The Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2018. február 4. ) ↑ DJANGO ELSZABADUL. Box Office Mojo. ) ↑ ISzDb – Django elszabadul (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. ) További információkSzerkesztés Hivatalos oldal Django elszabadul a Facebookon Django elszabadul a (magyarul) Django elszabadul az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) Django elszabadul az Internet Movie Database-ben (angolul) Django elszabadul a Rotten Tomatoeson (angolul) Django elszabadul a Box Office Mojón (angolul) Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Másnap reggel Stephen elmondja Djangonak, hogy Calvin nővére, Lara Lee Candie-Fitzwilly kérte azt, hogy vigyék őt a bányához és öljék meg ott. A bányához vezető úton Django bizonyítja kísérőinek, hogy ő egy fejvadász, megmutatva a nála lévő szórólapot. A kísérői meggyőződve elengedik, és egy revolvert nyújtanak neki, melyet azonnal használva lelövi őket, mielőtt még egy ellopott lóval Candyland felé vágtatna egy dinamittal teli zsákkal. Django az ültetvénynél, Calvin néhány emberével végez, köztük Mr. Stonecipherrel és az összes többi követővel, ezután Broomhilda szabadságpapírjait kiveszi a halott Dr. Schultz zsebéből, és felszabadítja a feleségét egy közeli kabinból. Amikor Calvin gyászolói hazatérnek a temetésről, Django megöli Larát és a megmaradt embereket, felszabadítva a másik két női rabszolgát. Térden lövi Stephen-t, mielőtt meggyújtaná a kastélyban elhelyezett dinamitot. Django és Broomhilda távolról nézik, ahogy a kastély felrobban, ezzel megölve Stephent, majd együtt elvágtatnak a lovon.
A szerelem és a bosszú mint ősi hajtóerő jelen van ugyan, azonban mindvégig a háttérben húzódik - ennek megfelelően hol együtt tudunk érezni a szereplőkkel, amikor egy-egy jelenet hatásosan emeli ki az embertelenséget, hol közömbösen szemléljük az eseményeket, míg máskor a kaland-faktor és a "coolság" kerül előtérbe. A filmről lerí a klasszikus iskola és a modern stílus találkozása - ami a forgatókönyv mellett például a fényképezés módjában és a zenében is megfigyelhető -, ami alkalmanként igen hatásos és szórakoztató, közben azonban a hangulat túlságosan inkonzisztens, a cselekmény pedig leül hosszabb-rövidebb időre. Az egész produkció tulajdonképpen egy tisztelgés a régi kedvencek előtt, ugyanakkor a különc rendező - abszolút egyedi megoldásai mellett - a kornak megfelelő, divatosabb eszközöket is bevet, és mindez sajátos, kissé furcsa, mindazonáltal nagyon is figyelemreméltó elegyet alkot. Hőseink teljes szerelésben a régi klasszikusokat idézikEgyszóval a Django elszabadul leginkább egy "homage-moziként" jellemezhető, ami többé-kevésbé Tarantino összes eddigi filmjéről elmondható, ez esetben azonban fokozottan megfigyelhető.