OLIMPIAI ÉRDEKESSÉGEK, FURCSASÁGOK Olimpiát az ókor óta 1896-ban rendeztek újra. Ahogyan ma sem, úgy régen sem volt olimpia szervezési bakik, fantasztikus eredmények, hatalmas tragédiák, bukások, példaértékő sportszerőség, csalás és furcsaságok nélkül. Íme egy csokorra való az elmúlt 108 év olimpiáinak történéseibıl. 1896 Athén Az elsı újkori olimpiát Athénban, tradicionális helyszíneken rendezték. Legnagyobb érdeklıdés a maratoni futást övezte. Egy üzletember lánya kezét és egymillió drachma hozományt ajánlott fel a gyıztesnek - amennyiben görög az illetı. A bajnok jutalma volt még tíz tonna édesség, egy szabó pedig vállalta, hogy élete végéig ellátja ruhával az elsı helyen célbaérkezıt. A közönség és a rendezık legnagyobb örömére a görög Szpiridon Luisz levélkézbesítı nyerte a számot, akinek pihenni és pár pohár bort elfogyasztani is volt ideje futás közben. Az úszó számokat a Zea-öbölben rendezték, melynek vize április lévén 10-12 Celsiusos volt. Ilyen körülmények között született meg az elsı két magyar aranyérem, hiszen Hajós Alfréd a "magyar delfin" megnyerte a 100 majd az 1200 méteres gyorsúszást.
Madison, Wisconsin: Wisconsin University Press. ISBN 978-0-299-11334-6. február 12. Remijsen, Sofie. A görög atlétika vége a késő ókorban. Cambridge: Cambridge University Press, 2015. Spivey, Nigel (2005). Az ókori olimpia. ISBN 978-0-19-280433-4. február 12. az ősi olimpiák eredete. Stanton, Richard (2000). Az elfeledett olimpiai művészeti versenyek: A 20. századi olimpiai művészeti versenyek története. Victoria, Kanada: Trafford. ISBN 978-1-55212-606-6. Lap 23-február 2010-es. Swaddling, Judith (1999). Az ősi olimpiai játékok. Austin, Texas: University of Texas Press. o. 11. ISBN 978-0-292-77751-4. olimpiai fegyverszünetet hirdetve. Csomók - "Nők és játékok" Ősi olimpia. A KU Leuven és a Pekingi Egyetem kutatásaChristesen, Paul. 2007. Olimpiai Victor listák és az ókori görög történelem. Cambridge, Egyesült Királyság és New York: Cambridge Univ. Nyomja meg. Lee, Hugh M. 2001. Az ősi olimpiai játékok programja és ütemezése. Nikephoros Beihefte 6. Hildesheim, Németország: Weidmann. Nielsen, Thomas Heine.
Az ókori nıket viszont csak a férfiak olimpiájától tiltották el – a sportolástól nem. A megmérkızni kívánó hölgyek négyévente külön olimpiát rendeztek maguknak, Héra istennı tiszteletére. A viadalon csupán egyetlen versenyszám, a rövid távú síkfutás szerepelt, s ezen is csak hajadonok indulhattak. A szabályok szerint a lányok kibontott hajjal futottak, elıírásos sportöltözékben: jobb vállukon mellig kibontott inget, csinos, rövid szoknyát és lapos sarkú sarut viseltek. A verseny távja egy stadionhossz, azaz 160 méter volt, a gyızteseket olajfa lombjából font koszorúval jutalmazták. A nıi olimpiát mindig szeptemberben rendezték, és férfiak nem látogathatták a versenyeket még nézıként sem. Az oktatók, a versenybírók és a teljes segédszemélyzet kizárólag nıkbıl állt. Az újkori olimpiák történetében elıször a második, 1900-as párizsi játékokon szerepelhettek nıi sportolók. Összesen tizenegyen neveztek. Az elsı bajnoki címet a brit Charlotte Cooper érdemelte ki, ı teniszben egyesben és vegyes párosban is legjobbnak bizonyult.
