A lényeg hogy élvezzük, szeressük ezt a nagyszerű, hogy 3 órán át vagy 3 napon át, szinte már mellékes tényező. Már csak azért is mert, a minap eszembe jutott egy annak idején felolvasott iskolai ballagási idézetem Csitáry-Hock Tamás-tól, ami így szólt: "A mester fogja az üres tokot, maga elé teszi, és szép sorban helyükre illeszti a kis alkotórészeket. Amik aztán megtöltik az üres tokot, és egységgé válva, egy szép órában mutatják az idő múlását. De nem elég az időmérőt megtölteni. Ez még kevés. Az időt is meg kell tölteni. Hogy ne csak a múlását lássuk, de minden másodperc egy történet legyen... " Bízom benne, hogy nem csupán akkori osztályom néhány tagjának adott e pár sor hosszú távú életbölcseletet, de a mai kortársaim is örömmel fogadják! Irány horgászni, hisz kezdődnek a hűvösebb hajnalokat hozó "emberes hónapok", előkerül a melegebb pulóverés és velük együtt egy remek időszak jön el a horgászatra! Üdvözlettel: Nagy Róbert
Ez a szépségdíjjas amur lebegő csalira érkezett... Én magam legtöbbször 100-110 méterre alakítok ki tartalmas etetést amihez nemcsak ZÓNÁS SUPER NATURAL főtt magokat, hanem jó minőségű bojlikat és pelleteket is alkalmazok! Az általam itt használt Rod Hutchninson KMG család vagy a nagy-nagy favoritomnak számító Rod Hutchinson MULBERRY képes szinte azonnali kontaktust kialaktani a környéken úszkáló halakkal. Ez igen fontos, főként abban az esetben, ha a kevés időm van a horgászatra. Amikor összeáll a kirakós... Végszerelék gyanánt egy egyszerű, de jól működő "klipszes" rendszert preferálok leginább és egy általam kieszelt, egyébként "Horton rig"-re épülő kombi előkerendszert kötök le, vagyis, egy merev fluorocarbon előkét készítek pár centis, lágy fonott véggel, amin a lebegő csalim természetesen mozog és ami a legfontosabb: minden esetben gubancmentesn várja halakat. Tükröm tükröm mond meg nékem... A horgászat megkezdése előtt végzem el az etetést, amit legtöbbször később már nem "zavarok" meg.
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a dologgal, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de nem minden esetben van elegendő horgászidőm. Ez nálam nem azt jelenti, hogy folyton irígykedve nézem a posztokat más horgászok többnapos túráiról... hanem éppen ellenkezőleg: sokszor éppen ebben látom meg a saját "challenge-m"! Nagy kihívást látok ugyanis abban, ha sokszor csupán pár óra alatt kell megoldanom a halfogást, és ebben bizony, fontos tényezők egész sorával kell megküzdenem: a horgászvíz gyors megközelítése, a sikeres és kompakt etetés kialakítása, kapást kicsikaró csalizás, eredményes végszerelék elkészítése... A Horgász-Zóna budai, vagyis egész pontosan a Szentendrei úton található központját bizonyára már sokan ismeritek. Innen már csupán perceket kell autózzak a LUPA tóra, hogy hódolhassak pár órát a horgászatnak, nameg értékes teszteket eszközöljek kedvenc csalijaimmal, vagy végszerelék kombinációimmal. Idén már párszor megfordultam e titkokat, kincseket rejtő hatalmas vízen és legtöbbször nem is maradtam hal nélkül... A "nagy kékség" egyre többször fordul elő a különböző teszthorgász beszámolókban vagy kisfilmeken, így ma már, az érdeklődő sok hasznos információt (nyitvatartás, jegyárak, helyfoglalás, stb... ) gyűjthet magának a témában.
Ezt követően partról dobom végszerelékeimet az etetésre és viszonylag sűrűn végzek el "frissítéseket". Ez egy olyan jellegű megfigyelésemen alapszik, hogy hiába várjuk hosszú órákig a kapást, ha épp maga a csalink nincs jó pozícióban a mederfenéken. (Ezt valahogy úgy képzeljétel el, mintha a finom süteményekkel megpakolt tányér egy szoba közepén az asztalon van előttünk karnyújtásnyira, vagy éppen lenn a földön valamelyik sarokban... ugye, hogy az asztalról fogy el hamarabb!? ) Persze ez az "örökmozgó" szisztéma a dobós pecánál kivtelezhető leginkább. A legtöbb esetben pár óra alatt kiderül, hogy van e, vagy egyáltalán lehet e számítani kapásra. A LUPA tavon élénk vízisport tevékenység (is) van, ám a vízisielők aktivitása véleménym szerint már nem befolyásolja a halak mozgását, makszimum a mi idegrendszerünket, már ha ezzel foglalkozunk. Aktív horgászattal, jó csalikkal, precíz végszerelékkel és persze az eszköeinkbe vetett egészséges bizalommal jókat lehet horgászni, igaz ez a dolog, véleményem szerint bárhol az országban.
Bízz magadban és érezd jól magad a parton... Az én tapasztalataim arró szólnak, hogy pár óra alatt is lehet itt halat fogni, bár a LUPA sokszor kiszámíthatatlan, rendkívül rapszódikus vízterület, ami nem adja könnyen bajszos lakóit. Alapvetően egy változatos mederviszonyokkal rendelkező, megközelítőleg 100 hektáros(! ) bányató jellegről beszélhetünk, ahol a halak nagyon erősek és mindenkori pozíciójukat nagyban befolyásolja az uralkodó széljárás, vagy a betörő frontok kiszámíthatatlansága. Ami a táplálkozásukat illeti, nos én itt találtam egy olyan "kiskaput" amire az én taktikám is épül... részben. Egy emlékezetes és egyedi töves a mélyből... Eddigi tapasztalataim szerint sok "bojlis" vízzel ellentétben, itt jelenleg nem kap naponta nagy mennyiségű eleséget a hal, így nagyon is tudja értékelni ha "végre" talál magának finom csemegéket, mitöbb, így képesek a halak nagyon gyorsan az utólsó szemig felcsipegetni a sóderos meder aljaztól az etetésünket. A pontyok és amurok gyors reakciója tehát az etetésre, mindenképp jelentős "taktikai" tényező a LUPA tavon.