Matt Damon hozzá képest konvencionálisabb Shelby-je is jó, főleg ha a forgatókönyv engedi csibészkedni. Gyanítom, hogy az akcentusuk nélkül a remek páros egy-egy lényeges része tűnne el. Nagy baja a szkriptnek az, hogy Tracy Letts Henry Fordja sokkal izgalmasabb karakter, és jóval több játékidőt elbírna - hovatovább, főszereplőnek is megnéztem volna: nagyhatalmú, dölyfös, pitiáner, végtelenül hiú ember, ki tényleg csak "Henry Ford, the second" (Henry Ford, a második) – ugyanakkor őszinte érzelemkitörést látunk rajta, amikor testközelből szemlélheti a Ford GT-40 bivalyerejét. Hozzájuk képest Jon Bernthal-nak (Lee Iacocca) vagy Caitriona Balfe-nak (Mollie Miles) csak egy-egy szórakoztatóbb pillanat jut. És ezért érdemes moziba elmenni, és az első sorok valamelyikében megnézni (vagy otthon a sötétben fejhallgatóval, csutkáig tekert hangerővel), mert nem lehet nem szeretni a korabeli versenyautók hangját és erejét, amibe beleremeg az ember velője is. A hangokon kívül a látvány is nagyon rendben van, nem egyszer szisszentem fel egy-egy ütközést vagy húzósabb előzést megtapasztalva, a verseny izgalma szintúgy jelen van, a Rush-hoz hasonlóan.
A hollywoodi film, a Ford v Ferrari (magyar címén: Az aszfalt királyai) a Ford 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen szerzett hármas győzelméről szól. De mi történt a Ford első Le Mans-i győzelme után, ami legendássá tette a Ford GT40-et? Ahogy arra egy hollywoodi film kapcsán gyanakodni lehet, a film története elég gyorsan játszódott, és nem teljesen tükrözte a valóságot. De a film mely részei igazak és melyek csak a "színezés" részei? Ken Miles tényleg megdobta Shelbyt egy csavarkulccsal egy kaliforniai versenyen? Tényleg verekedtek egymással? Hogyan vesztette el Miles a több körös előnyét Le Mans-ban – a Ford menedzsmentje szabotálta őt, akik más versenyzővel akartak győzni? Mi történt igazából a befutónál? Hogyan nézett ki valójában a dobogós jelenet? A kilencszeres Le Mans-i 24 órás győztes Tom Kristensen narrálásával, a exkluzív archív felvételeivel és a Motorsport Images archív képeivel elmondjuk a valódi történetet, amelyben számos motorsport-szakértő megszólal, köztük Miles fia, Peter, aki még kisfiú volt, amikor a drámai események történtek.
Dan Gurney, A. Foyt, Shelby American Photo by: Motorsport Images Mindketten az amerikai versenyzés egy nagyon különleges időszakában versenyeztetek. A. J., te megnyerted az Indy 500-at, aztán mentél, és megnyerted a Le Mans-t is. Dan, te is nyertél a Le Mans-on, aztán egy olyan autóval nyertél F1-es versenyt Spában, amit te építettél, és te vagy az első és egyetlen amerikai, akinek ez sikerült. Hogyan éreztek az életetek ezen időszakával kapcsolatosan? Foyt: "Szerintem a mai srácok nem értik meg, hogy miről maradtak le. Amikor Dan és én versenyeztünk, akkor még teljesen más volt a versenyzés. Ez az életem kiváló időszaka volt. Imádtam versenyezni a kisautókkal, a sprintautókkal, a stock carokkal, és mindennel. Ahogy Dan is, aki a Forma-1-ben is indult, ahol kiváló munkát végzett, és nagyon tisztelem emiatt. És azért is nagyon tisztelem őt, amiért felvett engem, a kicsi texasit, hogy velem induljon a 24 órás versenyen. Akkoriban sokan azt gondolták rólam, hogy vad vagyok, viszont Dan bízott bennem, én pedig tudtam, hogy ha ő állítja be az autót, akkor támaszkodhatok rá. "