság elnöke. Egyszerű zsidó családból származott, eleinte bankhivatalnok volt, később a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Harminc éves korában megalapította Az Estet, a proletárdiktatúra bukása után lapvállalatához csatolta a Magyarországot és a Pesti Naplót; tulajdonába került az Athenaeum nyomdája és könyvkiadóvállalata; döntő szava volt számos irodalmi kapcsolatú üzemben, bankban, részvénytársaságban, 1910-ben alapított déli lapja élén mint főszerkesztő rendkívüli sikerrel működött; munkatársai párját ritkító ügyességgel szolgálták ki a közönség kíváncsiságát.