Ezt követően volt egy kifejezetten jól sikerült tataitesztversenyünk, amiről bátran állíthatom, hogy erősebb mezőny gyűltössze, mint egy Magyar Nagydíjon. Ennél is nagyobbat dobott afelkészülésünkön, hogy ezután egy öthetes felkészülési ciklus következett, mely során annyi birkózó táborozott Tatán, amire én nem is emlékszemkorábbról. Hat szőnyegen, három turnusban tartottuk az edzéseket, ésdolgoztattuk a 140-150 versenyzőt. - Aztán következhetett az olimpiai kvalifikációs torna Budapesten… - Ahol – talán azért is, mert húsz esztendeje dolgozom vele - nem tudtamelképzelni, hogy Korpási Bálintnak ne sikerüljön kivívni a tokiói részvételjogát. A Lőrincz-testvérek sikerének is örültem, csakúgy, mint aszabadfogású Muszukajev és a női birkózó, Sastin Marianna kvótájá Erik kijutása egy hajszálon múlott, ahogy Szőke Alexé is, bízombenne, hogy májusban, Szófiában ők is élnek az utolsó eséllyel. A mostanihelyzetben nagyon nehéz a nemzetközi mezőnyt felmérni, azerőviszonyok viszont nem nagyon változtak, de azt, hogy melyiksúlycsoportban szerzünk újabb kvótát, azt biztosra nem tudommegmondani.
A szövetség egyedül nem tudja megoldani az edzőképzést, a tudás megszerzéséért, a képzettség fejlesztéséért a trénereknek is tenniük kellene, de sajnos kevesen jelentkeznek ezekre a képzésekre. - Az év végén együtt a család? - Sajnos nem, hiszen rengeteget utazom, idén 120 napot töltöttem külföldön, ami nagyon sok lemondással és áldozattal jár a családom részéről, amiért nem tudok elég hálásnak lenni nekik ezért. Köszönöm azt is, hogy elfogadják, hogy ennyire a birkózáshoz köt a munkám, és megértik, támogatnak abban, hogy ezért a csodálatos sportágért dolgozhatok.
- Azt gondolom, hogy a környező országokhoz képest viszonylagszerencsésen vészeltük át ezt az időszakot. A közel azonossúlycsoportokba tartozó versenyzőket kisebb csoportokban együtt tudtukedzeni, erősíteni. Félig-meddig alapozó jellegű munka folyt egészen azőszi hónapokig. A harmincan felüliek számára a szinten tartás volt alényeg, a fiatalabbak számára pedig azért volt hasznos ez az időszak, mertjelentősen tudtunk a fizikai állapotukon javítani, ami az ő korukbankülönösen fontos. November elején szinte minden versenyzőnk így-vagyúgy, de átesett a fertőzésen, ennek ellenére szépen gyűjtöttük az érmeket avilágbajnokság helyett megrendezett belgrádi világkupán. - A fizikai felkészítés tehát rendben volt, de mentálisan hogyan tudták"ébren tartani" a társaságot? - Természetes dolog, hogy ha nincsenek versenyek, ha nem tudják magukatkipróbálni éles helyzetekben is a versenyzők, ha hosszú hónapok óta csakaz edzések zajlanak, akkor bekövetkezik egy bizonyos szintű motíváció-vesztés. Ezen is túllendültünk, decemberben pedig már a világkupáraélesítettük magunkat.