A feldolgozás során a Rigler által leírt klasszikus tüneteket vették alapul, a triászból két kritérium előfordulását patognomikusnak tekintették. EREDMÉNYEK - Tizenkilenc műtétből 17-nél mechanikus ileus, egynél cholecystitis acuta, egynél kizáródott hasfali sérv volt a műtét előtti kórisme. A bélelzáródást kivétel nélkül a vékonybél területén észlelték (a jejunumban hat, az ileumban 13 esetben). Öt alkalommal több követ találtak a bélben, két betegnél két műtétet kellett végezni epekőileus miatt. Kiemelik, hogy nyolc esetben (az összes műtét 42, 1%-ában) az epekőileus diagnózisát már műtét előtt meg tudták állapítani. Hét esetben az ultrahangvizsgálat szerepe döntő volt a kórismézésben. Egy esetben epeúti levegőt mutatott ki az ultrahangvizsgálat, hat alkalommal a kő közvetlenül látható volt a vékonybélben. KÖVETKEZTETÉS - Az epekőileus preoperatív diagnosztikájában egyre többet várnak a képalkotó vizsgálatok célirányos alkalmazásától. A túlnyomórészt fizikális vizsgálatra alapozott diagnózis a klinikai javulás illúzióját keltheti, a műtétet késleltetheti, ami az idős beteg dekompenzációjához és a mortalitás növekedéséhez vezethet.
Az anamnézis és az elektroencefalográfia (EEG) ismerete nélkül kellett eldönteni a válaszadóknak, hogy epilepsziás vagy nem epilepsziás eredetű eseményt látnak-e a felvételeken. Eredmények - A gyermekneurológusok és a neonatológusok az esetek 67%-ában (824/1230) ítélték meg helyesen a mozgásjelenség epilepsziás vagy nem epilepsziás voltát, szignifikáns különbséget nem találtunk a válaszaikban. A legnagyobb bizonytalanság a finom kézmozgással és a nagyon heves clonusokkal járó epilepsziás eredetű események megítélésében volt, a résztvevők mindösszesen egyharmada válaszolt helyesen. A neurológusok válaszai csak enyhe, nem szignifikáns mértékben különböztek a gyermekneurológusokétól. Következtetések - Az újszülött- és csecsemőkorban észlelt paroxysmusokban jelentkező események korrekt diagnózisához többnyire video-EEG-felvétel készítése szükséges. A neonatológusok és gyermekneurológusok megítélésében szignifikáns különbség nem mutatkozott a mozgásjelenségek differenciálásában. A gyermek- neurológusok és a neurológusok évtizedek óta tartó együttműködése segít a közös szemlélet kialakításában.
Jelentősége leginkább az uréterekben (vesevezetékben) elakadt kő helyének meghatározása, valamint a vese üregrendszerét érintő elváltozások (daganatok, fejlődési rendellenességek) kimutatásában van. A vizsgálat éhgyomorra történik (előtte inni sem szabad). A vizsgálat kezdetén intravénásan (általában a kar visszerébe) kontrasztanyagot fecskendezünk be, majd bizonyos időközönként röntgenfelvételeket készítünk. Amennyiben az urétert kő zárja el, felette a vizelet pang, a vese üregrendszere tágult lesz. A kontrasztanyag befecskendezését követően enyhe hányinger jelentkezhet, ez azonban nem tekintendő kontrasztanyag-allergiának (ennek tüneteit már ismertettük). Amennyiben vizeletürítési panaszai vannak a betegnek, ún. permictiós felvételek is készülnek (vizeletürítés közben készülnek a képek), melyek segítségével a húgyutak legalsó szakasza (az ún. urethra) is vizsgálható. Az ún. retrográd cisztográfia (a húgyhólyag feltöltése a húgycsövön keresztül bevezetett katéter segítségével) elsősorban a hólyag működési eltéréseinek tisztázására szolgál, mint például a reflux, ami azt a kóros folyamatot jelenti, amikor a vizelet a hólyagból visszafelé is áramlik a vesék felé, és ami ismétlődő gyulladásos folyamatokért lehet felelő vizsgáló módszerek Az ultrahangvizsgálat gyakran önmagában is alkalmas számos vesebetegség diagnosztikájára.