"Amikor Sándor részt akart venni a versenyen, és erre megérkezett Olümpiába, a hellének, a verseny résztvevői, kérték a kizárását. Ezek a versenyek, azt mondták, a helléneknek szóltak, nem a barbároknak. Részt vett a futóversenyen, és a győztessel egy időben érte el a célt" (Hérodotosz. Történelem). Az ókori olimpiai játékok szervezése nemcsak maguknak a játékoknak a lefolyását, hanem a sportolók felkészülését is magában foglalta. Az irányítást a hellanodicsok vagy hellanodicsok, a legtekintélyesebb polgárok gyakorolták. A játékok kezdete előtt 10-12 hónapig a sportolók intenzív edzéseken estek át, majd egyfajta vizsgát tettek a Hellanodi bizottságtól. Az "olimpiai színvonal" teljesítése után újabb hónapig külön program szerint készültek az olimpiai játékok leendő résztvevői – már a hellanodicsok irányításával. A verseny alapelve a résztvevők őszintesége volt. A verseny kezdete előtt esküt tettek a szabályok betartására. A hellanodicsoknak joguk volt megfosztani a bajnokot a címtől, ha csalárd módon nyert, a vétkes sportolót pénzbüntetéssel és testi fenyítéssel is sújtották.
Olympia megalakulása előtt Pisa városa állt a közelben. A Pisates ősi szentélyét és jósdáját sok hellén ismerte. Pisának bevétele származott a zarándokok tartózkodásából, emellett kereskedelmi adót kapott minden tengeri kikötőbe belépő hajó után. A város felborult, a lakosságot benőtték a vagyonok, gazdagodtak a kincstárak, a vendégek pedig Görögország-szerte terjesztették lelkes benyomásaikat. Ez nem tehette meg, hogy a szomszédok étvágyát keltették. A titokzatos Krétáról érkező idegenek megszállták a Halak virágzó völgyét. A dórokat Herkules Daktil vezette, akit a későbbi görög mítoszok nemzeti hősként énekeltek. Eleinte az írók legyőzték Herkules seregét. De ie 1104-ben. A Heraklidák, Herkules leszármazottai az aitóliakkal egyesülve meghódították a Pistákat. Mindent elvettek tőlük, amit dédelgettek: termékeny földeket, szentélyt orákulumokkal, sőt személyes szabadságot is. És mivel Dorianban a völgy az ELIS, Elis környékét, lakóit rendre eleániaknak nevezték. És annak érdekében, hogy végre megerősítsék befolyásukat Elisben, az eleiek új várost alapítottak Pisa közelében, isteni nevet adva neki - Olympia.
Például azt hitték, hogy Herkules maga vezette be a futást egy szakaszra, személyesen mérve meg ezt a távot Olimpiában (1 szakasz Zeusz papjának 600 láb hosszának felelt meg), a pankráció pedig Thészeusz legendás harcáig nyúlik vissza. és a Minotaurusz. Az ókori olimpiai játékok egyes, számunkra a modern versenyekről ismert szakágai jelentősen eltérnek jelenlegi társaitól. A görög sportolók nem futásból, hanem helyről ugrottak távolt – ráadásul kövekkel (később súlyzókkal) a kezükben. Az ugrás végén a sportoló élesen hátradobta a köveket: úgy vélték, így tovább ugorhat. Ez az ugrási technika jó koordinációt igényelt. A gerelyhajítást és a diszkoszvetést (idővel kő helyett vaskorongot kezdtek dobni a sportolók) kis magasságból hajtották végre. Ugyanakkor a lándzsát nem távolságra, hanem pontosságra dobták: a sportolónak speciális célpontot kellett eltalálnia. Birkózásban és ökölvívásban nem osztották fel a résztvevőket súlykategóriákba, és addig folytatódott a bokszmeccs, amíg az egyik ellenfél legyőzte magát, vagy nem tudta folytatni a küzdelmet.
A mű írója, a görög Athenaeus, a mai Alexandriától délkeletre fekvő Naukratiszból származott. Athenaeus nevéhez ma közel 1500 szöveget kötnek, ezeknek azonban már csak alig 15 százaléka létezik. Ezek a művek egyedülálló mentalitás-történeti források, hiszen arról tanúskodnak, miként készítették el az ételeket, hogyan fogyasztották el őket, és hogyan illeszkedett az evéshez kapcsolódó teljes szokásrendszer az akkori emberek mindennapjaiba. Lakoma görög domborművön (i. 5-4. ) Az ókori Görögországban a hétköznapi emberek étrendje kenyérfélékből, zöldségből és gyümölcsből állt. A tengerparton élők leggyakoribb étele a hal volt. Az ókori olimpikonok általában a görög városállamok társadalmának felső rétegéből kerültek ki, hiszen csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy gyermekeiket fehérjében gazdag hüvelyesekkel és húsokkal etessék. Utóbbiak márpedig elengedhetetlenek az izmok fejlesztéséhez. "A legkorábbi feljegyzések sajtban és gyümölcsben gazdag étrendet írnak elő az olimpikonoknak, ám ez az étrend az idők során egyre több és több húst tartalmazott" - mondta Grivetti.