De majd ő kikupálja Hinatát. Annyi a feladata, hogy mindig a lehető leggyorsabban fusson, és a lehető legmagasabbra ugorjon, és akkor biztosan neki fogja feladni a labdát. Miután Hinata értetlenségének adott hangot, Kageyama tovább magyarázza, hogy csak fusson arra, amerre nem számítanak a támadására, ő arra fogja feladni a labdát. Arra akarja rávenni, hogy ne a feladásaival foglalkozzon, csak azzal, hogy a képességeinek legjavával támadjon. Ezzel akarja arra rávenni Hinatát, hogy feltétlen bizalmat szavazzon neki. Másrészt meg ha csak a támadásával foglalkozik, akkor jó eséllyel többet tud kihozni a képességeiből, ha nem kell másra is figyelnie. Hinata végül belemegy. Most Tsukki jön, hogy arra dolgoznak ki kétségbeesett stratégiát, hogy a király egocentrikus feladásaiból Hinata támadjon. Yamaguchi meg helyesel neki. Annyira rossz látni, hogy Yamaguchi szinte imádja, hogy Tsukishima kutyája lehet, és amit ő mond, az rittig úgy van. Miután ezt megbeszélték, most Sawamura szervál, közben Kageyama magát is próbára teszi.
Aztán Tanaka azzal érvel, hogy Kageyama egy perce még tisztára depressziós volt, amikor nem is. Kageyama későn jön rá arra, hogy nem beszéltek meg minden részletet, de mindegy. Ha elsőre sikerül, már nem volt hiába. Tsukishima szervál. És hát valóban nem beszéltek meg mindent. Kageyama túlságosan gyorsnak gondolta Hinatát, akinek nem sikerült támadnia Kageyama feladásából. Kageyama lehordaná Hinatát, amikor a szájára harap. Jónéhány labdamenet elmegy azzal, hogy Hinata nem ér bele Kageyama feladásaiba. Majd amikor sikerült megérintenie a labdát, már ennek is annyira megörült, hogy észre vette, hogy a hálónak ugrik, és bele is akadt. Hinatának fogalma nincs arról, hogyan időzítsen. Most van kiakadva Kageyama, hogy mégis hol vannak a jó reflexei. És hogy Hinata nyelvén szóljon, "bam"-ról és "wham"-ról beszél. Ezen elvitatkoznak, mire Tanaka rájuk förmed, hogy nem ezen van a hangsúly. Majd Sugawara jön, hogy Kageyama ugyanúgy viselkedik, mint alsó-középiskolában. Magyarázza Hinata és Kageyama közti különbséget, miszerint neki nincs olyan jellegű tapasztalata, mint neki, hiszen hozzá képest keveset játszott.
llesleg Ukai-senpai adott nekünk sertés fánkot, amit a fene se hagyna ki! Beszélgetés közben én és Tsukishima megint "megtaláltuk egymást", és az oltogatás folytatódott, amit a többiek csak nevetve konstatáltak. -Kussolj Colos! -kiabáltam a szöszkével. -Kussolj te! -Nyugi gyerekek! -törölgette könnyeit Noya. -Hagyd csak, ezek ketten sose fognak megbékélni. -fogta a homlokát Sugawara. -Ő kezdte! -mutattam Tsukishima-ra. -Tök mindegy ki kezdte, haláli szappanoperát lehetne kreálni belőletek! -fetrengett Ryunosuke. -Hihetetlenek vagytok. -ásított Daichi. Még élveztük a csapattal a késő délutáni órákat, és kicsit az estébe is belenyúltunk, de végül mindnyájan haza indultunk. Ryu egész úton faggatott, hogy mondjam már el hogy mit adtam Kuroo-nak, de én makacs módon, még mindig nem voltam hajlandó elárulni neki. Vissza térve arra, hogy tényleg mi is volt a papírdarabon? A telefon számom, annyira küzdött érte, hogy végül úgy voltam vele, "miért is ne? " max ha sokat zaklat, letiltom a számát.
Kageyama ugyanis annyira ki akart jutni a nemzeti bajnokságra, hogy kész volt a csapattársait is akár a végsőkig kizsigerelni. És amikor eldönthették volna a meccs végeredményét, és Kageyama feladta volna a győztes labdát már senki nem volt ott, hogy támadjon. Mindez neki olyan volt, mintha egy szakadék választaná el őt a csapattársaitól Itt küldte le a csapatkapitány a pályáról. Igazából a mai napig elgondolkodtat, hogy cselekednék, ha én lennék Kageyama csapattársa. Miután jó eséllyel nem tudnám a múltját, ezért én is a szakadék túloldalán lennék, és egyáltalán nem sajnálnám Kageyamát, ha leküldenék a pályáról. Akármennyire is szeretem Kageyamát, ha a játékostársai helyébe képzelem magam, inkább azt mondom, hogy megértem a viselkedésüket, és nem biztos, hogy én is tűrném, hogy engem is így utasítgasson. Nem ismerjük a múltját, és ha el is vonatkoztatunk a belső monológjától, akkor csak azt halljuk így meg úgy parancsolgat a társainak, vajon elfogadnám-e, hogy velem is ezt csinálja? Az ökölbe szorított keze viszont erős utalás arra, ő maga is erősen küzd a démonaival, de hatalmas érzelmi érettség kell ahhoz, hogy valaki az ökölbe szorított kézben meglássa a belső harcot.