- Föltételezem, nem tudunk megállni valahol, ahol vehetnék magamnak egy kocsmát? - Mibõl? - érdeklõdött Ince. - Kegyelmed szegény, nem emlékszik? - A szegénységet nem bánom - felelte a Serifa. - A józanság az, amivel gondjaim vannak. Conina gyengéden megböködte Széltoló bordáit. - Te irányítod ezt az izét? - kérdezte. - Akkor hová megy? Ince lekukucskált. - A látszat szerint - mondta -, tengelyirónt. A Körköröstenger felé. - Muszáj, hogy valaki kormányozza. Helló, szólalt meg egy barátságos hang Széltoló fejében. Te nem a lelkiismeretem vagy, ugye? gondolta Széltoló. Nagyon pocsékul érzem magam. Nos, sajnálom, gondolta Széltoló, de ez egyáltalán 240 nem az én hibám. Nem értem, miért kéne magamra vállaljam a felelõsséget. Igen, de tehetnél valamit. Mint például? Elpusztíthatnád a bûbájost. Akkor ez az egész összeomlana. Semmi esélyem. Akkor legalább belehalhatnál a próbálkozásba. Az esetleg még mindig jobb, mint hagyni, hogy kitörjön a varázsháború. - Figyelj, csak fogd be a szád, jó? - csattant föl Széltoló.