Meséjébe már beleszőtte a költő a nép felemelkedésének vágyát és reményét is. Ez különbözteti meg tendenciáját gazdag irodalmi környezetétől, amelyhez a Csongor és Tünde mellett odatartozik Vörösmartytól a Mák Bandi és a Katona is, s minden bizonnyal Garaytól Az obsitos (1843). Jancsi és Iluska boldogságát tönkreteszi a gonosz mostoha, és a gazda, aki világgá kergeti Kukorica Jancsit. Nehéz ez a világjáró út, de Jancsi leküzdi a zsiványi kincsek csábítását, a fantasztikus hadiút viszontagságait s a franciákra támadó törököt. Kiérdemli a "János vitéz" nevet. A népfi nem kisebb győzelmet arat a fentieknél akkor, amikor visszautasítja a francia király mesés ajánlatát, s a királylány és a királyság helyett azt nézi, hogyan talál mielőbb haza Iluskájához. A tündérmesei régiókba emelkedő naiv eposz hősében rendíthetetlen a paraszti irányzék. Ebben van ereje. A viharos tenger elnyeli kincsét, de egy alkalmas felhőbe megkapaszkodik, aztán egy griffmadár hátára pattan, s meg sem állnak hazáig. Ám Iluska már halott, sírba gyötörte a gonosz mostoha.
Az élet rövid béke s hosszú harc, És a halál rövid harc s hosszú béke. " (Újonnan visszajött a régi baj... ) A "halál vize", a tó, ahol János vitéz véget akar vetni az életének, az "élet vize", mert élet és halál leírható ugyanazokkal a tulajdonságokkal. De milyen színű a rózsa, amit János vitéz maga előtt beledob a tóba, felkiáltva "mutasd meg az utat, én is majd követlek"? Nem tudjuk, ám értesülünk, hogy a Tündérek országában minden "rózsa-színű", sőt János vitéznek a "rózsaszín fénytől kápráztak szemei". A sírokra ültetett, a szerelmesek hamvából kinőtt virágok a lovagi irodalomban, a balladákban is "összeölelkeznek", de ilyen "élő jelet", egy élő szerelmes által testereklyeként magával hurcolt virágot én a világi irodalomból nem ismerek, ámbár valószínűnek tartom, hogyha a hagiográfiához fordulnánk (szentek koporsójában talált "hervadhatatlan" virágok, illatos rózsák stb. ), akkor több sikerrel járnánk. A mű kezdetén, a falusi búcsújelenetben Iluska maga azonosítja saját magát a virággal: "ha látsz tört virágot útközépre vetve, hervadó szeretőd jusson majd eszedbe".