A leplet le lehet ugyan rántani diszkréten, alig sejtetően is, szerencsére itt mégsem ez a helyzet, és ha a film objektív erényeiről kell szót ejtenünk, hát én ezt említeném első helyen. Lehetnek ugyanis a skandinávok genetikailag a zenére kódolva, egy frissen nagykorúvá vált fiatalt ott is hasonló dolgok érdekelnek, mint kortársait bármely kontinensen. Nem összekeverendő a zenészi és az érzelmi intelligencia, és a Lords Of Chaos (a magyar címet hagyjuk inkább... ) elsősorban az utóbbi tekintetében szolgál fejlődéstörténettel. Mármint visszafejlődésre gondolok, természetesen. Az Oslo-Bergen tengelyen zajló események valahol egészen triviális, tökéletesen lineáris módon torkollnak emberi tragédiák sorozatába, és ez semmiképpen sem vicces dolog. A film viszont nagyon is az, talán csak a vaskalapos, hullasminkben konzerválódott tábor nem merészel majd megengedni magának egy mosolyt, de ők amúgy is teljesen esélytelenül mozognak ezen a terepen. Ebben a zsigerekig hatoló, groteszk humorba ágyazott horrorban van otthon igazán Åkerlund, és ha ehhez hozzáveszem azt a bátorságot, amely ahhoz kell, hogy a színtér hajdani résztvevője harcba induljon egy ekkora sztori demisztifikálása irányába, akkor részemről le a kalappal!
Míg egyedül tartózkodik otthon, Dead öngyilkossági jegyzetet hagyva maga után, a saját késével felvágja az ereit és elvágja a torkát, majd Euronymous sörétes puskájával homlokon lövi magát. Euronymous hazaérve megtalálja a holttestet, de ahelyett, hogy a rendőrséget hívná, lefényképezi halott barátját, a kést és a puskát pedig elmozdítja. Miután Dead holttestét a hullaházba szállítják, Euronymous nyakláncokat ad a többi bandatagnak, amelyek állítása szerint Dead koponyájának darabjai; ez elundorítja Necrobutchert, ami a banda elhagyására készteti.
Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket. Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt… Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.
Árakkal kapcsolatos információk:Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott árKorábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb áraOnline ár: A rendeléskor fizetendő árBevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a lear... Leírás Samhein aratása után a kaland folytatódik. Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket.
Azon kívül, hogy mindenki felkapja a fejét egy ilyen véres sztorira és dőljön a lé. Az a baj, hogy semmi. Sajnos nem azon volt érzésem szerint a hangsúly, hogy milyen folyamatok vezethetnek el egy személyiség teljes torzulásához és milyen módon reflektál egy labilis elme a körülötte lévő eseményekre. A sötétség gyermekei inkább erősíti az egyébként is meglévő sztereotípiákat az emberek fejében az "ilyenekről". Nem tudom, képes-e bárki is drukkolni E. -nek, hogy új életet kezdhessen, nem lehet vele együtt érezni, talán csak a barátnőjével meg a családjával. Meg olyan quentintarantinós módon a vér fröccsenjen sokszor és élethűen. Sajnos ez volt a cél.
Összefoglaló Ismertető: A dél-afrikai Fokvárosban játszódó regény főszereplője Toni Balser újságírónő, aki kisfia, Timothy születése után kezdett cikkeket írogatni, férje, Serge nemtetszése ellenére. Házasságuk a férfi durvasága és kicsapongó életmódja miatt már válságban van, mikor az asszony találkozik Nick Houghtonnal, az ismert környezetvédelmi szakemberrel, s egykettőre egymásba szeretnek. A Dél-Afrikai Köztársaság forrongó, társadalmi és politikai változás előtt álló, a fehérek és feketék részéről is vad indulatokkal terhes, babonákkal átszőtt világában azonban a magánélet eseményeit is át- meg átszövik a mind gyakrabban felszínre törő ellentétek. Toni elhagyja rasszista gondolkodású férjét, Nick is szabadulni igyekszik Jade-től, az életét pokollá tevő hisztérikus feleségtől, eközben pedig Toni oknyomozó, igazságkereső cikkei olyan indulatokat kavarnak, amelyek következményei egészen az asszony otthonáig elérnek. - További ismertető: "Belelapozás".
Az igazi norvég black metál dicstelen históriája mögött semmilyen őszinte művészi koncepció nem állt egyik vezéregyéniség esetében sem. Előbbi feltehetőleg egyszerű üzletnek tekintette munkásságát (bár maga a zenei innováció kétség kívül az ő nevéhez fűződik), míg utóbbinak egy eredeti gondolata nem volt, minden ötletét társától nyerte. Varg számára a black metál egyszerűen csak a lőport, a katalizátort jelentette előbb-utóbb kódolható módon bekövetkező beteges tetteihez. (Itt jegyzem meg, hogy a néhány éve szabadult pszichopatának nincs egységes, összefüggő, koherens gondolati rendszere, identitásának egyetlen biztos pontja a black metál fő jelszava, vagyis a pusztítás. ) Mivel közismert történettel állunk szemben, legalábbis bárki utánaolvashat vagy hallhat róla a hírekben, mielőtt beül a moziba, maga a cselekmény nem tartogat nagy meglepetéseket. Åkerlund rendezése ennek ellenére minden elemében kiemelkedő. Eleve a színészválasztás is pazar, a karakterek jellemfejlődésének kidolgozása és felfestése, Euronymus ügyesen beiktatott narrációja, valamint a kitűnő és kreatív vágói munka mind mestermunka.
Avagy a black metal születésének vérbő története. Elsősorban azok hallhattak erről a filmről, akik érdekeltek a metal, azon belül is a black metal zenében, szubkultúrában. Számukra ismeretes lehet, hogy milyen események köthetők a szcéna megalakulásához, de elevenítsük fel a részleteket és repüljünk vissza egy kicsit a '80-as, '90-es évek Norvégiájába. A Lords of Chaos a Mayhem együttes megalakulásáról szól, amit 1984-ben alapított a gitáros Euronymous, a basszer Necrobutcher és a dobos Manheim. Több tagcserén átestek, mígnem csatlakozott a csapathoz egy új ütős, Hellhammer és az énekes, Dead. Koncertjeiknek egyből híre ment és a zsáner teret követelt magának a piacon. Olyan bandák tűntek fel a színen, mint a Darkthrone, az Immortal, az Emperor vagy a Satyricon. Ezek a tízen-huszonéves fiatalok megreformálták a metalt és népszerűvé tettek egy underground műfajt. Egy ideig minden rendben ment, de 1991-ben a frontember, Dead öngyilkos lett. A Mayhem azonban nem állt le, mi több, a hullát megtaláló Euronymous első dolga az volt, hogy lefényképezze, mondván később albumborítóként felhasználható lesz (ez meg is történt).