– Vikócám, ne csináld! – kérlelte Pancsi a lányt. – Sanyócám, befogod! – rikkantott vissza Pincsi. – Tudod, hogy kettőnk közül csak én használhatom a számat. Te énekelsz, meghúzod magad és örülsz a szerencsédnek, hogy én vagyok a csajod. Egyelőre! Jonatán a következő pillanatban vakító reflektorok fényé ben találta magát. Pincsi középre penderítette őt, majd bekapcsolta a mikrofonját. – Meglepit hoztam nektek, gyerekek – hangja betöltötte a plázát. – Ez a srác a színfalak mögött azt állította, hogy sok kal jobban tud énekelni a szerelemről, mint mi. A közönség irányából általános fujjogás jött. – Semmi gáz, mindjárt kiderül – legyintett Pincsi. – Zene ugyan nem lesz hozzá, de kap egy mikrofont, aztán hadd nyomja! Kagylózzuk, mit tud a kiscsávó! Galagonya észvesztve rohant a színpad elé. Megpróbálta félrelökdösni az egymáshoz préselődő rajongókat, de képtelen volt közel jutni Jonatánhoz. A srác máris gúnyos megjegyzések, füttyögés és nevetés záporában állt. Pincsi a kezébe nyomta a mikrofont, majd hátrébb lépett, majdnem 47 megbotolva Pancsiban, aki felóvakodott a színpadra, hogy lássa, mit kavar a barátnője.
Nyakfacsar elérte a játszótér szélét. A háta mögött sivatagnak tűnő kavicsmező, a térdéig érő betonperemen túl viszont foltokban kitaposott, máshol meg elgazosodott gyepes táj terpeszkedett. A kobold tekintete (a jobb szeméé, mivel a bal már teljesen bedagadt a Töppencs tata kövétől) ennél is messzebb vándorolt. Látta a lassan, beszélgetve távolodó Jonatánt, aki a bicaját tolta, vagy inkább támaszkodott rá, s mellette azt a lányt, aki Galagonyának nevezte magát. 29 "Követnem kell őket, bárhová is mennek! Addig nem lehet gond, míg tudom, hogy mire készülnek. Bármikor vis szatérhetek a Főnökhöz, hogy jelentést tegyek, vagy a tanácsát kérjem. Jonatánnak NEM juthat eszébe semmi! Egyáltalán semmi, amivel segíthetne önmagán! Pedig a repülő házak máris derengenek neki. Ebből még komoly…" – Jonda kis buba! A magasból süvöltő, fülhasogató kiáltás Nyakfacsar háta mögül érkezett. Közelről. Túlságosan is közelről! Annyira közelről, hogy attól sírva kell fakadni, nyüszítve rohanni, és a lehető leghamarabb a lehető legsötétebb zugba bújni.
A belső peremen futó koszcsík immár teljesen körbe ért, mi több, néhány ujjnyi hosszan megkormolódott. Mind eközben a hetyke antennán lila szikrák pattantak, s a végén a gombóc majd szétdurrant. Jonatán fáradt mosollyal visszacsapta fejére a proszundikátort. Galagonya várta, hogy mikor kezdenek sárga lángok csapkodni a srác füle mellett, de semmi ilyesmi nem történt. – Rendben – meresztette ki mind a tíz ujját, mintha el akarná magától taszítani a további meglepetéseket. – Halljuk, mi az a harmadik, amire végképp nem számítottál? Jonatán felszippantott egy lila-fekete-zöld színekben pompázó gumicukorkígyót, majd titokzatos, és szörnyen elégedett mosollyal jelentette: – Miközben énekeltem, eszembe jutott néhány dolog. Például az, hogy az apámat Kappapának hívom, és kifejezetten utálom a spenótot. – Nagy ügy! – tette csípőre csalódottan a két öklét Galagonya. – A spenótot mindenki utálja, akinek bővebb a szókincse annál, hogy meeee. – Azért van még itt valami – kacsintott Jonatán. – Már arra is emlékszem, hogyan kell használni a proszundikátort!
– Sehol semmi. Fájdalmat sem érzek. Be kellett, hogy üssem a fejem? Erre Galagonya nem tudott válaszolni. Inkább fintorgott egyet, majd azt mondta: – Folytasd, kérlek! Eddig hátborzongatóan izgi a dolog. – Nincs mit folytatnom, legfeljebb a kutatást – Jonatán úgy forgatta kezében a kalapot, mintha először látná. – Azért szereztem be ezt a kétkerekű surranót… – Bicaj! – Tessék? – A neve bicaj, cajga, vagy ilyesmi. Nem érdekes. – Szóval azért járok bicajgán, hogy gyorsabban keresgélhessek. A könyvek pedig… Azokban minden lényeges benne van, tehát, ha elég kitartó vagyok, és mindet elolvasom… – Az lehetetlen! – vágott közbe Galagonya. – Akadnak könyvesboltok, melyekben egész könnyen el lehet tévedni, akkorák. De tényleg: a legkisebb megerőltetés sem kell hozzá! – Ne gúnyolódj velem! – Jonatán képtelen volt elszakítani tekintetét a kalaptól. – Ezt a néhány könyvet is épp csak meg tudtam menteni, mielőtt elégették volna őket. – Mutasd csak! – Galagonya kiemelte a kosárból a három legfelső kötetet.