Az általam most hallgatott államtudományokból államvizsgát úgy sem szándékszom tenni, tekintettel a doctoratusra; csakis ezt kell kimutatnom, hogy egynehány tantárgyat hallgassam, ezek legnagyobb részét előadják itt, amit pedig csak Magyarországon adnak elő, azt a negyedik évben a jogi államvizsgára készülve fogom pótolhatni. Azon tantárgyak közül, amelyre itt be vagyok írva, csakis azokat hallgatom, amelyek közelebbről érdekelnek, így pl. az egyházjog hallgatását ki kell mutatnom azért, hogy otthonn (! ) doctoratust tehessek. […] Behatóbban csak a nemzetgazdasággal, pénzügytannal és politikával foglalkozom. " Az apja – Tisza Kálmán – által felkínált lehetőségek közül Heidelbergbe megy tanulmányai folytatására. Megkaptam "apám tudósítását, hogy egy német egyetemen fogom a téli félévet eltölteni… Én Heidelberget választottam, ahol éppen a politikát és a nemzetgazdaságtant igen jónevű tanárok adják elő… Nagy befolyással volt elhatározásomra az is, amit az itt [levő] tanár és studens között létező patriarchiális viszonyról hallottam".
Mély vallásossága, európai látköre, az egész magyar haza valóságos ösmerete, az egyszerű magyar népre alapozódása és annak megbecsülése, a tiszta erkölcsi élet komor fensége, mely még a kétértelmű megjegyzést és a trágár szót sem tűri, igazságossága és önmérséklése, szigorú napirendje és másokért való határtalan felelősségérzése, halál veszedelmek között is Istenben bízó készsége és megnyugvása, mind-mind ott virulnak évszázadokon keresztül az egész magyar föld domináns főiskolájában: az igazi nemzetnevelő és népnevelő intézményben, a debreceni Kollégium iskola rendszerében. Viharos vizekre evezett ki Tisza István élete hajója, de mint óriás, fehér albatrosz az óceánjáró hajót, úgy kísérte az ősi Kollégium szelleme és áldása a legpuritánabb magyart. Nemzeti életünk sötét éjszakájában csillag ő, melyet időnként elhomályosíthat és eltakarhat feledés és gyűlölet fellege, de ha ragyog, fényét azért küldi, hogy tájékoztasson. A látó szemek előtt megnyílik a titok: annak a csillagnak ragyogó fényében jelentős fénycsóva az, ami az ősi debreceni Kollégium reávetődatt fénykévéjónak \dssyasugárzása.
A genius-loci ereje, melyet táplál a reformáció századában történt alapíttatása óta szakadatlanul egyazon helyen élő folytonossága négy évszázadon keresztül, s ebből több, mint háromszázötvenéves főiskolai multat hitelesen igazoló anya könyveinek egész Közép- és Kelet-európában szinte páratlanul álló teljessége. Hazánkban egyetlen főiskola sem mondhatja el ezt. Balsorsa valamennyit visszafejlődni, menekülni, peregrinálni, vagy szünetelni kényszeríti, s még a Pázmány-egyetem is újra és újra változtatja helyét, s anyakönyvei még a múlt évszázadból is nagy hézagokkal maradtak fenn. 2. Annál figyelemreméltóbb ez, mert valamennyi főiskola között a debreceni Kollégium az, amelynek a török-időkben agyonsarcolt város és egyház mellett nem voltak patrónusai. Az erdélyi fejedelmek nagynéha fordultak felé egy-egy áldott gesztussal A magyar királyok soha!... egész Tisza István koráig. Az államhatalom és a római egyház, de különösen ezeknek eggyé-ötvözete: a Habsburg-udvaripolitika, passzív, vagy aktív ellenszenvvel kísérte fejlődését, s a barokk-királynő nem egyszer bocsátott ki a Kollégiumra életveszélyes rendel kezést.
