Az év első napja életfeladat: közelebb kell kerülnünk Istenhez. Csak így, Isten akaratát életünkben megvalósítva, nyerhetjük el azt, amit békének neveznek. A béke tehát nem nyugalom, hanem jóra való törekvés. Az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, nem egy elmosódó elvi igény, mert minden esztendő, minden korszak elénk állítja a feladatot, ami konkrét valóság. Már régi botrány, hogy az ember függetlennek képzeli magát Istentől, a teremtés rendjétől. Az ember – az atomizált, szétporló világ egyes embere – ezzel önmagát állítja Isten helyébe, azt képzelve, hogy ő maga "teremtheti" újjá a világot saját torz elképzeléseinek képmására. A teremtett renddel szembe menve, ez békétlenségbe hajtja az "istenné" lenni akaró földi páriát, aki épp ezzel a törekvésével taszítja magát porba. A mai idők, több alapvető feladat mellett, annak felismerését és átélését állítják elénk feladatként, amit a Teremtés könyve 1. rész 27. verse lényegre törő nemes egyszerűséggel leír. Az élet folytonosságát az ifjúság viszi tovább, de ez már gyermekkortól a szülőknek is feladat.
Emberi erővel nehéz egy életen át boldog házasságban élni. Jönnek a gondok, a bajok, és általában a férfiak a gyengébbek. A nők természetüknél fogva erősebbek, és őket a gyerekek jobban bent tartják a családban. Átéltem a tékozló fiú helyzetét, éreztem, hogy nincs ez így rendjén" - emlékezett vissza saját életének nehézségeire Dr. Csókay András. Az ismert idegsebész szerint a házasság egy olyan szerelmi háromszög, amelyben a harmadik személy az Úristen. Segítsége nélkül az ő párkapcsolatuk se tarthatna ott, ahol ma van. "A tapasztalatok alapján sokszor nem elég a házastárs megbocsátása, Isten is kell hozzá. Aki kicsit nyit a hit kapuja felé, rendbe jön. Az örök szerelem titka: felismerni a másik ember arcában Isten arcát. Ha imáidba foglalod a kapcsolatodat, biztos, hogy szentségi lesz a házasságod és örök szerelemben maradsz" - tette hozzá Dr. Csókay András. Kovács András Péter hazánk egyik legismertebb humoristája. Szerinte a házasság hivatás, ami hosszú évek alatt teljesedik ki: "Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyit is számít az oltár előtt kimondott szó vagy az a papír, amit kap ehhez az ember.
Az elmúlt két évben fenntartónknak köszönhetően a KEHOP-5. 2. 13-19-2019-00044. sz. projekt keretén belül teljes energetikai beruházás valósult meg az épületen nyílászáró cserékkel, hőszigeteléssel, napelemek telepítésével, az épület egy részén tetőhéjazat cserével. A beruházás az energiatakarékosság mellett, egységes arculatot adott az épületnek és az új nyílászárókkal a lakószobák komfortját is növelte. Az intézmény épületének korábbi személyszállító liftje harminc éve készült, kis mérete miatt alkalmatlan volt fekvő beteg szállítására és rendszeresen jelentkeztek üzemszünettel járó meghibásodások. A közel ötvenmilliós liftberuházás megvalósulásával a speciális szükségletű lakók tárgyi környezete javult, az épületben megvalósult a teljes körű akadálymentes közlekedés. A gondozási feltételek minőségi javulását is eredményezte a fejlesztés. Meghívó a Názáret Ház ünnepére Szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Hozzátartozókat a megújult Názáret Ház átadó ünnepünkre 2022. 09. 02-án, pénteken 1/2 11 órakor.
Még ma is összeszorul a szíveA megbocsátás azonban nem volt könnyű, hiszen sok-sok hűtlenség, hazugság és bűn száradt András lelkén. A házaspár szerint isteni segítség nélkül nem ment volna a megbocsátás. Daniella arról mesél, hogy férje tettei miatt akkoriban összedőlt számára a világ; folyamatosan rosszul volt az idegességtől, állandó feszültségben, rossz közérzetben élt. Csak arra próbált koncentrálni, hogy a gyerekeket – akkor három fiuk volt – nevelje, szeresse, védje, hogy a legkevesebb sérülés érje őket. Abban is biztos, volt, hogy az élete megoldása nem egy másik férfi és nem egy másik apuka. Daniella azt mondja, hogy a mai napig is összeszorul a szíve, ha azokat a dalokat hallja, amiket akkoriban játszottak a rádiók. Sőt, mostanában nyílt a közelükben egy pékség, amelyik női nevet visel, még erre sem tud jó szívvel ránézni. – Nem azért, mert attól tartok, hogy ez újra előfordulhat velünk, csak rossz emlékeket ébreszt bennem. Azért tudtam megbocsátani, mert éreztem Andrásban a szándékot, hogy valóban meg akar változni.
– Nekem amúgy sem lenne sok időm erre, ráadásul a férjem író: annak idején az Afréka-könyv megírásában társszerzőként közreműködött. Tehát túl azon, hogy most otthon helyettem is helyt kell állnia, Sanyi nemcsak bébiszitter, meg anyuka és apuka egy személyben, hanem ő a legfőbb támogatóm, elkötelezett háttérharcosa ennek az egész ügynek. Számára ugyanolyan fontos az én "Afrékaságom", mint nekem. – Hogy jelenleg melyikünk van nehezebb helyzetben? – teszi fel Réka a költői kérdést. – Őszintén? Nem tudom. Az otthoniak rosszul viselik a karantén-időszakkal járó bezártságot. Én itt egyáltalán nem érzem magam bezárva, nekem az emberek szenvedését látni nagyon nehéz. Mégis azt érzem, hogy itt most nagyobb szükség van rám, mint otthon. A férjem és a lányaim pedig világbajnokok, mert ezt megértik. Olvasgasson további érdekes interjúkat:"Tudtam, hogy lesz öröm és nehézség is" – egy fiatal szerzetesnő vallomásaÉn akkor is szeretlek téged! Felveszik a harcot a járvánnyal – e-mailen és telefonon is segítenek a János kórház gyermeksebészetén"Én vigyázok rá, ő vigyáz énrám"
A "nigériai kapcsolatot" dr. Csókay András idegsebész professzornak köszönheti, akivel több éve mély barátságot ápol. Réka ma már évente kétszer, tavasszal és ősszel három-négy hétig szolgál a nyugat-afrikai országban. Idei első utazása is a szokásos orvosi missziónak indult, de a koronavírus-járvány teljesen átírta a forgatókönyvet. – Március 20-án érkeztem meg Nigériába harmadmagammal, majd másnap lezárták az ország összes repülőterét. Onnantól kezdve se ki, se be, itt ragadtam – meséli Réka. – A nyolcmillió lakosú Onitsha városában vagyunk, a katolikus érsekség legnagyobb kórházában dolgozunk. Eredetileg úgy terveztük, hogy a mostani missziónk során szűréseket végzünk, ellátjuk gyógyszerekkel és a szükséges orvosi segítséggel a rászorulókat: ehhez hárommillió forintot kaptunk a Hungary Helps Programtól. A járvány azonban közbeszólt, és totálisan felülírta a terveinket... Abban az államban, ahol mi tartózkodunk, nincs lehetőség a tesztelésre, az onitshai kórházban egyetlen intenzív ágy sincs, nincs járványhelyzetre kiképzett személyzet, ezért engedélyt kaptunk, hogy a gyógyszerekre szánt pénzből maszkot, kesztyűt, fertőtlenítőszert, szappant vásároljunk.