Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagokcsokra és holdat lehellek aszemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüketa szélnek és hangtalan fákonring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszelés átkozott költők rettentő télidanákkal valahol a hegyeknekalján hiába énekelnek. Szép bánat feszül a homlokomalatt és fekete tájak tükrözneksötéten összecsörrenő fogaimon, ne félj. Csak a februári egyszerűségérett most bennem szerelemméés teljes vagyok már, mint nyáronegy zengő égszakadás!
Itt írta a két utolsó eclogát és a Gyökér c. verset, valamint a Levél a hitveshez is itt született. 1944. szeptember közepén két részre osztották a tábor foglyait, két hullámban tervezték hazaindítani őket a Vörös Hadsereg elől. Az egyik emberséges tiszt, aki ismerte Radnótit, elintézte a költőnek, hogy az első menetoszlopba kerüljön. Szándéka az volt, hogy így előbb kaphat egészségügyi ellátást, ekkorra már 45 kilóra fogyott. Ez a jóindulatú segítség vezetett közvetve néhány héttel később a halálához. A sors keze: ha Radnóti ott maradt volna a táborban, akkor megmenekül, ehelyett megindult a biztos halál felé. A létszám alaposan megfogyatkozott, mire a határ közelébe értek, ez a 850 km-es út számukra a földi poklot jelentette. Radnóti élni akart, szeretett volna hazajutni szerelméhez, Fannihoz. Hitt abban, hogy a jövő tartogat számára feladatokat... A legcsodálatosabb az, hogy Radnóti költészete akkor emelkedett a legmagasabbra, amikor embertelen körülmények között szenvedett munkaszolgálatosként.
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfénypermetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákbanmár csöppen a csönd a falakról, engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, hull a levél, közelít a fagy éseldől a merev rét, hallod a halk zuhanást. Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek! s nem szeretek már soha mást.
A magyar irodalom legszebb szerelmes versei között is bőven akad Radnóti szerzemény: Két karodban, Rejtettelek, Levél a hitveshez és a Tétova óda. Mintegy húsz verset olvastak fel, adtak elő lelkes és tehetséges olvasóink, akik már több alkalommal vettek részt aktívan felolvasóesten könyvtárunkban. Szeretném megköszönni mindenkinek a lelkes közreműködést! Radnóti Miklós tragédiája már születésekor kezdődött: világra jöttekor nemcsak édesanyja, hanem ikertestvére is elhunyt. Ezt a traumát a költő egész életében magában hordozta, gyötörte az önvád. Először 1929 végén használta a Radnóti nevet (Glatterként anyakönyvezték), azért választotta ezt, mivel a Felvidéken született nagyapja, a falu neve ma Nemesradnót. Hivatalosan a Radnóczi név használatát engedélyezték neki. 1930-ban jelent meg első verseskötete Pogány köszöntő címmel. 1934-ben a bölcsészettudományok doktorává avatták, a következő évben tanári oklevelet szerzett, majd megházasodott. Feleségül vette a szerelmes verseit ihlető Gyarmati Fannit, házassága jelentette az egyetlen fényt számára.
Kötés típusa: Kiadói egészvászon Terjedelem: 139 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 00cm, Magasság: 20. 00cm Kategória: Radnóti Miklós (Eredeti neve: Glatter Miklós, névváltozatai: Radnói, Radnóczi, Radnóti) (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros], 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9. ) magyar költő, okleveles középiskolai tanár, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése. 40% 50%