A legnagyobb, amit adott a Kollégium a diákjainak: az az Istennek tetsző napi szigorú életrend. Reggel 3 órakor költötte fel a vigil az oeconomust, aki csengetett és égő méccsel sorra gyújtotta a Kollégium szobáiban és deákgunyhóiban a mécseseket és mindenkit felrázott. Ettől kezdve este 9-ig, mikor az oeconomus sorra elfújta a mécseket, óráról órára, percről-percre meg volt szabva a deák élete az egész napra. Szigorú ellenőrzés, kemény és elmaradhatatlan ^felül vizsgálat kérte számon és torolta meg a mulasztást. Eletük második természetévé vált ez a rend, s ahová a kollégiumi diák került, ott rendet teremtett és rendezett életformában élt; mert a rend-szeretetét nem kívülről nyerte, hanem szívében őrizte. Ez a rend-szeretete volt a mások iránti felelősségének alapja, s ezzel a felelősségével szolgálta leginkább Isten országát, Isten dicsőségének ügyét. Külön alapos tanulmányt érdemelne az, elmélyedni ezekbe a finom részletekbe. * Befejezem. Ennyi ízelítő is elég, hogy megösmerjük a debreceni Kollégium örökletes nevelő hatásait Tisza István jellemében.
Az "adta-teremtette"-éit még egyszer annyi jár, másodszori ismét lődés esetén kicsapás. Káromkodó kifejezés, trágár beszéd a kollégiumokban ösmeretlen volt. A janitor semmiféle nőszemélyt be nem engedhetett, csak a rektor professzor egyedül. Diák csak másodmagával járhatott az utcán. Törvény volt, hogy az alumnus jótéteményből élt, s a debreceni Kollégium minden diákja ilyen volt. Isten ellen vétkezett, aki jótéteményét eldor bézolta. Bort a Kollégium a saját szőlőjében termelt és osztott szét mértékkel a deáksereg között, vagy a város fertály 8 kocsmáibán lehetett beszerezni mérsékelt áron, s a Kollégium falain kívül tisztes polgári család felügyelete alatt elfogyasztani. Különösen meg kellett becsülni a debreceni egyház református társadalmát. Törvény volt, hogy a deák nem szekerezhetett végig a Kollégium városán. Ha négyes fogaton jött is, fegyvereit letéve, le kellett szállnia lováról, szekeréről, s alázatosan, gyalog kísérni azt be a városba a Kollégiumig. A kollégiumi neveléshez hozzátartozott hetenkint kétszeri játékdélután a Nagyerdőn és a hetenkint egyszeri zene- és ének-délután.
De nemcsak hogy kibírta, hanem szívéből meg is szerette. A legnagyobb büntetésnek érezte, a legációtól és szupplikációtól eltiltást. A legációban és szupplikációban talált rá Kollégium és deák egyaránt a magyar népre, mint igazi mecénásra. A kisnemes, a városi polgár, az árva ekklésia, a szegény jobbágynép, még a pásztort sem véve ki, jó szívvel 5 adakozott Fehér pénzt az öreg deáknak, "kongót" a mendikénsnak, tojást, babot, vásznat mindegyiknek. Páratlan és példátlan áldozatkészség ez, melynek aranyalapja a magyar református nép szívében van, s évenkénti fejedelmi kamata négy-ötezer arany, tehát ma cca ötven-hatvanezer pengő összeg. Csak a szegény tud igazán adakozni, mert ő mindenét odaadja. Nincs sehol a világon agrár-nép, földmivelő-jobbágy, két keze munkájából élő tömeg, amely főiskolai oktatásra, nadrágosemberek képzésére önként, szabad elhatározásából ennyit áldozna, mint a magyar református nép, mely emellett még saját gyülekezetét, templomát, papját, iskoláját, rektorát is tar totta, fizette.
(A továbbiakban rövidebben: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára. ) E kötegben összesen 9 levél található. Sajnos, ez idő szerint Géresi (válasz) levelei Tiszához – egy-két kivételtől eltekintve – nem fellelhetők, így a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában sem. Berlin, 1877. december 2-8. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003) Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. Heidelberg, 1879. november 23. Horánszky i. 71. Treitschke, Heinrich von (1834-1896) 1863-tól Freiburgban az államtudományok, 1866-tól Kielben a történelem professzora, 1867-től Heidelbergben tanít, a porosz akadémia tagja. A mérsékelt liberalizmus keveredett felfogásában a konzervativizmussal. M. : Deutsche Geschichte im 19. Jahrhundert (1879) Tisza István levele Géresi Kálmánhoz. (Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – R 1710 - 003) Bluntschli, Johann Kaspar (1808-1881) 1861-től Heidelbergben, előtte Zürichben (ahol született) és Münchenben tanít. A második kamara elnöke.