Hogy lehet, hogy ennek az alig 700 lelkes kis falunak ilyen pezsgő kulturális élete van, pedig még iskolája sincs? Az emberek szeretik a programokat, szívesen jönnek el akár operett előadásról van szó, akár más rendezvényről. Az iskola megszüntetése egyébként nagy törés volt, mert amíg működött, a pedagógusok szervezték a kulturális életet, főleg az iskolások műsorait a nemzeti ünnepekre, karácsonyra. Amikor elment az iskola, nem volt pedagógus, aki irányította volna a falu rendezvényein a gyerekek fellépéseit, vagy egyáltalán szervezte volna a gyerekeknek a programokat. Így ez a feladat is rám maradt. Hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a gyerekek napközben egy másik településen vannak iskolában? Úgy, hogy én vagyok a kísérő az iskolabuszon minden reggel, amikor viszi Sárvárra az iskolásokat, így mindenkivel naponta találkozom, s az úton megbeszéljük az adott műsort is. Nagyon aranyosak, mert mindig bevállalják a szereplést akár karácsonyra, akár idősek napjára, vagy bármilyen rendezvényre a faluban.
Egyesületünk időközben egy teke szakosztállyal tovább gyarapodott. 2000-ben, a millennium évében, dr. Konkoly István megyés püspök úr szentelte újra kápolnánkat. Azóta láthatóak Petrás Mária művésznő különleges kerámia domborművei, a régi teljesen elkopott, bádogra festett stációs képek helyén. A kápolna ekkorra teljesen fel lett újítva, esőcsatornát és villámhárítót kapott, melyek soha nem voltak ezen az épületen. A Műemlékvédelmi Hivatal a műemlékek közé sorolta ezt a szép kis kápolnát a hozzátartozó területekkel együtt. Azóta is szinte minden évben, újabb és újabb részén épül és szépül a kápolna épülete és környéke. Folyamatos gondoskodást igényelnek a közel 150 éves falak "Kőfalak állnak az emberek között" énekeli Fecó, egy régi Taurus-dalban. Azonban itt a kápolna falai nem közénk állnak, hanem összekötnek bennünket, a Sitkén valaha élt és a most itt élő lakóit, az évről évre fesztiválunkat megtisztelő nézőinkkel. Kovács Ferenc Sitke Megérkezni. Élni. Látni. Érezni. Megérkezni Sitkei, igazán sitkei az lehet, akinek "van hegye".
Ez az összevonás nagy törést okozott a falu életében, nyomokat hagyott hosszú időre, a központosítás nem tett jót semminek. Akkoriban került el innen az iskola is, az én osztályom az utolsó előtti évfolyam volt, amelyik még itt fejezte be a 8 általánost, 1973-ban. Mikor vált ki Sitke ebből kényszerölelésből? A rendszerváltáskor kezdődött az új korszak. 1990-ben azt kellett eldöntenünk, hogy önállóan alakítunk önkormányzatot, saját jegyzőséget, vagy Sárvárral. Abban az időben azért nem volt annyi jegyző, mint most, a megalakulás előtt egy-két héttel mondta vissza egy celldömölki hölgy a sitkei jegyzői állást, így azóta is Sárvárhoz tartozunk. De az élet azt igazolta, hogy jól döntöttünk, hogy elszakadtunk Gércétől, és abban is szerencsénk volt, hogy Sárvárral alakítottunk közös önkormányzati hivatalt. Így egy városi hivatal, egy szakgárda van mögöttünk, s ez nagyon sok előnnyel jár. Mi Sitkén önállóak vagyunk teljes mértékig, a hivatal szakemberei, az apparátus pedig a testületi anyagok előkészítését, a határozatok, döntések, a pénzügyeink, könyvelésünk adminisztrációját végzik.
Kicsi, de nem öregedő falu, mint az ebbe a kategóriába tartozó települések legtöbbje. Bár az iskola épületét egy ideje nem tölti be gyerekzsivaj, az óvoda udvara azért kacagástól hangos, s a gyarapodó fiatal családok lassan életre hívják a bölcsődét is. Helyben működő nagyüzem nincs, az emberek napközben többnyire a közeli városokban dolgoznak, de amikor délutánra, estére hazaérnek nem egy álmos kis község várja őket. Két színvonalas étterem közül is választhatnak, ha nem akarnak otthon vacsorázni, játékos testedzésre pedig felkereshetik a felnőtteknek készült kültéri egészség parkot. Pezsgő élet jellemzi a civil mozgalmat Sitkén. A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület, amely mintegy ernyőszervezetként támogatja, segíti a többiek működését, úgyis, mint a kápolnafesztiválok fő szervezője. A Sitkén átutazó, vagy éppen a Sitkére utazó persze nem biztos, hogy kíváncsi a falu civilszervezeteinek működésére, azt is gondolhatja, hogy legyen ez a helyiek jólétének biztosítéka. Ám a civilek nélkül minden bizonnyal a látnivalók fenntartása sem lenne oly módon megvalósítható, ahogyan azt Sitkén teszik.